Előreláthatóan Amszterdamban sikerül véglegesíteni a “stabilitási és növekedési paktumot”. – Franciaországnak eltökélt szándéka, hogy ott lesz az euró indításánál, a felmerült problémákra azonban megoldást kell találni – nyilatkozta a múlt hét utolsó munkanapján a francia államfő szóvivője, közvetítve egyúttal Chirac azon üzenetét is, miszerint a tárgyalásokon Jospin kormányfőnek kell megvédenie a francia állásokat.
Az államfő szóvivője hangoztatta továbbá, hogy a szocialista kormány szociális és foglalkoztatási kérdésekben megfogalmazott aggályait osztják az Elysée-palotában is.
Az államfői nyilatkozatot megelőző napokban már Párizsban járt Wim Kok holland és Tony Blair brit kormányfő, valamint Jacques Santer, az EU-bizottság vezetője. Utóbbi azt javasolta, hogy a kormányközi konferenciát lezáró amszterdami csúcson a résztvevők ne csak a fiskális és monetáris fegyelmet fenntartani hivatott szabályokat – és egyúttal szankciókat – tartalmazó stabilitási paktumot hagyják jóvá, hanem hozzanak kötelező erejű határozatot arról is, hogy még az év vége előtt megerősítik a maastrichti szerződés szociális és gazdaságpolitikai részeit.
A hétvégi francia-német csúcstalálkozó a vitatott kérdésekben nem hozott áttörést. Bár Chirac és Kohl egyetértett abban, hogy a paktumot foglalkoztatási fejezettel egészítsék ki, és nem zárták ki a gazdaságpolitikák szorosabb egyeztetését sem, változatlanul két szövegjavaslat maradt érvényben. Közülük a francia alapvetően abban tér el a másiktól (amelyet – a többi 14 ország álláspontját képviselve – a hollandok fogalmaztak), hogy a konkrét pénzeket irányoz elő a foglalkoztatás serkentésére. A hollandok megfogalmazása – közös érdekeket emlegetve – éves egyeztetésekről és együttes akciók lehetőségéről szól.
Vasárnap megbeszélést tartottak Amszterdamban az unió pénzügyminiszterei, ám a hétfői szűkszavú közleményből csak annyi derült ki: a tárgyalások a megegyezés felé haladnak.
Az előkészítő tárgyalásokon nem sok figyelmet szenteltek az OECD napokban publikált jelentésének, pedig annak tartalma aligha lesz közömbös az európai gazdasági és pénzügyi unió (EMU) véglegesítésekor. A nemzetközi szervezet szerint ugyanis sem Németország, sem Franciaország nem lesz képes idén a maastrichti költségvetési kritériumok teljesítésére.
A párizsi székhelyű szervezet 3,2 százalékos (118,3 milliárd márkás) deficitet jósolt 1997-re Németországnak (decemberben még 3 százalékos hiányt vetítettek előre, s csak figyelmeztettek az ennél nagyobb deficit veszélyére). Az újabb elemzés azonban jövőre már csak 2,7 százalékos (101,6 milliárd márkás) hiánnyal számol.
Az OECD szerint a német gazdaság növekedési üteme gyorsul: a tavalyi 1,4 százalék után idén 2,25, jövőre pedig 2,75 százalékos lehet a ráta. A tavaly 10,3 százalékos munkanélküliség idén átlagosan 11,1 százalékos szinten tetőzik, de jövőre 10,9-re csökkenhet.
A szervezet Franciaországnak idénre szintén 3,2 százalékos költségvetési hiányt prognosztizál. Tavaly még 4,2 százalékos volt a deficit, amely jövőre az előírt 3 százalékosra csökkenhet. Az OECD szakértői decemberben 2,5 százalékos gazdasági növekedést jeleztek 1997-re és 1998-ra, legújabb jelentésükben viszont 1998-ra már 2,75 százalékos bővülést is elképzelhetőnek tartanak. A februárban és márciusban rekordszintű, 12,8 százalékos munkanélküliség az elkövetkező hónapokban enyhülhet.
A fejlett ipari országok gazdasági növekedése az OECD szerint összességében idén átlagosan 3 százalékra emelkedik, jövőre viszont 2,7 százalékra mérséklődik majd. Maastricht költségvetési feltételeit egyébként Olaszország és Görögország sem teljesíti, miközben a többi EU-ország – köztük például Spanyolország és Portugália -“átmegy” a vizsgán.
A költségvetési hiányhoz hasonlóan, a munkanélküliségi ráta is magas szinten marad a kontinentális Európában: tavaly az unió munkaképes korú polgárainak 11,3 százaléka maradt állás nélkül; idén 11,2 százalékos, s jövőre is még átlagosan 10,8 százalékos lesz ez az arány.
– A konvergencia-kritériumoknak nincs tudományos értékük, ezért nem lenne katasztrófa, ha például Németország túllépné a GDP-hez viszonyított 3 százalékos költségvetési deficitet – nyilatkozta a Les Echos-nak Wim Duisenberg, aki július elsején átveszi Alexandre Lamfalussytól az Európai Monetáris Intézet (EMI) irányítását. Szerinte matematikai kerekítéssel “a 2,9 és a 3,2 egyaránt 3 százalékra jön ki”, és az irányvonal amúgy is sokkal fontosabb a tizedszázalékoknál.
Egyúttal felhozta a jó tanuló Hollandia példáját, ahol az utóbbi 10 évben a kiegyensúlyozott költségvetési politika szigorú követésével 10-ről 3 százalék alá szorították az államháztartás hiányát, miközben évente 150 ezer új munkahelyet is sikerült teremteni.