Közel egy évig tartó vesszőfutás végére tett pontot tavaly december 23-án az a szerződés, amelynek értelmében a magyar állam visszavásárolta a Budapest Bank százszázalékos tulajdonában álló Polgári Bankot. Az elsősorban tehetős magánügyfelek kiszolgálására szakosodott kisbank addigra teljesen megroggyant: saját tőkéjét elveszítette, tőkemegfelelési mutatója negatívba fordult, vesztesége pedig meghaladta az egymilliárd forintot (Figyelő 1997/6. szám).
A visszavásárlást a hivatalos indoklás szerint az tette lehetővé, hogy a Budapest Bank magánosításakor az állam garanciát adott a két befektetőnek (a General Electric Capitalnek, illetve az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak): a bank rossz minősítésű eszközeinek egy részét – ha ezt a vevő igényli – 1997-98-ban két részletben, 1995. decemberi árfolyamon összesen 8,250 milliárd forint értékben visszavásárolja. Az csak apró szépséghiba, hogy a PB már néhány nappal az 1996. év zárása előtt újból állami kézbe került, noha erre az államot semmilyen szerződés nem kötelezte.
Megfigyelők szerint azonban a határidő előrehozása nem igazán osztott-szorzott, hiszen az idei évre biztosított eredeti 4,125 milliárdos garanciával a BB tulajdonosai amúgy is éltek volna. Jól mutatja ezt, hogy épp az elmúlt héten tárgyalt a kormány arról, hogy mekkora összegű garanciát hívhatnak le a BB tulajdonosai az erre az évre biztosított keretből. A hírek szerint az első negyedévben a BB-nél 2 milliárd forint körüli összegre számítanak, bár az erre vonatkozó újságírói kérdések elől a bank múlt heti közgyűlésén George R. Tappert elnök azzal tért ki, hogy ezek egy magánjogi megállapodás részét képezik, s így egyelőre nem tartoznak a nyilvánosságra. Az viszont távolról sem világos, hogy a PB visszavásárlása is beleszámít-e a keretbe, és ha igen, mekkora értékben. Singlovics Béla, a BB vezérigazgatója például úgy tudja: a Polgári Bank részvényeinek visszavásárlása az eszközkivásárlási garancia részét képezi, 1,1 milliárd forintos értéken.
A PB kivezetése a BB könyveiből mindenesetre jótékony hatást gyakorolt a hitelintézet konszolidált éves mérlegére (lásd erről táblázatunkat), amelyben az egy évvel korábbihoz képest 1,4 milliárd forinttal csökkent a társult vállalkozásokban lévő részesedések összege és 400 millióval az ezek után képzett kockázati céltartalék. Ráadásul az ügyleten tudomásunk szerint még szolid árfolyamnyereséget is summázhatott a BB, hiszen a PB 1 milliárd forint névértékű részvényeit a BB könyveiben csupán 900 millió forint körüli árfolyamon tartották nyilván, az állam viszont 1,102 milliárd forintot fizetett ki értük. Ebből még arra is futotta, hogy a Budapest Bankcsoport tagjaiban lévő polgári bankos részesedésekért közel 70 milliót fizessenek, és visszajutassák a PB által a Budapest Bankcsoport Szolgáltató Egyesülésbe befektetett tőkét is. Ugyanakkor ezer (!) forintos vételáron került a Polgári Bank tulajdonába a Budapest Lízing Rt. Pest Buda Ingatlankezelő Kft.-ben lévő részesedése. Ez a cég kezeli a PB ingatlanjai mellett egyebek között az Ybl Bank felszámolásából származó ingatlanok egy részét is (lásd erről bővebben külön írásunkat a 16. oldalon).
Singlovics Béla azonban a Figyelő kérdésére cáfolta, hogy a BB a PB eladásakor árfolyamnyereséget realizált volna, a részvényeket ugyanis könyv szerinti nettó értéken adták el a magyar államnak. Azt viszont megerősítette, hogy a PB közel 70 millió forintot kapott a Budapest Lízing Rt.-ben fennálló részesedéséért, a Szolgáltató Egyesülés vagyonából pedig a szétválasztást követően kapja meg az őt megillető részt. A szerződés további részleteiről azonban – annak bizalmas volta miatt – nem kívánt bővebben nyilatkozni. Ám úgy tudjuk, a Szolgáltató Egyesülésbe való befektetés értéke 1995 végén meghaladta a szavatolótőke legfeljebb 15 százalékában megengedett törvényes mértéket. Ennek ellenére az állam arról tájékoztatta a BB vevőit, hogy a volt Állami Bankfelügyelet 1995. november 24-i keltezésű levelében kilátásba helyezte: ezt a korláttúllépést nem szankcionálja.
