Mire a hazai bankok úgy-ahogy rendbe tették a rendszerváltás okán alaposan összekuszálódott szénájukat, rögvest újabb veszéllyel kell szembenézniük. A tavaly májusban elnyert OECD-tagság ugyanis nemcsak előnyöket hozott, de különböző kötelezettségeket is támasztott. Például azt a kormányvállalást, miszerint 1998. január elsejétől értelmet kap az eleddig mifelénk csak tankönyvekből ismert fiók kifejezés, megengedve ezzel – egyebek mellett – a külföldi hitelintézeteknek és biztosítóknak is ilyen részlegek létesítését.
– Apró szépséghiba, hogy míg az OECD 1961-től 1994-ig jutott el a hasonló tartalmú liberalizációs kódexhez, addig Magyarországnak minderre röpke másfél éve van – jegyezte meg Terták Elemér, a koreai Daewoo Bank 1989-ben alapított itteni leánybankjának vezérigazgatója a Magyar Közgazdasági Társaság elmúlt heti vitáján. Eme enyhe malícia kapcsán akár arra is következtethetnénk, hogy a már itt lévők némi aggodalommal tekintenek az új év elé.
Ám a látszat ez esetben csal. Ennek megállapításához elég meghallgatnunk a fiókalapítási szabadsággal kapcsolatban eleddig méltánytalanul elfeledett biztosítási szektor tagjait. – Egyáltalán nem érezzük nagy veszélynek a piacra e formában betörni szándékozó külföldi biztosítók megjelenését – szólt a szakma nevében Kovács Zsolt, a Hungária Biztosító illetékese. Megnyugvásra adhat okot a valamennyi biztosító által kiemelten kezelt magánszemélyek közismert “röghöz kötöttsége”: nyilván kevesen fognak csupán azért elszegődni a szomszéd városban székelő másik biztosítóhoz, mert utóbbi valamivel kedvezőbb feltételeket kínál. Jóformán csak a devizában kötött életbiztosításoknál rezeghet a léc, ám a megszokás hatalma itt is erősnek bizonyulhat.
Így viszont aligha kell attól félni, hogy valamely – a nemzetközi szakmában mégoly jól csengő nevű – társaság fiókalapítása lényegesen átrendezheti az évek alatt kialakult erőviszonyokat. Ennek egyébként már csak azért sincs sok esélye, mert az elmúlt hat-hét évben – a hűvös eleganciával figyelő britek kivételével – jóformán a nemzetközi biztosítási piac összes fontos szereplője megvetette már a lábát Magyarországon. A nyitás tehát legfeljebb csak tisztábbá teheti a viszonyokat, lévén, hogy eddig a biztosítóknak más technikákkal kellett becserkészniük ügyfeleiket.
A bankszektor már korántsem ennyire egységes a fiókalapítási sorompók felemelését illetően. A többség, nevezetesen a piacból már eddig is jókora szeletet kihasított nagyobb, illetve a kiváló mutatóiknak köszönhetően stabil hátterű közepes hitelintézetek ugyan a biztosítókhoz hasonló egykedvűséggel várják az újévi változásokat, a létükben fenyegetett kisebbek viszont vigyázó szemeiket érthetően a külföldre vetik.
Ettől persze még igaz Terták azon megállapítása, hogy egy ideig még a magyar hitelintézeti szektor egésze védelemre szorul a külföldiek versenyével szemben. E kör ugyanis ma még – az elmúlt évek elvitathatatlan fejlődése ellenére – könnyűnek találtatik, akár a bruttó hazai termék előállításában való százalékos részvétel, akár a vásárlőerő-paritások alapján közös nevezőre hozott mérlegfőösszegeket nézzük. Tény, hogy a magukat nagybanknak nevező hitelintézetek – a közülük toronymagasan kiemelkedő OTP Bankkal egyetemben – még egy jó ideig képtelenek lesznek “labdába rúgni” a nemzetközi pályákon; ehhez tőkeerejük és aktivitásuk egyaránt kicsi. Ezen a helyzeten még az sem igazán segített volna, ha például – az osztrák Bank Austria és a GiroCredit egybekeléséhez hasonlóan – sikerült volna megvalósítani az OTP Bank és a Magyar Hitel Bank, valamint a Postabank és a Kereskedelmi és Hitelbank fúziójának egy-két éve felröppentett tervét.
– A fiókalapítási liberalizációt a Deutsche Bank kissé más szem-üvegen át vizsgálja – közölte Makai Imre, a többéves kirendeltségi “tétlenséget” követően csupán tavaly megnyitott leánybank vezérigazgatója. Állítása igazságát alátámasztja az anyabank vezetőinek a budapesti részleg elindításakor elejtett vicces megjegyzése is, miszerint “remélik, hogy a leánybank előbb-utóbb egy Deutsche Bank-fiók rangjára emelkedik.”
