Még csak “buja gondolat” sem volt a jegybanktörvény megalkotása, amikor 1989-ben Bartha Ferenc, a jegybank akkori elnöke szerződtette a Deloitte and Touche könyvvizsgáló céget az általa vezetett intézmény mérlegének és eredménykimutatásának hitelesítésére. E megállapodás jelentőségét bizonyítja, hogy a végül 1991 decemberében hatályba léptetett jegybanktörvény sem tette kötelezővé nemzetközileg is elismert auditor igénybevételét.
– Miközben hangsúlyozni kell a jegybanki önállóságot, ugyanilyen fontos az ellenőrzöttség is. Ebben pedig megkülönböztetett szerepe van az auditornak – magyarázta a Figyelőnek Surányi György, az MNB elnöke. A könyvvizsgáló ugyanis jelentését az állami tulajdonost képviselő Pénzügyminisztériumnak (PM), az Országgyűlés által választott felügyelőbizottságnak és az ügyvezetőségnek egyaránt postázza.
A jegybanktörvény elmúlt évi módosításának előkészítésekor fogalmazódott meg, hogy ha már egyszer igénylik, akkor – többek között a hitelintézetekhez hasonlóan – 5 évenként az MNB is automatikusan cserélje le könyveinek hivatalos vizsgálóját. Ennek megfelelően írták ki tavaly azt a pályázatot, melyre – a lecserélni szándékozott Deloitte and Touche kivételével – a Big Six valamennyi tagját meghívták. Az első fordulóban írásban elküldött tendermunkák alapján kiválasztott két jelölt közül végül a Price Waterhouse budapesti leányvállalatának személyes meghallgatása nyerte el a bírálóbizottság tetszését. – Komoly szakmai, egyebek mellett könyvvezetési kérdésekre kellett válaszolnunk – engedett bepillantást a “szóbeli vizsgába” Bienerth Gusztáv, a győztes cég vezérigazgatója. Mindezek után – annak rendje és módja szerint – az MNB áprilisban megtartott ez évi rendes közgyűlése szentesítette az 1997-től 2002-ig szóló könyvvizsgálói megbízást.
Surányi György szerint a jegybanknak legalább annyira szüksége van a könyvvizsgáló szakmai támogatására, mint az MNB tulajdonosának. – Fontos, hogy valaki rendszeresen olyan tükröt tartson tevékenységünk elé, amelyből meggyőződhetünk a könyvvezetés valódiságáról. Az sem mellékes szempont azonban, hogy a változtatnivalókat egy külső szemlélő előbb tárhatja fel – hangsúlyozta az elnök.
Az MNB amúgy már eddig is számos lényeges változáson esett át. A legfontosabb a jegybanki funkciók letisztulása, melynek során az MNB folyamatosan válik meg kereskedelmi banki tevékenységeitől. Az év végére négy külföldi banki érdekeltsége, a londoni Hungarian International Bank, a frankfurti Deutsch-Ungarische Bank, a CIB Bank, valamint a bécsi Central Wechsel und Credit Bank közül már legfeljebb csak az utóbbi lesz jegybanki kézben. Emellett – az ez év eleji adósságcsere kapcsán – jelentősen megváltozott a munkamegosztás a jegybank és a PM között. Részben ez utóbbi okán rendkívüli mértékben át is alakult a bankok bankjának szervezete: az 1995 tavaszi 2900 fős állományból körülbelül 350-en az Államkincstárhoz, illetve az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelethez kerültek át. További ezren felmondólevelet kaptak, a mai létszám tehát már csak a másfél ezret közelíti.
A változtatásokhoz persze szükség volt a jegybank működésének teljes áttekintésére – ebben pedig komoly támogatást jelentett az eddigi auditor munkája. Ugyanígy, a teljes információs és számítógépes rendszer hozzáigazítását a megváltozott szervezethez – elsősorban idén és jövőre – már az új könyvvizsgáló hathatós közreműködésével szeretnék elvégezni a Szabadság téren.
– Az MNB auditálása kiemelt feladat, amely csak egyedi megközelítéssel, speciális csapattal, egész éves munkával végezhető el – ismerte el Bienerth Gusztáv. A könyvvizsgálónak ugyanis nemcsak értenie kell a jegybank gazdálkodását, hanem segítenie is kell az MNB vezetőinek mindennapos munkáját. A hazánkban kilenc éve tevékenykedő cég felelőssége egyébként igen nagy, lévén, hogy a jegybank könyveiben szereplő számos adat állam- vagy szolgálati titoknak minősül, s használatukra szigorú előírások vonatkoznak.
Az MNB könyveinek auditálása több szempontból is sajátos megközelítést igényel. A jegybank ugyanis nem eredményorientált: célja a forint értékállandóságának védelme. Ugyanakkor speciális felelőssége van, nemcsak a bankokkal, a tulajdonosokkal, hanem a nemzetgazdasággal szemben is. Jelentőségénél fogva tehát mérete, mérlegfőösszege sem hasonlítható egy hitelintézetéhez, így értelemszerűen különleges kezelést is igényel.