Elméletileg csak 2002. január elsején dördülhet el a távközlési verseny startpisztolya: addig tart a Matáv Rt. monopóliuma a közcélú szolgáltatásban. Noha a hozzáértők szerint a mai technológiák mellett már most sem igazán ellenőrizhető, hogy pontosan mire használják a bérbe vett digitális csatornákat (ezt ugyanis az adatvédelmi törvény tiltja), mégsem ez a küszöbön álló csatározások igazi terepe. Egyelőre csak az üzleti adatátvitel és az úgynevezett zárt-, illetve különcélú távközlési hálózatok működtetése választható szabadon. Ezek – szemben a közcélú, nyilvános hálózatokkal – ma sem koncessziókötelesek. A Figyelő információi szerint a zártcélú kormányzati szolgáltatásra az Antenna Hungária kaphat kizárólagossági jogot (a nemzetbiztonsági, közbiztonsági és védelmi igényeket is beleértve). A figyelemre méltó, becslések alapján évi 50-70 milliárd forintos piaci lehetőség nyilvánvalóan megnövelheti a régóta privatizációra váró társaság esélyeit.
A műsorszóró távközlési fejlesztései nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy aktív szerepet vállalhasson a PanTelben. A cég megalakulását latolgatva lapunk tavaly tavasszal elsőként számolt be arról, hogy a MÁV esetleg csatlakozhatott volna a Hermes Europa Railtel társasághoz (Figyelő, 1996/17. szám) – bár, mint utóbb kiderült, nem túl sok eséllyel. Ez az amerikai Global TeleSystem (GTS) cégből és tíz európai államvasútból összeállt alternatív szolgáltató azt a célt tűzte maga elé, hogy 1999-re a kontinens telefontársaságainak konkurensévé váljon. Az információs hálózatát mihamarabb kiépíteni szándékozó MÁV végül is nem vált a Railtel tagjává. Kálnoki Kis Sándor akkori MÁV-elnök ennél merészebbet gondolt: idehaza kívánt második országos távközlési szolgáltatóként fellépni. Ezt az elképzelést Lotz Károly, a szaktárca minisztere is pártolta, s elsősorban Magyarország EU-csatlakozása miatt tartotta fontosnak. Merthogy egy ilyen megoldás szerinte akár egy-két évvel meg is rövidítheti a Matáv monopóliumát, s ez – az európai tendenciákhoz hasonlóan – csökkentheti a honi távközlési tarifákat.
Lassan ugyan, de megkezdődtek a tárgyalások a természetesnek nevezhető szövetségesekkel: a GYSEV, a Mol, az MVM, a Magyar Posta és más, kisebb cégek képviselőivel. Ahogy egyre komolyabbá vált a konzorcium alakításának ügye, a Unisource is megjelent a színen. Ez a társaság a holland PTT Telecom, a svéd Telia, a svájci PTT Telecom és a spanyol Telefónica összefogásával, 1991-ben jött létre. A nemzeti tulajdonban lévő vállalatok azért egyesültek, mert közös erővel páneurópai szolgáltatásokat akartak nyújtani. Magyarországi megjelenésük nem példa nélkül való a kelet-közép-európai térségben. Ismeretes például, hogy a konzorcium tagjainak egy része sikerrel pályázott a cseh nemzeti távközlési vállalat privatizációjára. Időközben (egészen pontosan 1996-ban) a Unisource szövetségre lépett az AT&T amerikai óriáscéggel.
Intenzív és hosszas tárgyalássorozatot követően a páneurópai szolgáltató és néhány magyar társaság tavaly decemberben szándéknyilatkozatot írt alá. A nagyok közül akkor már kiszállt a “buliból” a GYSEV és a Magyar Posta. A bent maradók felesküdtek arra, hogy 1997. február végéig senkinek sem árulják el az egyezség részleteit – egyszersmind bejelentették, hogy hamarosan megalakítják közös vállalkozásukat. Üzleti elképzeléseikről egymásnak ellentmondó információk jelentek meg a sajtóban. Az mindenesetre bizonyos, hogy a magyar résztvevők hozománya tekintélyes. Az államvasutaknál például eddig 600 kilométer hosszú üvegszálas távközlési hálózat áll “munkára” készen. A Mol Telecom távkábeleinek hossza közel 6000 kilométer, és helyi kábelekből is csaknem 500 kilométernyit épített ki. Az MVM pedig most helyezi üzembe 480 kilométer hosszú fénykábeles és 100 kilométernyi mikrohullámú országos hálózatát. A távozók közel sem rendelkeztek ekkora rendszerekkel. Ám mégsem valamiféle kisebbségi érzés okán mondtak nemet a szándéknyilatkozatra. Ők már akkor pedzegették, hogy a tiszteletre méltó elképzelések mögött nem áll konzisztensnek mondható üzleti terv.