Az elszámolás során mutatkozó “nagyvonalúságok” mindazonáltal eltörpülnek ama tény mellett, hogy információink szerint a pénzügyminiszter a visszavásárláskor lényegében lemondott arról a jogáról, hogy kártérítési vagy felelősségi igénnyel lépjen fel a BB tulajdonosaival és vezető tisztségviselőivel szemben. Bár magát a visszavásárlási szerződést a felek magánjogi szerződésnek tekintik, s ezért nem hozzák nyilvánosságra, lapunk megbízható forrásokból úgy értesült: a PB visszavásárlása során az eladó BB csak korlátozott szerződéses és szavatossági nyilatkozatot tett, és erősen behatárolta azokat az eseteket, amelyekben a Polgári Bankért felelősséggel tartozik. Információink szerint a Budapest Bank csak a privatizáció és a PB visszavásárlására közötti időszakra vállalt bizonyos kártérítési felelősséget, meghatározott körben. Ebbe tartoznak például a BB cselekedetével kapcsolatos perek, amelyekből viszont kizárták az állami szervek által a BB ellen indított eljárásokat. Ezenfelül a BB kártérítési felelősséget vállalt minden olyan közteherre, amelyet a Polgári Banknak 1996-ban, a visszavásárlási szerződés megkötésének időpontja előtt kellett megfizetnie. Ezeket az igényeket legkésőbb 1997 végéig érvényesítheti a vásárló a BB-vel szemben.
Minden tekintetben kizárták viszont a szerződésből azokat a károkat, amelyek a PB által alapított Cívis Befektetési Alappal, illetve a Citizen Befektetési Rt.-vel kapcsolatosak, jóllehet ez a két befektetés jelenti ma a kisbank Achilles-sarkát. Az 1994-ben létrehozott, adókedvezményes befektetési lehetőségeket kínáló társaságok tényleges teljesítménye ugyanis legkorábban 1998-ban válik mérhetővé: akkor derül ki, hogy az általuk kínált befektetési konstrukciók nyereséget vagy veszteséget termeltek-e. Ez tűnik ki az Ernst and Young könyvvizsgáló cég ez év elején készült átvilágításából is, amely megállapítja: a PB befektetései közül ez a két társaság jelenthet potenciális veszteségforrást a banknak. A Cívis Befektetési Alapot ugyan állampapíralapként tartják számon, ám a könyvvizsgálói jelentés szerint a tervezettnél nagyobb méret, illetve az alap nettó eszközérték-elhatárolása után képzett céltartalék ma is súlyosan rontja a hitelintézet mutatóit.
Az igazán sötét lónak azonban a kockázati tőkebefektetésekre szakosodott Citizen Rt. számít, amelynek létrehozásához a PB 1,3 milliárd forintnyi hitelt nyújtott. A bank könyvei a befektetést ma is ezen az értéken tartják nyilván, bár tavaly a társaság saját tőkéje a különféle tranzakciók (részesedés-vásárlások, kötvényjegyzés stb.) révén 1,8 milliárd forintra gyarapodott. Ez közel félmilliárd forint el nem számolt eredményt jelent a PB számára, bár ez legkorábban 1998-ban, a konstrukció kifutását követően jelentkezhet a bank könyveiben.
Információink szerint egyébként a visszavásárlási szerződésben nemcsak a kártérítési felelősség körét húzták meg szűken, hanem annak összegét is korlátozták. A szerződő felek ugyanis abban állapodtak meg, hogy a BB kártérítési felelősségének maximális értéke nem haladhatja meg a 450 millió forintot, és az egyes károk esetében pedig nem kell fizetnie, ha a megtérítendő összegek egyenként nem haladják meg az 50 millió forintot.
A visszavásárlási szerződés ugyanakkor nemcsak jogi értelemben tartalmaz meglepő fordulatokat. Mert hogyan lehet magyarázni a fentiek fényében Medgyessy Péter pénzügyminiszternek az ÁSZ-vizsgálat megkezdése előtt az MTI-nek tett kijelentését, mely szerint “ha bebizonyosodna, hogy a BB jelenlegi tulajdonosa, a GEC 1996-ban nem járt el gondos tulajdonosként a PB ügyeinek intézésében, pert indíthatnak”? Azzal ugyanis, hogy a BB tulajdonosai korlátozták felelősségüket a PB viselt dolgaiért, és ezt a pénzügyi tárca vezetői kézjegyükkel hitelesítették, jogi szakértők szerint vajmi kevés jogalapja lehet egy esetleges pernek, hiszen az ismertetett feltételek szerint a BB csak szűk körben köteles a kártérítésre a Polgári Bankért, a magyar kormány, minisztérium vagy az általuk felügyelt szerv keresete alapján.
