Az alkalmi munkát érintő új szabályozás révén a most még feketén dolgozók legalizálhatnák tevékenységüket, alkalmazójuk pedig – az egyéni vállalkozók kivételével – a bértől függő összegű “napijeggyel” válthatná meg közterhüket (lásd táblázatunkat).
Az alkalmi munkavégzés igazolását szolgálná az úgynevezett alkalmi munkakönyv, amelybe a munkáltató adatainak bevezetése mellett napi egy közteherjegy beragasztásával letudhatnák az összes, munkavégzéshez kapcsolódó állami befizetést. Az alkalmi passzushoz az illetékes munkaügyi központoknál térítésmentesen lehetne hozzájutni. A közteherjegy ellenértékének forgalmazási költséggel csökkentett részéből a Nyugdíjbiztosítási Alapnak 47, az Egészségbiztosítási Alapnak 28, a Munkaerőpiaci Alapnak 9 százalék jutna, az APEH-et pedig a fennmaradó 16 százalék illetné meg.
Az így foglalkoztatott alkalmi munkás a tervezet szerint nem köteles bevallani az alkalmi munkából szerzett jövedelmeit, ha ezek nem haladják meg az évi 250 ezer forintot, és ha ezenkívül csak nyugdíja, valamint azzal azonosan adózó jövedelme volt. Nem kell fizetnie az alkalmi munkavégzőnek a 4 százalékos egészségbiztosítási járulékot sem, ugyanakkor jogosult az egészségügyi ellátásra. Táppénz ellenben kizárólag baleset után illetné meg a munkavállalót.
A munkaadó legfeljebb egymást követő 5 napig, vagy egy hónapon belül 15 napig, illetve egy éven belül 90 napig adhatna munkát egyazon jelentkezőnek. A munkavállaló pedig egy évben több munkáltatónál legfeljebb 120 napnyi alkalmi munkát végezhetne. A munkanélküli járadékban részesülőket az alkalmi munkavégzés ideje alatt ez a járadék nem illetné meg. A törvényelőkészítők ugyanakkor abban bíznak, hogy a legtöbb feketemunkát végző, munkanélküli ellátásban részesülő e módon úgymond legalizálja tevékenységét, mivel a munkáltatójuknak érdemesebb lesz megvenni a közteherjegyet, mint vállalni a lebukás kockázatát. Két év alatt az alkalmi munkások megszerezhetnék a munkanélküli ellátásban maradáshoz szükséges 180 napos biztosítási időt is.