A múlt héttől immár hatályos jelzálog-hitelintézeti törvény gyakorlatba ültetésének alfája és omegája a földpiac kialakulása. Az intézmény feladatául ugyan részint e folyamat felgyorsítását szánták, ám a termőföld szabad adásvétele s a piaci árak kialakulása valójában a jelzálog-hitelintézet működésének feltételei. A tulajdonlás körüli mizériák tehát jelentős akadályt emelhetnek a hitelintézet működése elé, hiszen a fedezet tárgya, a föld ilyen körülmények között csak korlátozottan értékesíthető. Pénzügyi és agrárszakértők nem győzik hangsúlyozni, hogy szabad átruházhatóság híján a hitelfelvevő “krachja” esetén jócskán szűkül a hitelezők kielégítésének lehetősége, ez pedig a jelzálog-hitelintézetek működésének korántsem kedvez. Mindezzel szorosan összekapcsolódik a földárak problémája: nyomott voltuk nem csupán a csődöt mondott hitelfelvevő kölcsönének kiegyenlítését lehetetleníti el, hanem már azt is, hogy termőföld fedezete mellett az ügyfél számottevő hitelhez jusson. Éppen ezért igyekeztek – sikertelenül – “belobbizni” az érintettek a törvénybe az ingójelzálog-hitelezés lehetőségét. A föld-, illetve ingatlanértékelés – a törvény zsargona szerint a hitelbiztosítéki értékelés – elveiről a pénzügyi és a földművelésügyi tárca éppen most készíti rendeletét. Amennyiben a földárak az országban továbbra is a jelenlegi szélsőségeket követik, a jelzálog-finanszírozás nem gyorsul fel – vélekednek a Földhitel- és Jelzálogbankot előkészítő társaság szakértői is. A “gördülékeny” működéshez szükség volna továbbá legalább a regisztráció rendezésére, a jelzáloghitelek törlesztésének állami támogatására és a haszonbérletek finanszírozhatóvá tételére.
A társaság mindenesetre várhatóan őszi indulásakor többek között éppen egy, a földkoncentrációt elősegítő hitelkonstrukcióval kíván jelentkezni.