és a Dunaferr erőművét privatizáló egyesült államokbeli El Paso Energy Int. Co. között. A perpatvar tétje mai áron évi 3 milliárd forint.
Tavaly október negyedike, a szerződés aláírása óta függőben van a Dunaferr Rt. saját célra termelő erőművének privatizációja: a tendernyertes El Paso – korábban Tenneco – és a Transelektro alkotta konzorcium máig nem fizethette ki a 25 millió dolláros vételárat, mivel az országrész ellátását végző Dédász Rt., üzleti érdekeire hivatkozva, mindmáig megakadályozza fellebbezéseivel az átadás-átvételt.
A Dunaferr-csoport cégei az általuk fogyasztott évi 600 gigawattóra (GWh) villamos energiát egyharmad részben saját erőművüktől, kétharmad részben pedig a Dédásztól kapják. A BW képviselője, Konrad Kreuzer lapunknak kifejtette: mivel a Magyar Energia Hivatal (MEH) közvetlen szolgáltatói engedélyt adott ki a Dunaferr-erőmű jövendőbeli tulajdonosa számára – a privatizáció elhúzódása miatt az engedély még nem lépett hatályba -, nincs garancia arra, hogy az erőmű várható fejlesztése ne váltaná ki saját, hárommilliárd forint értékű kétharmadukat. Szerintük az is megtörténhet, hogy a fejlesztések után az erőmű további fogyasztókat is bekapcsol a rendszerébe. A MEH főigazgatója, Szabó Imre a Figyelőnek kifejtette: az általuk eddig kiadott engedélyek nem vonatkoznak a jövőbeni fejlesztésekre.
Sárközi György, a Dunaferr Rt. privatizációs igazgatója lapunknak elmondta: a privatizációnak előfeltétele volt a legalább 70 MW-os fejlesztés, amire annak megkezdésekor az új tulajdonos engedélyeket kér majd a MEH-től. E bátor fejlesztési elképzelések azonban, úgy tűnik, ellentétesek a hazai villamosenergia-rendszer alapelveivel, miszerint valamennyi erőmű a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt.-nek mint rendszerirányítónak adja el a villamos energiát, amit az MVM egységáron “oszt szét” az áramszolgáltatók közt. E főszabály oka éppen az, hogy az egyenetlenül, különböző áron termelő erőművek közelsége-távolsága ne jelentsen előnyt, illetve hátrányt a fogyasztóknak. Ám “indokolt esetben” itt is vannak kivételek – ráadásul az Európai Unió (EU) éppen a szabad szolgáltatóválasztás felé halad (lásd keretes írásunkat) – s a két fél közötti jogvita a magyar villamosenergia-törvény (VET) egyes rendelkezéseinek különböző értelmezésén alapul.
A MEH tavaly március 25-én adott saját használatú termelői és közvetlen szolgáltatói engedélyt a Dunaferr Rt.-nek mint az erőmű akkori kizárólagos tulajdonosának. Ehhez a VET szerint villamosenergia-termelésének éves átlagban több mint 40 százalékát “saját célra” kell termelnie és szállítania. A “saját cél” a MEH szerint azt jelenti, hogy az erőmű fogyasztói egy körbe tartoznak, illetve a kialakult helyzet nem sérti az energiaszolgáltatók területi monopóliumát. Sándor Péter, a helyi áramtermelést és szolgáltatást jelenleg végző Dunaferr Energiaszolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: véleményük szerint a “saját cél” azoknak a fogyasztóknak a körét jelenti, amelyek a Dunaferr egykori vállalatait összekötő vezetékhálózatra vannak kötve, tulajdoni szerkezettől függetlenül. Konrad Kreuzer szerint viszont a “saját cél” csak a saját tulajdonban levő vállalatok kiszolgálását jelentheti. A vita jobban érthető, ha azt is tudjuk, hogy kivételes helyzetéből adódóan a Dunaferr erőműve 6 forintért adhatja a villamos energiát kilowattóránként, míg a Dédász 9 forintért.
Konrad Kreuzer elmondta: amikor a Dédászt megvásárolták, tudomásul vették a status quót, noha privatizációs szerződésük nem kezeli kivételként a Dunaferr területét. Időközben azonban az egységes tulajdonosi szerkezetű Dunaferr privatizálni kezdte egyes társaságait. A Dédász akkor látta veszélyeztetve pozícióit, amikor az El Paso közvetlen szolgáltatási engedélyt kért a MEH-től, illetve megszellőztette fejlesztési elképzeléseit. A MEH-től tavaly, a szerződés aláírása után az új tulajdonos közcélú termelői és közvetlen szolgáltatói engedélyt kapott, ám ezt a Dédász, élve jogával, megfellebbezte. A vitához hozzátartozik, hogy a BW is elindult a privatizációs pályázaton, de nem tett fejlesztési ígéreteket, Baron Miklós, a BW magyarországi képviselője azonban tagadta a két ügy közötti összefüggést.
