Két évvel ezelőtt nem sokan gondolták, hogy egyszer a Konzumbank lesz az egyik kiemelt célpontja a fiókhálózatra és ügyfelekre vadászó külföldi befektetőknek. Az 1994-es évet ugyanis a kisbank siralmasan zárta, és jószerivel minden fontosabb mutatója negatívba fordult (lásd grafikonunkat). Abban, hogy mára ennyire kapóssá válhatott, nem kis szerepe volt a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB; ma: Magyar Fejlesztési Bank – MFB) belépésének, amely – állítólag némi állami nyomásra – hajlandó volt 2 milliárd forinttal megemelni a saját vagyonát addigra szinte teljesen elvesztett hitelintézet alaptőkéjét.
Az ily módon az MBFB körül szerveződő pénzintézeti csoport tagjává avanzsált KB meghálálta a bújtatott állami konszolidációt: új vezetősége az 1995-ös évben, némi mérlegfőösszeg-csökkenés mellett, megerősítette a bank helyzetét, tavaly pedig új növekedési pályára állította a kisbankot. Időközben a tulajdonos MBFB is megbékélt az új családtaggal, és felismerte: a KB – kiterjedt fiókhálózatának és viszonylag jó forrásgyűjtő képességének köszönhetően – kiválóan alkalmas lehet arra, hogy az MBFB-csoport kereskedelmi banki “lábává” váljon. Ennek megfelelően az MBFB tavaly megkezdett átszervezése során (Figyelő, 1996/50. szám) a KB-val, az MFB-bankcsoport szerves részeként, úgy számoltak, amelynek privatizációjára a csoport többi tagjával egy időben kerül sor – legkésőbb 1998-ig.
Ha a hitelintézet végül mégis kikerül a közös kalapból, annak magyarázata hivatalos források szerint elsősorban a “befektetői nyomás”: hírek szerint mindkét érdeklődő (a koreai Daewoo Bank és az amerikai Citibank) maga kereste meg az MFB-csoport tulajdonosát, a Pénzügyminisztériumot (PM) azzal, hogy ha adják, vinnék a bankot. Ennél tovább azonban nem is jutottak, egyelőre ugyanis még arról sincs döntés, hogy a KB részvényeinek hány százalékát ajánlják felés milyen feltételek mellett az esetleges vevőnek.
Mindenesetre a pénzügyminiszter (aki 1996. márciusi kinevezéséig az MBFB elnök-vezérigazgatója volt) nagy pártolója az ügynek; ennek tulajdonítható az a két héttel ezelőtti bejelentése is, miszerint még az idén lezárulhat a Konzumbank privatizációja. A kormány néhány tagja azonban a Figyelő értesülései szerint távolról sem ilyen lelkes; nemcsak az ipari tárca vezetője, hanem maga Horn Gyula miniszterelnök szájából is elhangzottak rosszalló megjegyzések. Ennek legfőbb oka, hogy a kis- és középvállalkozások támogatását célzó, most formálódó kormányprogramban kiemelt szerepet szánnak az MFB-csoportnak, és azon belül is a két, kereskedelmi banki jogosítványokkal bíró tagnak: a Konzumbanknak, valamint a tavaly év végén az MFB tulajdonába került Corvinbanknak. E két hitelintézet dolga lenne az állami fejlesztési pénzek “csatornázása”: az, hogy a különféle hiteleket eljuttassák a vállalkozókhoz. Ennek kapcsán az is felmerült, hogy a két bankot egybe kellene olvasztani, amivel ráadásul mindkettőjük gondja orvosolhatóvá válna.
A KB-nak ugyanis a további növekedéshez elsősorban újabb tőkeinjekcióra lenne égető szüksége; ezt Szabóné Pákozdi Éva, a hitelintézet vezérigazgatója sem rejti véka alá. Mint a Figyelőnek elmondta, az idén közel ötven százalékkal, 40-45 milliárd forintra tervezik növelni a mérlegfőösszeget, ugyanakkor eszközoldali aktivitásukat is javítani szeretnék. Ez – a kormányprogram téziseire rímelve – lényegében a kis- és középvállalkozások hatékonyabb finanszírozását jelenti: idén tervezik például az úgynevezett “gyors hitel” bevezetését, amelynek révén a megcélzott vállalkozói kör akár egy hét alatt is forgóeszközhitelhez juthat. Forrásoldalon továbbra is a lakossági betétek jelentik a “fő csapásirányt”, és a jelenleg 15,5 milliárd forintos betétállományt kívánják növelni. Ennek jegyében árusítják például április 1-jétől Budavár névre hallgató, kétéves futamidejű betétjegyüket. Tovább kívánják bővíteni pillanatnyilag 26 fiókból álló hálózatukat is, amely Zala megye kivételével lényegében a teljes országot lefedi. E nagyívű tervhez azonban tőkére lenne szükség, amelynek mértékét a vezérigazgató legalább 1 milliárd forintra teszi.
