Hazai és külföldi szakértők egyaránt elképesztőnek tartják, ahogyan Magyarországon menetrendszerűen váltják egymást a túltermelési válságok és a hiányciklusok. Teremjen bármiből bármennyi, a végén mindig kiderül, hogy a gazdák – vagy a feldolgozók, esetleg a kereskedők – a hozamokra hivatkozva megcsapolják az államkasszát. A hivatalnokok ugyanis sohasem tudják pontosan, mekkorák a készletek, mekkora termés várható, s mindez elegendő lesz-e a fogyasztáshoz. Hazánkban ugyanis nem azonos eséllyel jutnak az adófizetők pénzén szerzett információkhoz a gazdaság szereplői. Pedig a rendszernek nyitottnak, sőt ingyenesen elérhetőnek kellene lennie – állítja Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai Intézet (AKII) informatikai igazgatóságának vezetője. A tűzhöz közelebb ülők ma még milliárdokat keresnek azon, hogy másoknál hamarabb jutnak hozzá bizonyos információkhoz.
Példa van bőven: az elmúlt években az ügyeskedők több milliárd forintos exporttámogatási csalással rövidítették meg az államkasszát, s előfordult, hogy egyetlen szállítmány után többször vették fel a szubvenciót. Később ehhez már áru sem kellett – elegendő volt néhány papír is. A támogatásokért felelős agrártárca ugyanis nem tudta pontosan, mennyi áru hagyta el az országot.
Az egymást követő vélt piaci zavarok elhárítására szintén milliárdokat költ feleslegesen az állam. Többnyire utólag derül ki, hogy ha volt is túltermelés vagy hiány, nem akkora és nem feltétlenül abból a termékből, amire hatalmas pénzeket különítettek el, vagy épp fizettek ki. Elegendő felidézni az idei burgonyatúltermelést, illetve az 1995-ös gabonakiviteli támogatást. A burgonya esetében például az állítólagos többlet eltűnt, s – mire a kormány megszavazta a 160 millió forintos felvásárlási támogatást – kis híján hiány alakult ki. A búza kapcsán pedig utólag derült ki, hogy miközben az exportot támogatták, a világpiaci búzaár évtizedes rekordot döntött. A magyar tájékozatlanság már nemzetközi botrányt is okozott – a GATT-megállapodáshoz rosszul megadott exporttámogatási adatsorral. Mindez tükrözi: vészes következményei vannak annak, ha a döntéshozók megbízható adatok hiányában csak néhány újságcikkre támaszkodhatnak.
Az információnak persze ára van. Egyes szakértők szerint, az elmúlt hét évben az ágazati informatikai hálózat kiépítéséhez szükséges pénz többszörösét fizette ki az adott területen tájékozatlan főhatóság a csalóknak, illetve a piaci tűzoltóakciókra. A szaktárca éppen ezért rohamléptekkel próbál haladni az egységes, integrált agrárinformatikai rendszer (IAR) kiépítésében. Ennek fejlesztésére már az idén összesen mintegy félmilliárd forintra pályázhatnak az intézmények, a szervezetek és a vállalkozók. – A pénz különböző célelőirányzatokból, több jogcímen, még piacrajutási támogatásként is elnyerhető, többek között költségvetési, a brüsszeli harmonizációs, valamint PHARE-forrásokból – mondta Nyújtó Ferenc, az agrártárca főosztályvezető-helyettese. Az agrárkamara – amely egyébként az elmúlt három évben 40-40 millió forintos költségvetési támogatást kapott hálózatfejlesztésre -, valamint a terméktanácsok például idén százmillió forintnyi informatikai támogatásban részesülnek. Kaphat állami támogatást adatgyűjtésre és -feldolgozásra a Gabona Terméktanács is: 1997-ben a szaktárca Agrárrendtartási Hivatalával (ARH) kötött szerződésnek megfelelően 10,3 millió forinthoz juthat hozzá, ha teljesíti a megállapodásban foglaltakat. A pénzből Dávid Csaba titkár szerint éves szerződések alapján vásárolja meg a tanács a szükséges információkat a termelői és feldolgozói-kereskedői szövetségektől. A beérkező adatokat feldolgozza és továbbítja az ARH-nak.
Az IAR-ral kapcsolatban az egyik legsürgetőbb feladat annak a korrekt piaci előrejelzési rendszernek a kiépítése, amely a termelés, a hazai és a külföldi készletek, illetve a külpiacok adatsoraira épül. Az integrált rendszeren belül termékpályánként külön-külön alakítják ki a piaci előrejelzést. A négy, közvetlenül államilag szabályozott termékkör (búza, kukorica, sertés, szarvasmarha), valamint egy holland projekt segítségével a burgonya termékpályájára már az idén elkészül az alrendszer.
Az informatikai rendszer kiépítésének megkezdését sokáig hátráltatta, hogy az érdekeltek nem tudtak megegyezni az alapelvekről. Az egyik álláspont szerint teljesen független hatósági hálózatot kell kiépíteni, hogy az elfogult érdekképviseletek, lobbicsoportok ne kapcsolódhassanak a rendszerbe. Mások úgy vélik: luxus párhuzamos rendszereket fenntartani.
Az irányelveknél határozottabb támpontot ad az Európai Unió (EU) rendszere. Az ottani és a hazai hálózat néhány év múlva várható összekapcsolásához ugyanis kompatíbilis magyar rendszerre van szükség. Az EU agrárinformatikai rendszere három pilléren nyugszik: a statisztikai, a piaci információs, illetve a “tesztüzemi” (FADN) alrendszeren (utóbbi a vállalati mérlegekhez hasonlóan rögzíti a reprezentatív körbe tartozó kis, közepes és nagy agrárvállalkozások, cégek termelési, költségbeli, jövedelmi és hatékonysági adatait). E három elemet külön gazda működteti. Az elsőt nálunk a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felügyeli, míg a másik kettőt az agrártárca, illetve ennek megbízásából az AKII kezeli.
Persze a rendszer csak akkor válik használhatóvá és hitelessé, ha az alapadatok objektívek. Ám ahhoz a jogi szabályozáson is igazítani kell, hogy az adatszolgáltatók valós tényeket közöljenek. Az adatvédelmi törvény óvja a személyiségi jogokat, de nincs törvény az adatszolgáltatási kötelezettségre és pontosságra. Mivel az információ bizalmi cikk, az adatszolgáltatók csak akkor lesznek teljesen őszinték, ha feltétlenül megbízhatnak az állami felhasználókban. A hitelesség feltétele az egységesítés is, miszerint az adatszolgáltatóktól azonos módszerrel vett, összehasonlítható adatok érkezzenek a rendszerbe.
Szakértők figyelmeztetnek: épülnek ugyan az új rendszerek, de egységes IAR-ről egyhamar még nem beszélhetünk. A négy kiemelt termékpálya ugyan hónapokon belül a hálózatra kerül, de olajozottan működő, hiteles agrárinformatikai rendszer talán csak az ezredfordulóra várható. A volt NDK-ban például csak ahhoz hat év kellett, hogy a Németországban máshol már bevált FADN működjön. S jóllehet, az adatbázis bővülésével egyre tisztább lesz az agrárpiaci kép, dönteni továbbra is az illetékeseknek kell…