Július elseje nemcsak egy város és lakosai sorsát dönti el. Hongkong jelkép lesz arra, hogy Teng Hsziao-Ping halála után Peking urai milyen irányba kormányoznak; folytatják-e a piacgazdaság fejlesztését és a társadalom demokratizálását.
Július elsején két világ olvad össze. Kína egy fellendülő iparú, ám szegény gazdaság. Hongkongban az egy főre jutó jövedelem magasabb, mint NagyBritanniában, s a 6,3 millió lakos tízmillió mobiltelefonnal telefonál. A világ egyik leghatékonyabb kikötőjében a konténerszállító hajókat olyan gyorsan rakodják ki és be, hogy a személyzetnek már nincs ideje kimenni a partra. A jövő év közepén helyezik üzembe a Csek Lap-kok repülőteret és a város a Nina-toronnyal a világ legmagasabb, 498 méteres építményét kapja meg.
A gazdasági növekedés öt százalék felett van, a hongkongi tőzsde Hang-Seng indexét alig befolyásolta az elkövetkező átadás – folyamatosan emelkedik, akárcsak az ingatlanok ára. Az érem másik oldala: a város polgárai közül kereken 800 ezren szereztek maguknak külföldi útlevelet szükség esetére, s vagyonuk egy részét külföldre helyezték át. Ennek ellenére a kivándorlás hulláma jóval alacsonyabb, mint volt 1989 előtt; a többség semmi okot nem lát a menekülésre.
Felismerni és következetesen kihasználni az esélyeket – ez a koronagyarmat üzletembereinek alaptörvénye. Ők profitálnak a Kína és Tajvan közötti ellenségeskedésből, miközben a koronagyarmatot a Kína és a Nyugat közötti kereskedelem fordító korongjává tették. Ma naponta 800 teherhajó, 20 tehervonat és 26 ezer nehéz tehergépkocsi lépi át a határt Hongkong és Kína között.
A város most készül kihasználni az esélyt, hogy az eddiginél is szorosabban nőjön össze Guangdong (Kanton) tartomány virágzó környékével. A pekingi befolyásos kádercsaládok egyébként már régóta tudják, miként lehet pénzt keresni a koronagyarmaton. A Citic Pacific vállalat például – amelyet “Larry” Jung, a pekingi államelnök-helyettes fia vezet – röviddel ezelőtt kapta meg a legnagyobb, csaknem kétmilliárd amerikai dollárnyi bankhitelt, amihez egy szárazföldi kínai vállalat valaha is hozzájutott. Ezzel megszerezte a China Light & Power hongkongi energiakonszern részvényeinek egyötödét. Tavaly pedig 1,64 milliárd amerikai dollár értékben vásárolt részvényeket a brit Swire-csoportnál, amely a rendkívül nyereséges Cathay Pacific és a Dragon Air légitársaságokat üzemelteti.
– Engem az aggaszt, hogy a jövőben nem lesznek mindenkinek egyenlő esélyei, mert Peking a saját konszernjei javára fogja megváltoztatni a játékszabályokat- kommentálta a Citic bevonulását a Wirtschaftswoche hasábjain Helmut Sohmen, hongkongi vállalkozó. (Sohmen – a milliárdos Sir Y. K. Pao tankerkirály osztrák származású veje – ma még a világ legnagyobb szupertanker flottáját irányítja.)
A forgalomban lévő hongkongi dollárok több mint 40 százaléka már most Dél-Kínában kering. Júliustól a határ éjjel-nappal nyitva lesz, a határkezelés meggyorsul. A következő fél évtizedben milliárdos befektetéseket terveznek, hogy szorosan összekapcsolják Hongkongot Kantonnal és környékével. Egyedül csak autópályák építésére 600 millió amerikai dollárt terveznek kiadni. A legnagyobb projekt az a 29 kilométer hosszú híd lesz, amely a Makao melletti Zsunaj különleges gazdasági övezethez vezet majd.
Hongkong új főnöke, a Peking bizalmát élvező milliárdos, Tung Cse-va minden jel szerint a “teljes gazdasági szabadság igen, teljes politikai szabadság nem” jelige szerint jár el. – A jövőben nem lesz olyan politikai tevékenység Hongkongban, amely beavatkozást jelent Kína belügyeibe – fogalmazza meg ugyanezt Csien Csi-csen kínai külügyminiszter. Politikai illúziókat tehát aligha lehet táplálni, Hongkong viszont folytathatja saját gazdaságpolitikáját, megállapíthatja az adókat és saját költségvetést készíthet. A város tehát különleges igazgatási övezetté válik, ahol azonban többé már semmi lényeges nem történhet a Kínával való egyeztetés nélkül: az új vezetőt mindig Peking nevezi majd ki; a jelenlegi hongkongi parlamentet, a Törvényhozó Tanácsot (Legislative Council) az átvétel után egy “árnyék-parlament” váltja fel. Az új alkotmány egyelőre még csak értelmezést igénylő váz, amelyet fokozatosan kell tartalommal megtölteni. A 158. cikkely pedig világossá teszi, hogy ki fog gondoskodni annak tartalmáról. Eszerint ugyanis az alkotmány értelmezésének kizárólagos jogával a pekingi Nemzeti Népi Kongresszus állandó bizottsága rendelkezik. S végül, Hongkongban 5 ezer katona állomásozik majd, Peking közvetlen parancsnoksága alatt.
Tung Cse-va azonban tudja, hogy nem csak Pekingre kell tekintettel lennie; ha Hongkong számára meg akarja tartani a nyugati üzleti világ bizalmát, akkor a folytonosságra is kell tennie. Ezt jelzi kormányának összetétele, amely majdnem kizárólag olyan politikusokból áll, akik Hongkong sorsát már a brit gyarmati uralom alatt is irányították. Az átadás után a kormány tagjai maradnak még az olyan kritikus pozícióban lévő személyiségek is, mint Anson Csan befolyásos igazgatási vezető, vagy Donald Csang pénzügyminiszter. Az ő politikai mozgásterük mutatja majd meg, mekkora pluralitásra van lehetőség a kínai uralom alatt.
Amennyiben Peking komolyan veszi ezt a pluralitást, akkor mindenekelőtt az adó- és bérpolitikájába való beavatkozástól kell tartózkodnia. (E pillanatban a központi bank és a hongkongi tőzsde elnöke egyaránt úgy vélik: a pekingi vezetés tartani fogja magát ehhez.) Az új urak valóban aligha nyúlhatnak hozzá az adóparadicsomhoz. Hongkongban nincs vagyonadó, sőt a vállalatok egy kis “ügyességgel” a nyereség után sem adóznak; az ingatlaneladásokból szerzett bevételeket – a hatóságok hallgatólagos jóváhagyásával – színlelt cégekbe dugják el. A milliárdosoktól a kis alkalmazottakig mindenki egységesen, mindössze 15 százalék személyi jövedelemadót fizet.
Amennyiben Kína megszüntetné Hongkong gazdaságának ezen sajátos elemeit, az beláthatatlan világgazdasági következményekkel járna. Néhány nappal a nagy fordulat előtt a helyi nagyságok úgy vélik, hogy – legalábbis a belátható jövőben – erre nem kell számítani. – Kína nem fogja egyszerűen lenyelni Hongkongot – mondja John Bond, a Hongkong and Shanghai Banking Corporation vezérigazgatója -, ez széles körben elterjedt félreértés. Hongkong meg fog maradni annak, ami: a világ egyik legsikeresebb gazdasági és pénzügyi központjának. Mert ez Peking érdeke is.