S ezzel már el is jutottunk a “fiók vagy leánybank” dilemmához. Az előbbi történet is bizonyítja, hogy akár a már megtelepedett hitelintézetek is dönthetnek úgy: leánybank helyett a jövőben csak fiókot tartanak fenn. Ám az igazat megvallva ennek igen kicsi a valószínűsége; már csak azért is, mert előbb ehhez meg kell teremteni a jogi hátteret. A hatályos szabályok alapján ugyanis – legalábbis egyes értelmezések szerint – a formaváltás csak a működő bank felszámolására vonatkozó paragrafusok alkalmazását követően lenne megvalósítható. Az pedig erősen kérdéses, vajon van-e értelme annak, hogy bármely hitelintézet leánybankja és fiókja párhuzamosan működjön, még ha az új szabályok szerint egy fióknak majd több telephelyet is kell üzemeltetnie.
A fiók és a leánybank közötti választást – az ilyenkor óhatatlanul felmerülő üzemgazdaságossági, valamint költséghatékonysági szempontok mellett – megkönnyítheti a jogok és kötelezettségek közötti mérlegelés. Alkalmasint a minden érintett számára megfelelő szabályok kimunkálása jelentheti az illetékes tárcák számára a legnehezebb feladatot. A Hungária Biztosító szakértője – a működési engedély megkövetelését is elkerülhetetlennek minősítve – igazán izgalmasnak az alaptőke-követelményekkel kapcsolatos kérdéseket tartotta. – A fiókok számára ugyanolyan alaptőkét kell előírni, mint a leánybankoknak, azzal, hogy szerencsés lenne a letét megkövetelése, valamint a tartalékok fedezésére szolgáló eszközök lokalizálása is – jegyezte meg Kovács Zsolt. S noha a biztosítók nem érzik nagy fenyegetésnek a fiókalapítás liberalizálását, azért nem lenne kedvük ellen való, ha a leányvállalatokra vonatkozó törvényi előírások közelítenének a fiókokéhoz.
– A bankszektor sem szeretné, ha könnyebb feltételekkel jönnének létre a bankfiókok, mint a leánybankok – hangsúlyozta Terták, emlékeztetve egyúttal a kormány hasonló értelmű februári állásfoglalására. A versenysemlegesség egyebek mellett abban fejeződne ki, hogy a fiók által kötelezően biztosítandó úgynevezett dotációs tőke – a leánybankokkal szemben ma megkövetelthez hasonlóan – 2 milliárd forintot tenne ki. Mindehhez Makai annyit tett hozzá: fontos, hogy a már meglévő intézmények fiókalapítását legalább ne nehezítsék meg az újakhoz képest.
A megfelelő tőkeerő megléte fontos feltétel, ám önmagában még nem nyújt elegendő biztonságot. Ezért a már ma is itt bankárkodók a fiókokkal szemben is fontosnak tartják az úgynevezett prudenciális szabályok és egyéb megfelelési mutatók érvényesítését, hogy a később jövő külföldiek e téren se kerüljenek versenyelőnybe.
Terták szerint egyébként a kormánynak is jó, ha marad valamiféle alkupozíciója a majdani európai uniós (EU) csatlakozási tárgyalásokra. Mert bár az illetékesek az év hátralévő részében az OECD-tagság kapcsán vállaltakat kívánják maradéktalanul teljesíteni, mindezt úgy kell tenniük, hogy fél szemmel már az EU-játékszabályokat tartalmazó Fehér Könyv oldalait is figyelik. Még akkor is, ha az OECD igen kevés időt hagy az alkalmazkodásra – igaz, a betartandó előírások sem annyira széles körűek, mint az uniós normák.
– Figyelembe kell venni – mondta a Daewoo Bank magyarországi vezetője -, hogy a fióknyitás megengedése egyúttal a hatósági autonómiát is korlátozza. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletnek ugyanis ezáltal nem marad mérlegelési jogköre. Ugyanakkor Terták mindenképpen szorgalmazná azon szabály kimondását, hogy a fiók szerves része az anyavállalatnak. Ezáltal ugyanis a fiókot ellenőrző állami szerv lehetőséget kapna a százszázalékos külföldi tulajdonos vizsgálatára. Szerinte tehát meg kell kötni azokat a megállapodásokat, melyek lehetővé teszik a kölcsönös helyszíni ellenőrzéseket és az adatcseréket.
Mindenesetre Várhegyi Éva, a Pénzügykutató főmunkatársa úgy tudja, hogy a Pénzügyminisztériumban óvatosabb politika körvonalazódik: az igazságügyi tárca előterjesztésében olyan kompromisszumra törekszenek, amelyben egyrészt megpróbálják meghatározni a fióktelep fogalmát, másrészt biztosítani akarják, hogy a jogi kereteket ne lehessen megkerülni.