Tavaly öttagúra bővült, az idén pedig újabb országgal gyarapszik az 1992-ben életre hívott Közép-Európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA). Bár a vámok lebontása a mezőgazdaságot leszámítva befejeződött, az új tagok belépésétől önmagában illúzió volna a forgalom élénkülését várni. Szlovénia csatlakozása például nem növelte az 1996-os magyar-szlovén árucsere-forgalmat az egy évvel előttihez képest – sőt, a magyar kivitel 14, a behozatal pedig 4 százalékponttal esett vissza. Annak ellenére, hogy Szlovénia nem tartotta be a szabadkereskedelmi megállapodás vámleépítésre vonatkozó részét, a magyar kivitel csökkenésének fő oka szakértők szerint a gabonaszállítások elmaradása.
Románia taggá válása 1997. július elsejétől, illetve az odairányuló növekvő magyar tőkekivitel új lendületet adhat a két ország közötti fejlődő – ám tavaly részben a román piacvédő intézkedések, részben pedig a gabonaexport-kiesés következtében visszaesett – kétoldalú kereskedelemnek. Az elmúlt időszakban egyébként a magyar-román árucsere-forgalom visszaesését a magyar kivitel nagyarányú csökkenése okozta, annak ellenére, hogy az import tovább nőtt.
A CEFTA-ba irányuló magyar export 1996-os bővülését szakértők a környező országokban regisztrált viszonylag nagymértékű gazdasági növekedéssel magyarázzák. Mint ismeretes, a közép-európai országok mindegyike kereskedelmi mérleghiánnyal küzd; a túlértékelt nemzeti valuták és a fogyasztás növekedése az import megugrásához vezetett. A magyar termékek növekvő piacrajutása tehát részben ennek a nyugat-európai összehasonlításban is jelentős külpiaci konjunktúrának az eredménye. A másik ok a multinacionális vállalatok növekvő térnyerése a régióban. Nem ritka, hogy a hazánkban megtelepedett multik magyar vállalataikon keresztül hódítják meg a CEFTA-piacot.
Mindenesetre figyelemre méltó, hogy országcsoportok szerinti bontásban a CEFTA-államokkal folytatott magyar kereskedelem részesedése az összes forgalomból az elmúlt években folyamatosan nőtt (lásd a grafikont!). A CEFTA-export tavaly 9, az import pedig 8 százalékot tett ki a teljes kivitelből, illetve behozatalból. Az Európai Unióba (EU) irányuló magyar export eközben változatlan maradt, az EU-ból származó import pedig enyhén csökkent. Antal Péter, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) osztályvezetője úgy véli: a magyar exportszerkezet, a vállalati iránytű keletről nyugat felé fordítása után, mára stabilizálódott. Az egyes országcsoportokkal lebonyolítandó forgalom aránya az összes kereskedelmen belül várhatóan a jövőben sem módosul lényegesen. A szakember szerint nem is ajánlatos egy ország exportját a mainál nagyobb mértékben – jelenleg az EU-kivitel részesedése az összes exporton belül 63 százalék – egy csoporthoz kötni, az exportnak ugyanis alkalmazkodnia kell a többi potenciális piac konjunktúrájához is. Mindazonáltal a mezőgazdaságban mutatkozik némi kiviteli tartalék: a még igencsak távoli agrár-szabadkereskedelem számottevően módosíthatja a magyar-EU kereskedelem arányát.
Annak, hogy a CEFTA-országok Magyarország külkereskedelmében – a keleti piacvesztés okozta sokk utáni fokozatos növekedés ellenére – csupán viszonylag erős pozícióval rendelkeznek, a legfőbb bizonyítéka az, hogy a forgalom szerinti sorrend első helyén álló Csehország csupán a tizedik a legnagyobb partnereinket felsoroló listán (lásd a táblázatot). A cseh és a negyvenmilliós lengyel piac ugyanakkor kisebb értékű magyar terméket “szív fel”, mint Hollandia vagy Belgium. Ennek okaként a szakértők az alacsony intenzitású tőkemozgást említik Magyarország és Lengyelország között. A CEFTA-befektetések nem túl magas szintje akadályozza a árucsere-forgalom növekedését, a külföldi multik tevékenysége ugyanakkor dinamizálja a kereskedelmet.
A külkereskedelmi áruszerkezetet vizsgálva Antalóczy Katalin, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa azt a következtetést vonja le, hogy a magyar importban a nyersanyag- és az energiavásárlások, az exportban pedig a fogyasztási cikkek játsszák a legfőbb szerepet. Az élelmiszer-ipari kivitelből jelentősen részesedtek a multik; ennek következtében a régió piacain több étolajat, fagylaltot, zöldség- és gyümölcskonzervet, valamint alkoholmentes italt adott el Magyarország. A fogyasztási cikkek kivitele is szorosan kötődik a külföldi cégek tevékenységéhez, amely a hűtőszekrények, fagyasztóládák, gyógyszerek, műanyagok, izzólámpák, valamint karton- és papíráruk növekvő eladása révén bővült.
A kedvező külkereskedelmi szerkezet ellenére a magyar-CEFTA kereskedelem szaldója negatív. A 108 millió dolláros deficit azt mutatja, hogy a nyersanyagok és energiahordozók behozatalát a késztermékek nem tudják ellensúlyozni. Réti Tamás, a Kopint-Datorg kutatója ezzel kapcsolatban fontos összefüggésre hívta fel a figyelmet a Külgazdaság című folyóirat áprilisi számában: szerinte a magyar importtöbblet egy része, miután a CEFTA-ba irányuló exporttermelés már nem tudja “felszívni”, a nyugati kivitelt növeli. Ez a mindenképpen kedvező fejlemény más megvilágításba helyezi az egyébként természetesen kedvezőtlen mérleghiányt.
A kelet-európai kereskedelem sajátos vonása a közvetítői kereskedelem magas aránya. A volt szocialista államokba irányuló magyar kivitelben főleg az Oroszországba tartó termékek szállítását végzik közvetítő – elsősorban német, osztrák – cégek. A CEFTA-kereskedelemből az orosznál mindenképpen alacsonyabb hányadot tesz ki a közvetítői árucsere, ám még így is rontja a közép-európai országokkal fennálló magyar külkereskedelmi mérleget. A szaldó egyébként nem minden CEFTA-országgal mutat deficitet: míg Csehországgal és Szlovákiával szemben hiány mutatkozik, Lengyelországgal és Szlovéniával szemben aktívumot regisztráltak.
A kereskedelmi és gazdasági folyamatokból kitetszik: az elkövetkező években a szabadkereskedelem kiterjesztése és a tőkeexport révén ugyan tovább bővülhet az árucsere-forgalom, áttörésre azonban aligha lehet számítani.