Háttéripar: Összeáll a gép?

Nem tudom, minek tulajdonítsam, hogy hosszú cikkükben nem olvashattam a háttéripari vállalkozások támogatási programjáról konkrétan. Lehet, hogy az újságírók hagyták el a részleteket, lehet, hogy nincs olyan is olyan támogatási program, amiről konkrétan lehetne írni. Gyakorló cégvezetőként közölhetem: teljesen fölösleges valamilyen állami, kormányzati programra várni vagy arra számítani, ha valaki beszállítói munkára, járulékos termék, alkatrész [...]

Nem tudom, minek tulajdonítsam, hogy hosszú cikkükben nem olvashattam a háttéripari vállalkozások támogatási programjáról konkrétan. Lehet, hogy az újságírók hagyták el a részleteket, lehet, hogy nincs olyan is olyan támogatási program, amiről konkrétan lehetne írni.

Gyakorló cégvezetőként közölhetem: teljesen fölösleges valamilyen állami, kormányzati programra várni vagy arra számítani, ha valaki beszállítói munkára, járulékos termék, alkatrész gyártására akar vállalkozást szervezni. Egyetlen stratégia vagy szép formában kinyomtatott sillabusz sem lehet elegendő a hivataloktól. Ami igazán fontos, az a megrendelőkhöz, a nagy gyárakhoz, a nemzetközti cégekhez fűződő kapcsolat. A saját példám azt mondatja velem, hogy kitartóan kell ostromolni azt a nagyvállalatot, amelynél esélyt látunk a beszállításra. Ők rögzítik pontosan a műszaki paramétereket, ők diktálják a minőségi követelményeket, ők döntenek a szállítási határidőkről, és bizony az árat is ők diktálják. Egy ilyen tárgyalási folyamatot semmi sem pótolhat, semmilyen program nem segít ezeknek a feltételeknek az alakításában.

Én a magam részéről abban is pesszimista vagyok, hogy egy kormányzati program ösztönözni tudja a nagy cégeket a beszállítói programok meghirdetésére. Az adott cég üzleti stratégiáját a saját vezérkara alakítja ki. Hihetetlen, hogy mondjuk egy miniszter vagy más magas rangú politikus nyomására beszállítókat kezdjenek keresni akkor is, ha arra egyébként nincs szükségük.

Program helyett arról kellene beszélni, hogy mit jelent a támogatás igazából. Találhatok-e én vagy bárki vállalkozó olyan bankot, amelyik például a vállalkozás elindításához szükséges hitel átadásakor hajlandó lenne magát a vállalkozást elfogadni fedezetnek? Belemegy-e egy bank abba, hogy a törlesztést csak mondjuk három év türelmi idő után, s kezdetben alacsony, utána növekvő kamattal fizesse a vállalkozó? Röviden: annak a tőkének az előteremtése a gond, amivel érdemes egyáltalán belevágni egy komoly vállalkozásba. Ennek a tőkeproblémának a kezelése a legfontosabb feladat – szerintem. Azt nem várom, hogy a kormányzat adjon parancsokat a bankoknak, ezt nem is tehetné. De azt el tudnám képzelni, hogy például pályázati rendszerben kamattámogatást lehessen szerezni az államtól vállalkozás beindítására. Tudok különböző példákról (MVA stb.), de azt is tudom, hogy az ezekkel járó adminisztráció elriasztja a hétköznapi vállalkozókat.

SALLAY NAGY FERENC, NAGYKŐRÖS