A Corvinbank helyzete ennek éppen a fordítottja: tőkeellátottsága jó, a jövedelmező üzletek viszont hiányoznak a palettáról. Ennek oka elsősorban az, hogy a hitelintézet korábban főleg az elkülönített állami pénzalapok kezelésében és a különféle állami fejlesztési projektek végrehajtásában jeleskedett, ezek az üzletek azonban az Államkincstár felállításával kikerültek a hatósugarából. A közel 5 milliárd forintra tehető forráskivonást nem kis nehézségek árán, de saját erőből túlélték, ám azóta is hiányoznak azok az üzletek, amelyekkel ezt a kiesést pótolni tudnák. Hosszas privatizációs kálvária után végül, tőkeemelése fejében, tavaly év végén az MBFB vásárolta meg a hitelintézet részvényeinek 49 százalékát, s a bankot addigra az ez év elejétől hatályos hitelintézeti törvény is megerősítette egyedüli állami fejlesztési banki pozíciójában.
Egyelőre még a kormányprogram alkotói között is többféle koncepció létezik arra nézve, hogy milyen csatornákon keresztül folyósítsák majd a támogatásokat. Az egyik változat azzal számol, hogy a közép- és hosszú távú beruházási hitelek az MFB hatáskörébe tartoznak majd, a mikro- és rövid lejáratú forgóeszközhiteleket pedig a Konzumbank és a Corvinbank fúziójával létrejövő vállalkozói bank folyósíthatja. Egy másik változat szerint más kereskedelmi bankokat is be kell vonni a finanszírozásba, így ugyanis jelentősen bővülne az elérhető ügyfelek köre. Nem sokáig ugyan, de “élt” az ipari tárca elképzelése is egy önálló állami vállalkozói bank alapításáról.
A két bank fúziója mellett szól mindenesetre az is, hogy a frigy révén a KB közel 3 milliárd forintnyi friss tőkéhez, a Corvinbank pedig új üzletekhez jutna. Az így létrejövő állami vállalkozói bank ugyanakkor, méreténél fogva, már nagyobb projektek finanszírozására is alkalmassá válna.
Az mindenestre biztos: a Konzumbank esetleges magánosítása esetén nemcsak az MFB-csoport elfogadott stratégiája, hanem a kormányprogram is szenvedne némi csorbát. Így viszont érthető, hogy az üzletnek legalább annyi ellenzője, mint támogatója akad. Winkler Gyula, az MFB ügyvezető igazgatója is elismerte a Figyelőnek: a KB esetleges eladásakor legalább egyes elemeiben újra kell gondolni a csoportstratégiát, miután az legalább egy országos hálózattal rendelkező kereskedelmi bankot feltételez. Szerinte azonban maga a stratégia nem, csupán a megvalósítás eszközei változhatnak. A némileg óvatos fogalmazás mögött az a bizonytalanság húzódik meg, hogy a két hitelintézet sorsa egyelőre távolról sem eldöntött. Az ügyvezető igazgató ugyanakkor azt sem tartotta kizártnak, hogy a KB kiválása esetén a Corvinbank venné át a csoporton belül a kereskedelmi banki szerepet. Ez azonban nem csekély fejlesztést kíván, miután a kisbank hálózata korántsem nevezhető kiépítettnek. Értesüléseink szerint felmerült az a megoldás is, hogy a Corvinbank egy harmadik csoporttaggal – nevezetesen a szintén tőkehiánnyal küszködő, miskolci székhelyű Rákóczi Bankkal – olvadna össze. Az mindenesetre biztos – ezt az ügyvezető igazgató is megerősítette -, hogy a Corvinbank egyelőre marad a MFB-csoport kebelén belül. Olyannyira, hogy a napokban a fejlesztési bank tárgyalásokat kezdett az ÁPV Rt.-vel arról, hogy a vagyonkezelő tulajdonában lévő 18,6 százaléknyi Corvinbank-részvényt is megvenné, s ezzel részesedése a bankban – a saját tulajdonú részvényekkel együtt – elérné a 82 százalékot.
Az viszont egyelőre távolról sem biztos, hogy mi lesz a Konzumbank sorsa. Könnyen lehet, hogy a két külföldi jelentkező által kínált ár vonzóbb lesz (különösen, hogy a hírek hallatán más befektetői csoportok is érdeklődést mutatnak a bank iránt), mint egy állami tulajdonú vállalkozások finanszírozására szakosodott kereskedelmi bank létrehozása. Ezzel együtt rögös, lobbyérdekeken keresztül vezető út visz addig a pontig, amíg beválhat majd a pénzügyminiszter ígérete.