Szemlátomást gyorsan szeretne túljutni a kormány a földtörvény nehéznek tűnő módosításán. Bár a múlt héten a kabinet csak első olvasatban foglalkozott a témával, június végére – az érintett szervezetekkel, érdekképviseletekkel – a teljes egyeztetést is le akarja zárni.
A fő cél, hogy a belföldi jogi személyek végre vehessenek termőföldet – külföldihez tehát csak mint efféle társaságok tulajdonosához juthatna birtok. Egyes szakértők azonban ezt a kiskaput is sokallják, s úgy vélik, a tervezet nem zárja ki megnyugtatóan a külföldiek magyarországi földfölvásárlását (amely a kárpótlás kapcsán, illetve az illegális “zsebszerződések” révén már korábban megindult). A miniszterelnök szerint ennek megakadályozására megvannak a garanciák, például az, hogy termőföldet csak 3-5 éve bejegyzett belföldi jogi személyek vásárolhatnának, méghozzá olyanok, amelyek jó ideje agrártermeléssel foglalkoznak. Amennyiben pedig a cég megszűnne, a külföldi (rész)tulajdonos csak az üzletrészét: a föld árát, és nem magát a földet kaphatná meg.
Ezzel együtt még a javaslat “kedvezményezettjei” sem tartják kizártnak, hogy e feltételekkel a külföldiek megszerezhetik a földvagyon nagy részét. Egyesek attól is tartanak, hogy a módosítás a földtulajdonos agrártársaságok, szövetkezetek külföldi cégek általi fölvásárlását indíthatja el. Azt viszont fontosnak tartják a szövetkezetiek, hogy a kárpótlással okozott versenyhátrányukat megszüntessék. (Jelenleg csak belföldi magánszemélyek vásárolhatnak termőföldet, személyenként legfeljebb 300 hektár erejéig.)
Elemzők felvetik: hiába szabadítanák fel a jogi személyek előtt a földszerzés lehetőségét, a mezőgazdasági szövetkezetek legtöbbjének nincs pénze arra, hogy jelentősebb birtokot vásároljon. Így a jövőben feltehetőleg néhány tehetősebb társaság kezében koncentrálódna a 6,5 millió hektárnyi mezőgazdasági termőterület nagy része. (Az összességében kétmillió hektárnyira becsült törpebirtokoknak úgymond “szociális feladatuk” lenne: a tulajdonos családok megélhetését szolgálnák, amit a kormánynak kedvezményekkel is segítenie kellene.)
Éppen a pénztelen szövetkezetek miatt, továbbra is megmarad a földbérlet jelentősége, a módosítással tehát a földhaszonbérletet is szabályozni kellene – teszik hozzá a szakértők. Ebben azonban akkora a bérbeadó és a bérbevevő ellenérdekeltsége, hogy az egyezkedésben nem lesz könnyű zöld ágra vergődni. A földjüket vesztett mezőgazdasági szövetkezetek ugyanis hosszú távra, évtizedekre szeretnének biztonságosan berendezkedni a termelésre. Ezért a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) elnöksége azt szeretné, hogy a törvény rögzítse: a bérleti szerződéseket legkevesebb tíz évre kell kötni. Amíg viszont nálunk ilyen nevetségesen olcsó a termőföld (a nyugat-európainak a tizedébe kerül), addig a kárpótlással, szövetkezeti nevesítéssel tulajdonossá tett százezrek nem szeretnék egy-két évnél hosszabb időre elkötelezni magukat a bérleti szerződéssel. A kormánynak tehát választania kell, hogy a szövetkezeti lobby, vagy a választópolgárok mellé áll.