A Vígszínház széksorait megtöltők méltán érezhették magukat egy képzeletbeli időutazás résztvevőjének. A Postabank közgyűlésén ugyanis szinte alig esett szó a tárgyról, azaz az elmúlt évről – szinte mindenki az idei esztendőről értekezett. Így tett Princz Gábor elnök-vezérigazgató is, aki mindenekelőtt a február végi betétesi rohamban (Figyelő, 1997/10. szám) szerinte jól vizsgázott infrastruktúrát és a bank személyi állományát emelte ki, a tavalyi munka összegzése iránt esetleg érdeklődőket az írásos tájékoztató átböngészésére kárhoztatva.
Ez utóbbi szerint a Postabank 1996 végére, mérlegfőösszegét tekintve, Magyarország második legnagyobb hitelintézetévé cseperedett (a hét nagybankról elemzésünket lásd az 52-53. oldalon). A bank betét- és hitelpiaci részesedése összességében és az egyes (lakossági, gazdálkodói, egyéb) szektorokon belül is átlagot meghaladóan nőtt.
A mérlegfőösszeg elmúlt évi gyarapodását, a korábbi évekhez hasonlóan, a lakossági források folyamatos emelkedése határozta meg. A nyitóállományhoz viszonyított forrásbővülés 66 százalékát a lakossági, 14 százalékát a vállalkozói betétállomány, 11 százalékát pedig a külföldről származó szindikált hitelfelvétel eredményezte. A bank összes lakossági forrásállománya – az elmúlt évben több mint 71 milliárd forinttal emelkedve – meghaladta a 255 milliárd forintot, a mérlegfőösszeg 67 százalékát. Ezen belül a forintforrások 45 százalékkal izmosodtak. A gazdálkodó szervezetektől a bank 15,5 milliárd forinttal több forrást szerzett, összességében a mérlegfőösszeg 13 százalékára duzzasztva ezen állományát.
A Postabank a korábbiaknál nagyságrendekkel csekélyebb adózott eredményét – az elmúlt év végéig hatályos pénzintézeti törvény előírásainak megfelelve – az általános tartalék képzésére fordítja. Apró szépséghiba, hogy az ily módon 3,4 milliárd forintra növekedett állomány még így is körülbelül 1,4 milliárd forinttal kevesebb az előírtnál.
Az 1996. december 31-i állapotnak megfelelő céltartalék-szükségletet – a Postabank igazgatósága szerint – nemcsak az üzletileg indokolt mértékben képezték meg, hanem figyelembe vették a február-márciusi rendkívüli, hivatalosan 25 milliárd forintra taksált betétfelmondások hatását is. Így a céltartalék – az előző évi 8,3 millió forinttal szemben – 1996-ban 14,1 milliárd forintra ugrott, nem számítva a G-Modus Kft. rossznak minősített 12 milliárd forintos tartozását, amelyet az állam garanciavállalását követően a tulajdonosok egy része – a 10,4 százalékban tulajdonos Österreichische Postsparkasse (PSK) kivételével – viszontgarantált.
Bár Princz Gábor a közgyűlésen felmutatta a bank nemzetközi auditját, amelyet az Arthur Andersen cég készített, a részvényesek ezen iromány ismerete nélkül szavazták meg az igazgatóság jelentését a tavalyi üzleti évről. Arra is áldásukat adták, hogy a bank jelenlegi, 16,5 milliárd forintos alaptőkéjét két lépcsőben, összességében legfeljebb 20 milliárd forinttal felemeljék.
Először – június 23-án és 24-én – 22 meghívott társaság jegyezhet összességében legalább 5, legfeljebb 10 milliárd forint értékben a 10 ezer forint névértékű törzsrészvényekből, 100 százalékos kibocsátási áron (az érintettek listáját lásd külön). A jelek szerint a tulajdonosok közül a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és a százhalombattai önkormányzat a viszontgarantálással ellőtte “puskaporát”, hiszen – a mindkét akcióból kimaradó PSK mellett – nem kerültek be a zárt körbe.
Végül – de korántsem utolsósorban – a részvényesek elsöprő többséggel, minimális ellenszavazattal és tartózkodással újabb három évre megerősítették tisztében Princz Gábort, a Postabank immár csak 3 belső tagot számláló 9 fős igazgatóságában.