Ennek tükrében viszont joggal merül fel a kérdés: volt-e közvetlen oka annak, hogy az állam nevében eljáró pénzügyminiszter ilyen puhán képviselte a költségvetés, illetve az adófizetők érdekeit? A számvevők mindenesetre elvileg nem kerülhették meg azt a kérdést, hogy pontosan mekkora veszteség érte az államot a Polgári Bank ily módon történt visszavásárlása miatt. A PM szakértői úgy számolnak: az 1,1 milliárd forintos vételár egy része már megtérült azzal, hogy a Pénzintézeti Központ Bank (PK Bank) vásárolta meg a PB részvényeit. Nem hivatalos információk szerint a PK Bank 500 millió forintot fizetett az 1 milliárd forint névértékű PB-részvényekért, így az állam alig 50 százalékos árfolyamon tudott csak túladni a korábban valamivel névérték felett vásárolt bankon. Ezt tetézi az a tény, hogy tudomásunk szerint a PK Bank a vételárból csak mintegy 5 millió forintot fizetett ki készpénzben, a fennmaradó 495 millió forint pedig a PB-nél pótlólag felmerülő céltartalékképzés függvényben csökkenhet. Ezt kérdésünkre Ábel István, a PB igazgatóságának nemrégiben kinevezett elnöke sem cáfolta, és elmondta: a vásárlás időpontjában 395 millió forint volt a PB-nél a beállított céltartalékszint, ez viszont nem auditált adatokon alapult. Ezért állapodtak meg úgy az értékesítést lebonyolító ÁPV Rt.-vel, illetve a PM-mel, hogy amennyiben a továbbiakban 100 millió forintot meghaladó pótlólagos céltartalékképzés válik szükségessé, akkor az a vételárban érvényesíthető lesz. – Bár a bank mutatóit jelenleg auditálja a bank könyvvizsgálója – mondta az elnök -, annyi már most is látszik: a céltartalék-szükséglet jóval meghaladja majd a küszöbértéket.
A PK Banknak egyébként az állammal kötött adásvételi szerződés szerint március 5-étől 60 nap áll rendelkezésére, hogy eldöntse: mennyivel emeli meg a PB alaptőkéjét ahhoz, hogy a bank fontosabb mutatói megfeleljenek a törvényi előírásoknak. (Ez egyébként legalább 1,3 milliárd forintos tőkeinjekciót jelent.) Az emelés pontos mértékét az elnök ugyan egyelőre nem kívánta meghatározni, ám a PK vezetése a tervek szerint a minimumnál nagyobb tőkeemelés mellett teszi majd le voksát, ezzel is kinyilvánítva: a hitelintézetnek hosszú távú elképzelései vannak a PB-vel. Ábel István szerint jelenleg az tűnik ésszerűnek, hogy a két bank – a PB ügyeinek rendezését követően – összeolvad, így ugyanis szerinte egy olyan működőképes középbank jöhet létre, amelyet aztán jóval sikeresebben lehet privatizálni, mint a két bankot külön-külön. Ezzel együtt nem kizárt, hogy az eladás a fúzió nélkül is megtörténhet, a hangsúly – mint azt az elnök aláhúzta – az együttes értékesítésen van. A PK magánosításának megkezdése egyébként (Figyelő, 1997/7. szám) a tervek szerint a nyár végére várható, jelenleg tart a privatizációs tanácsadó kiválasztása.
A PM illetékesei mindenesetre nagy várakozással tekintenek a PK Bank küszöbönálló privatizációja elé, miután lényegében csak ettől a tranzakciótól várható, hogy a PB miatt az “ablakon kidobott” legalább félmilliárd forintnyi adópénz megtérüljön. Nagy kérdés azonban, hogy akad-e olyan befektető, amelyik hajlandó a vételárban a PB helyretételének költségeit is megfizetni. Az ugyan tény, hogy a két bank fúziójával valóban egy tőkeerős, komoly lakossági ügyfélkörrel bíró középbank jönne létre, ám az igazi vonzerőt ma sem a PB, hanem a PK Bank tőkeereje jelenti az érdeklődő befektetők számára. A lehetséges kérők közül talán csak az OTP Bank számára jöhet kapóra a PB “bekebelezése”, miután az tervei szerint a kiépítés alatt álló private banking üzletágát telepítené a PK Bankhoz.
Mindenestre a Kormányzati Ellenőrzési Iroda is megkezdte saját vizsgálatát az üggyel kapcsolatban, bár az – mint azt Rubicsek Sándor főigazgató a Figyelőnek elmondta – hangsúlyozottan nem a visszavásárlás körülményeire, hanem a PB korábbi tevékenységére irányul. Az átfogó vizsgálat során nagyító alá veszik a bank alapításának körülményeit, illetve az előző menedzsment tevékenységét is. A KEI – információink szerint – ugyanakkor több konkrét ügylet iratait is vizsgálja, így például a Dermo-csoportnak nyújtott hitelek ügyét, illetve a bank és egy hazai befektetői csoport (a Pretium Holding és annak érdekeltségei) kapcsolatát. Erre vonatkozó kérdésünkre Rubicsek nem kívánt válaszolni, miután az ellenőrzés eredménye várhatóan csak az ÁSZ-vizsgálat lezárultát követően, május végén-június elején kerül a kormány elé.
Nagy kérdés azonban, hogy a párhuzamosan folyó vizsgálatok magyarázatot adnak-e azokra a kérdésekre, amelyek immár hónapok óta válaszra várnak az üggyel kapcsolatban. Milyen okok vezettek a PB veszteségeinek kialakulásához, illetve terhel-e azért valakit felelősség? Érte-e és hozzávetőlegesen mekkora veszteség érte a magyar államot a PB visszavásárlása és újbóli értékesítése miatt? Milyen indokok alapján ment bele a pénzügyi tárca egy rá nézve nyilvánvalóan hátrányos megállapodásba?