A privatizációs vételár kifizetésével papíron szétválna a Dunaferr 8 milliárd forint értékű erőműve és 2 milliárdos vezetékhálózata: az előbbit a Dunaferr és a Dunaferr Energiaszolgáltató Kft. által 30 millió forint alaptőkével már megalapított Első Magyar-Amerikai (EMA) Power Energiatermelő és Szolgáltató Kft.-be apportálnák, majd e cégből 50 százalék plusz egy szavazatnyi tulajdonrészt venne meg az El Paso vezette konzorcium. E konstrukció szerint a közvetlen szolgáltatási jogosítvány birtokában az erőmű a Dunaferr Energiaszolgáltató Kft.-nek mint közvetlen fogyasztónak szolgáltatna villamos energiát, a korábbiakhoz hasonlóan (lásd keretes írásunkat).
Sárközi György lapunknak hangsúlyozta: új fogyasztók felé a jövőben sem tervezik kiterjeszteni a vezetékhálózatot. Amennyiben a fejlesztés megvalósulna és a jelenlegi vevők fogyasztásán felül is maradna villamos energiájuk, azt az MVM-nek adnák el. Baron Miklós erre reagálva kifejtette: a VET értelmében egy újonnan létesülő közcélú erőműnek a teljes kapacitását fel kell ajánlania az MVM-nek. A Dédász javaslata szerint ezért az erőműnek le kellene mondania közvetlen szolgáltatói engedélyéről, és jelenlegi termelését is fel kellene ajánlania az MVM számára – amely csatlakozás hiányában lemondana arról a területileg illetékes áramszolgáltató: a Dédász javára. Mivel a Dédásznak sincs csatlakozása az erőműhöz, Baronék javaslata szerint közüzemi szerződést kötnének a fogyasztókkal, és a szolgáltatás végrehajtásával a Dunaferr Energiaszolgáltató Kft.-t bíznák meg. Információink szerint, mivel az erőmű az előző engedélytől eltérően nem saját-, hanem közcélú termelői engedélyt kapott, már megtette felajánlását a teljes termelt villamosenergia-mennyiségre az MVM számára, az MVM pedig tisztelettudóan le is mondott róla – csak éppen a Dunaferr javára.
A döntésre jogosult másodfokú hatóság az ipari miniszter. Fazakas Szabolcs az eredeti határidőt jóval túllépve, a háttérbeli egyezkedések kudarca után, pontosítást kérve március végén viszszautalta az ügyet a MEH-nek, amely néhány nap múlva kiadta az új engedélyt. Ezt követően érkezett meg a Dédász újabb fellebbezése az IKIM-hez.
Hegyháti József, az ipari tárca helyettes államtitkára a múlt héten úgy nyilatkozott lapunknak, hogy a miniszter továbbra sem kíván dönteni az ügyben, a vitázó felek közötti megegyezést szorgalmazza, de továbbra is a MEH korábbi döntéseit támogatja.
Sándor Péter úgy vélte: amennyiben a Dédász közüzemi szerződést kötne valamennyi Dunaferr-fogyasztóval, de a szolgáltatást a Dunaferr Energiaszolgáltató Kft.-re ruházná át, ez évi egymilliárd forintos többletkiadással járna a fogyasztók számára. Baron Miklós erre egy meglepő fordulattal azt válaszolta: közbeiktatásuk nem jelentene többletköltséget a Dunaferr fogyasztóinak, mert ők “lenyelnék” a kilowattonkénti 3 forintos veszteséget.
A patthelyzet miatt a két fél hajlott – és ma is hajlik – a peren kívüli egyezségre. Ezt a Dunaferr részéről Sárközi György a jelentős kamatveszteségekkel indokolta. Mint megtudtuk, az El Paso még a Dédász első fellebbezése előtt azt ajánlotta a BW-nek, hogy a minimum 65 millió dolláros költségűre becsült fejlesztések során az az EMA Powerben kialakuló 75 százalékos tulajdonát felezzék meg – igaz, a menedzsment-jogokat nem adná át. Emellett a Dunaferr is felkínálta az EMA Powerben levő üzletrészét megvételre – akár most is. Ez utóbbit a BW saját ötletként közölte lapunkkal, s így mindkét fél úgy véli, hogy azonos tartalmú saját ajánlatát a másik fél utasította el. Éppen ezért úgy tűnik, talán mégis ennek mentén jöhetne létre a megegyezés.
A Dunaferr egyik felelős beosztású vezetője mindenesetre elmondta lapunknak: a Dédász- BW második fellebbezését “igen rosszindulatú” lépésként ítélik meg, amelyet “nem hagynak következmények nélkül”.
Az ügyben a BW oldalán jelentős lobby-tevékenységet fejtenek ki Fazakas Szabolcs hagyományosan jó német kapcsolatai révén is. Ám a hazai ipari lobby egyik vezéralakjaként ismert Horváth István, a Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatója is jó viszonyban van a miniszterrel. S mivel az El Paso is stratégiai befektetőként van jelen a magyar piacon, így nemhogy feladná a “Dunaferr-projektet”, hanem újabb vásárlásokat fontolgat. Az ügy végkifejletét valószínűsíti, hogy az elmondottak után az El Paso képviselője, Ken Wisnoski, illetve a BW részéről Konrad Kreuzer is “elvi kompromisszumkészségéről” nyilatkozott a Figyelőnek. Jó végszavak a gyakorlatilag mégis mind valószínűbb Dunaferr- Dédász perhez.