Mikrobotrány
A megalakulóban lévő PanTelhez kezdetben az Antenna Hungária is csatlakozott, Eurotel elnevezésű vállalkozásával. A társaság azonban – a többiekhez hasonló okok miatt – nem írta alá decemberben a szándéknyilatkozatot. Ám az ötlet tetszett a műsorszóró vezetőinek, akik úgy vélték: érdemes belefogni a távközlési szolgáltatásba, mivel az megszilárdíthatja az Antenna Hungária helyzetét. A médiatörvény elfogadása és az ahhoz kapcsolódó beruházások megkezdése, s az alaptőke-emelés végre felpezsdítette a privatizációs bénultságban tartott vállalatot, ám ez a menedzsment véleménye szerint csak egy, jóllehet igen fontos lépés volt a sok közül. Mivel készülőfélben volt a cég 4,5 milliárd forintos nagyberuházása, az országos mikrohullámú hálózat kiépítése, a vezetők ezt akarták felhasználni egy új üzletág: a távközlés beindítására. Elgondolásuk ésszerűségét ékesen bizonyította, hogy tervük iránt már a megvalósítás kezdetén élénken érdeklődött az amerikai GTS magyarországi leányvállalata. A felkínált frigy feltételei azonban arról árulkodtak, hogy a GTS – hatalmas tőkeerejénél fogva – a szerződéskötés után rövid időn belül könnyedén tulajdoni fölénybe kerülhetett volna, s ez természetesen nem volt a magyar fél ínyére való megoldás.
A néhány évvel ezelőtt az űrtávközlés hazai piacán megjelent GTS (amely mögött a Montana holding áll) tavaly decemberben bejelentette, hogy a magyarországi árvízvédelmi hálózat (koncessziós jogokkal védett) frekvenciáin mégis megalakítja vállalkozását, Hydrotel néven. A terveknek megfelelően az ezredfordulóig 50 millió dolláros beruházással hang továbbítására is alkalmas országos hálózatot létesítenek. A társaság az idén 10 millió dollárnak megfelelő forintbevétellel számol, amelynek ma már csaknem a felét a földi összeköttetések, és nem a szatellit vállalkozások adják. A GTS vezetői nem rejtették véka alá, hogy szívesen beszállnának a PanTelbe. Célratörő aktivitásuk azonban azt sugallja, hogy önállóan is belépnének a hazai távközlési szolgáltatók sorába.
Az amerikai és a magyar társaság liaisonja gyors parlamenti botrányt is okozott egy késő őszi plenáris ülésen. A kedélyek azóta csitultak, az Antenna Hungária azonban nem tett le terveiről. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke, Révész T. Mihály – ezt a törekvést megerősítendő – több fórumon amellett kardoskodott, hogy a műsorszóró vállalat meghatározó, akár teljesen önálló szerepet kapjon a távközlési piacon, második országos szolgáltatóként. Valószínűleg ezen szakmai ösztönzésre támaszkodva Korda István, a részvénytársaság elnöke nemrégiben kifejtette: az alternatív távközlési hálózat kiépítése és üzemeltetése a műsorszóró vezetésével valósulhatna meg optimálisan. Mivel a társaság nagy valószínűséggel többségi állami tulajdonban marad, a nemzeti érdekek is ezzel a megoldással érvényesíthetők a legjobban – érvelt az elnök. Ehhez persze jogosítványok kellenek, no meg egy kis állami segédlet. E nyilatkozatra nyomban reagálva Bölcskei Imre, a szaktárca hírközlési helyettes államtitkára leszögezte: különleges jogosítvány és költségvetési pénz nincs, a PanTel kizárólag üzleti vállalkozásként jöhet létre.
