Összefoglaló megállapítások

– A vállalatok kapcsolati rendszereiben a beszállítói kapcsolatokat érte a legfontosabb megrázkódtatás; a kapcsolatok jelentős része egyszerűen megszűnt. Érvényes ez a hazai kooperációs csatornákra, de még inkább a volt KGST-beszállítások rendszerére. A hazai együttműködési rendszerek egy részét helyre lehetett állítani, a volt KGST-országokkal azonban a vállalatközi együttműködések súlyos és tartós hanyatlásának lehettünk tanúi, s ez [...]

– A vállalatok kapcsolati rendszereiben a beszállítói kapcsolatokat érte a legfontosabb megrázkódtatás; a kapcsolatok jelentős része egyszerűen megszűnt. Érvényes ez a hazai kooperációs csatornákra, de még inkább a volt KGST-beszállítások rendszerére. A hazai együttműködési rendszerek egy részét helyre lehetett állítani, a volt KGST-országokkal azonban a vállalatközi együttműködések súlyos és tartós hanyatlásának lehettünk tanúi, s ez mind az értékesítésben, mind a beszerzésekben érezteti hatását. Ennek a fejleménynek a versenyképesség szempontjából kedvező hatása lehet abban az esetben, ha az új beszállítások jobb minőségűek, olcsóbbak – javuló hazai teljesítmények mellett ez valószínűsíthető.

– A hazai beszállítói kapcsolatok jelentős részét sikerült helyreállítani (sokszor felszámolt cégek utódaival) vagy újakkal helyettesíteni. A hazai beszállításokra leginkább a nagyméretű és állami tulajdonú cégek támaszkodnak, de a külföldi tulajdonú vállalatok hazai beszállítói köre is egyre bővül. A három tulajdonosi csoportban egyöntetűen többségben voltak azok a cégek, amelyek beszerzéseik több mint felét magyar szállítóktól rendelték. Ez mindenképpen arra utal, hogy a vizsgált időszak végére a vállalatok működése stabilizálódott, versenyképessége javult, hiszen máskülönben nem tudnák felvenni a versenyt a liberalizált importtal. A komoly exportteljesítményt felmutató cégek köre is számottevő.

– Az átalakulás során megrendült helyzetű vállalatok egy jelentős csoportja még mindig gyenge, függő helyzetben működik. Ezek között jelentős mértékben elterjedt együttműködési forma a bérmunka. A gyenge piaci helyzetű cégek elsősorban a közepes méretű, többnyire hazai magántulajdonban levő cégek közül kerülnek ki.

– A külföldi tulajdonban lévő vállalatoknál vertikális kapcsolataik tekintetében nem tapasztaltunk kiugró eltéréseket a hazai cégekhez viszonyítva. Az exportban és az importban is nagyobb a részesedésük az átlagosnál; sok közöttük az egyszerű továbbfeldolgozó (bérmunkavégző), de nem ez a fajta tevékenység a legjellemzőbb. Arra utaló jeleket, hogy a magyar beszállítókat hátrányban részesítenék, nem találtunk.

– A beszerzések szerkezetében tapasztalt stabilitás mindenképpen kedvező a versenyképesség szempontjából. A beszállítói és értékesítési kapcsolatokat a vállalatok igyekeznek tartós szerződéses megoldásokkal biztosítani. A tartós kapcsolatok legfontosabb in dokai a stabilitással, kiszámíthatósággal függenek össze. A minta több mint negyed része mind értékesítéseiben, mind beszerzéseiben 40 százalékot meghaladó mértékben alkalmaz tartós szerződéses együttműködést.

– A tartós szerződéses együttműködési formákat az érintettek nem tekintették stratégiai szövetségnek. A szövetségek kialakulása lassúbb a tartós beszállítói kapcsolatoknál. Szövetségeket nemcsak beszállítók, hanem potenciális versenytársak is kötnek egymással. A versenytársakkal kötött marketing/értékesítési szövetségek nyilván nem beszállítói együttműködésre irányulnak, hanem közös piaci fellépésre, amit gyakran termelési együttműködés is kísér. Az együttműködések ilyen komplex rendszere feltehetőleg nagymértékben javítja az érdekelt felek versenyképességét.