A páneurópai szolgáltató Unisource ugyanerre törekszik. A cégvezetők nemrégiben tartott tájékoztatójukon közölték: szerintük 130 millió dolláros alaptőkével megalakítható lenne a PanTel, amelyben – más vállalkozásaikkal összhangban – 40 százalékos kisebbségi részesedést szereznének. Saját üzleti terveik alapján a következő 4-5 évben összesen 450 millió dollárt fektetnének a hálózatépítésbe. Amennyiben a vállalatalapítás hamarosan elkezdődik és még az idén belefoghatnak a hálózatépítésbe, fejlesztésbe, 1999-ben a bevételek becsléseik alapján elérhetik a 70 millió dollárt. A cég vezető képviselői némi fenyegető éllel megjegyezték: ha a magyar kormány belátható időn belül nem dönt az ügyben, odébbállnak – a térségben más partnert keresnek maguknak. Nem egészen értik a dolgot – mondták -, mert amit a Unisource kínál, az nem más, mint a magyar távközlés bekapcsolása egy világméretű vállalkozásba.
Áralku
Mint kiderült, e valóban tekintélyes, óriási perspektívákkal kecsegtető vállalkozásból – nagy hallgatások közepette – a közelmúltban kiszállt a spanyol nemzeti szolgáltató. E ténynek ezúttal különös jelentősége lehet. Az odahaza egyelőre monopolhelyzetben lévő Telefónica mellett hamarosan megjelenik a második országos szolgáltató. Ez pedig – a spanyol kormány döntése alapján – nem más, mint az ottani országos műsorszóró vállalat, a Retevision. A partnerségre meghirdetett pályázati felhívás jelentkezési határideje ez év június 9. Mivel korábban a Unisource tagja volt a Telefónica, a páneurópai szolgáltatót kizárták ebből a tenderből. Ám időközben megváltozott a helyzet a spanyol nemzeti távközlési szolgáltató kilépésével, így a Unisource is esélyes lehet arra, hogy a helyi műsorszóróval közös vállalkozásba fogjon. Ez magyarázatot adhat a Unisource türelmetlenségére – már ami a magyarországi befektetés esélyeit illeti.
A Figyelő értesülései szerint a Unisource korábban a mostaninál jóval kisebb összegű ajánlatot tett az Antenna Hungáriának az új társaság alapítására, ám ennek elfogadásával, ha birtokon belül kerül, szakértők véleménye alapján áron alul kelt volna el a magyar műsorszóró távközlési infrastruktúrája. Ez vétkes könnyelműség lett volna, annál is inkább, mert lapunknak tudomása van arról, hogy más külföldi érdeklődők (köztük a British Telecom és az amerikai MCI alkotta, Concert nevű, kontinenseket átfogó szövetség) a Unisource eredeti ajánlatának a többszörösét ígérték. Nem véletlen hát, hogy utóbb a Unisource is emelte a tétet. Képviselői egyébként azt is kilátásba helyezték, hogy az Antenna Hungária nélkül is belépnének a magyar távközlési piacra.
A szaktárca, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium döntésképtelensége volt eddig a kerékkötője a távközlési piac részleges felszabadításának – nyilatkozta lapunknak Kálnoki Kis Sándor, ex MÁV-elnök. Szerinte ezért nem kerülhetett sor a PanTel alapítói engedélyének kiadására még áprilisban sem. Holott a kérdést már a parlament informatikai és gazdasági bizottsága is megtárgyalta. Május 23-án aztán a gazdasági kabinet elé került az alternatív szolgáltatás hazai megoldásának öt változata. A kidolgozott variánsok között szerepelt olyan, amelyben az állam által alapított cég lenne az alternatív szolgáltató, és olyan is, amelyben az Antenna Hungária végezné e tevékenységet. A javaslat szerint a MÁV, a Mol, az MVM és az Antenna Hungária együttesen 60 százalékban lennének tulajdonosok. Egy másik megoldás szerint a műsorszóró folytathatná saját távközlési fejlesztéseit. A szaktárca által megfogalmazott változatok mindegyike hangsúlyozza: piacot az állam nem tud garantálni a jövendőbeni szolgáltatónak, ám a közbeszerzési törvény adta lehetőségeket maximálisan ki lehet használni.
Randevú
A PanTel sorsát eldöntő e heti kormányülés előtt az érintett vállalatok randevút adtak egymásnak. Az e hét hétfőjére tervezett összejövetelt azonban lefújták. Hivatalos nyilatkozatra természetesen egyik cég távközlési érdekeltségének vezetője sem volt hajlandó. Lapunk érdeklődésére Bély András, az MVM távközlési ügyekért felelős igazgatója elmondta: bár cége nyitott a kérdésben, mégis úgy véli, az üzleti terv még ma sem kellően megalapozott. A korábbról ismerősen hangzó érv arra az álláspontra vezette az MVM-et, hogy amennyiben a jövőben csatlakozik a PanTelhez, azt nem tulajdonosként, hanem szolgáltatóként teszi majd. Ennek ellenére elképzelhető, hogy változtatnak ezen az állásponton – tette hozzá Bély. A Mol Telecom igazgatója, Buday Rezső nem kommentálta az ügyet. A MÁV illetékesei ugyancsak kitértek a nyilatkozat elől, jóllehet köztudott, hogy ők kitartottak a tulajdonosi részvétel mellett.
Az bizonyosra vehető, hogy az érintett – a pénzügyi és a hírközlési – szaktárcák vezetői és az ÁPV Rt. illetékesei megtartják a kormányülés előtti utolsó egyeztető tárgyalásukat. A lapunk megjelenésének napján várható döntés tehát valószínűleg nem marad el.
A pesszimisták azonban attól tartanak, hogy egy szűk politikai vagy szakmai lobby mégis eredményesen közbeléphet. Az ügyben piaci szempontból leg(ellen)érdekeltebb Matáv elnök-vezérigazgatója, Straub Elek lapunk érdeklődésére kijelentette: a PanTel megalakítása és a körülötte kelt vihar nem más, mint politikai hecckampány. Szerinte az, aki szolgáltatni akar, csöndben teszi a dolgát, mint például a GTS. Állami segédlettel nem lehet megrengetni a piacot, ezen az időszakon már régen túljutott ez az ország és maga a távközlés is.
A megállapításnak ellentmondani látszik az a folyamat, amely legalábbis itt, Európában végbemegy. A nemzeti szolgáltató privatizációja mellett a második országos szolgáltató vállalatot számos helyen kormányzati támogatással hívják életre. Sokféle megoldást terveznek, úgyhogy akad példa jócskán. Hogy mire ez a nagy sietség? 1998. január elsejével a kontinens távközlési piaca liberalizálódik. Az Amerikai Egyesült Államok ugyancsak törvénybe iktatta, hogy korlátozás nélkül beengedi távközlési piacára a külföldi befektetőket. Idehaza, ahol sok bírálat érte a Matáv privatizációját és a regionális koncessziók kiadását, még nem eléggé fejlettek a viszonyok a piac teljes megnyitására. Éppen ezért fontos a verseny mederben tartása, irányítása – olykor külső beavatkozásokkal. Ilyen művi beavatkozásnak minősíthető, hogy a kormány elé kerülő javaslatok egyike szerint az Antenna Hungária esetleg kizárólagosságot kap a kormányzati hírközlési és adatátviteli rendszerben, valamint az úgynevezett civil TETRA-hálózatok területén. (Ilyen különcélú belső hálózata van például a Vöröskeresztnek, a határőrségnek stb.)
Szükség van arra, hogy a magyar távközlési piacon megjelenő külföldi befektetők mellett létrejöjjenek, illetve megerősödjenek a hazaiak is. Csak az indításhoz kell az állami segédlet. Mellesleg nem kell túlságosan szárnyaló képzelőerő annak vélelmezéséhez, hogy a helyi koncessziósok – a Matávval szembeni ellenérzéseiket demonstrálva – szintén beszállhatnak az egyelőre korlátozott, mégis országos távközlési versenybe.)
Amúgy a piaci vetélkedés, érvényesülés lehetőségei szinte beláthatatlanok. Ennek érzékeltetésére csupán egy példa: a Matáv tavalyi bevétele – a nemrégiben közzétett éves jelentés szerint – 196,5 milliárd forint volt. Ennek mindössze nyolc százaléka származott az üzleti kommunikációból. A lehetőségek kihasználásához persze sok pénz kell. Az érdeklődő nevesebbnél nevesebb külföldiek sora azt mutatja, hogy lehet megfelelő tőkéstársat találni.