Lassan hat hete már, hogy tartottak a határidős gabonaárak; a szakértők ezt több, egymással ellentétes hatást kiváltó fundamentális és technikai tényező eredőjeként magyarázzák. Az elmúlt hónapban a világpiacon mind az ó-, mind az újtermésű búza ára mintegy húsz dollárt erősödött, Magyarországon és a környező országokban pedig jó termés várható. Ráadásul itthon még mindig mintegy 300-500 ezer tonnányi ótermésű búza vár eladásra, a hazai felhasználók azonban az aratásig már beszerezték szükségletük döntő többségét. Így a felesleges készletek leapasztásának egyetlen lehetősége maradt: az export.
A búzaexportról azonban ellentmondásos hírek érkeznek. Nagyobb, több tízezer tonnás üzletekről nem hallani; kisebb, néhány száz, esetleg egy-két ezer tonnás tételeket viszont kivittek a kereskedők Jugoszláviába és Horvátországba – a májusi 24-26 ezer forint között liftező tőzsdei jegyzésnél sokkal magasabb, 28-30 ezer forintos áron. Még mindig nem dőlt el, hogy létrejön-e a tervezett 20 ezer tonnás búza-horganyzott lemez barterüzlet a krónikus gabonahiányban szenvedő Bulgáriával.
Az egyelőre tetemes átmenőkészletek jelentős csökkentéséhez tehát a megkötött vagy kilátásban lévő üzletek nem elegendőek. Ahhoz viszont igen, hogy a jobb üzletben reménykedő árutulajdonosok 24-25 ezer forintos árszinten ne lépjenek piacra. Nagy kérdés persze, hogy a vélelmezett és a környező országokban – Horvátország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Albánia – uralkodó gabonahiányra alapozott exportlehetőségek meddig tartják vissza az eladókat. A fizikai piacon egyelőre komolyabb tételben 28-30 ezer forint alatt nem lehet étkezési búzát kapni; aki azonnal fizet, és nem ragaszkodik minőségi ellenőrzéshez, az 26-26,5 ezer forintos áron köthet boltot. Igaz, a vevők sem kapkodnak a kenyérnekvalóért, vételi szándék inkább 24-25 ezer forint környékén lenne.
Ezzel párhuzamosan a BÁT-on az április végén kifutó májusi határidő esetében izgalmas végjáték kezd kibontakozni. Elméletben a beragadt készleteknek komoly nyomást kellene kifejteniük a még nyitva lévő egyetlen, májusi ótermésű jegyzésre. Az egyik oldalon a hét eleji 24 800-25 200 forintos árszintnél jóval magasabban eladói pozíciót nyitó spekulánsok állnak, a másik oldalon az áru leszállításához vélhetően inkább ragaszkodó vevők. Így a hét elején még nyitva lévő háromezer kontraktus – mintegy 60 ezer tonnányi búza – egy részét a korábbi eladók valószínűleg szívesen likvidálnák a tőzsdén, ehhez azonban eladókra is szükség lenne. Amennyiben nem lesznek, a májusi jegyzés könnyen feljebb mehet. Amennyiben viszont készleteiken ülő nagy árutulajdonosok lépnének be a tőzsdére – erre mintegy két hónapja volt már példa -, akkor inkább tartott, esetleg csökkenő árszinttel lehet számolni.
Mindenesetre, ha a Gabonaszövetség által több mint 600 ezer tonnára, más piaci szereplők által ennél egy-kétszázezer tonnával kisebbre becsült átmenőkészletek az aratáskor is meglesznek, az az újtermésű búza árát sem hagyhatja érintetlenül. Annyi már most érződik, hogy a hagyományos nagyvásárlók kivárnak a piacralépéssel; a termelés finanszírozásában is részt vevő integrátorokon kívül egyelőre senki nem köt felvásárlási szerződést. A malmok többsége például bőséges készlettel rendelkezik, s ez azt sejteti, hogy augusztusban nem ismétlődik meg a tavalyi 30 ezer forint feletti tonnánkénti búzaárakat eredményező felvásárlási láz. A nagykereskedők egyelőre a világpiaci fejleményeket figyelik árgus szemmel, és várnak a fedezeti vásárlásokkal. Az egy hónapja beindult emelkedő ártrend intő jel, ugyanakkor az itthon és a környező országokban is jelentősen megemelkedett vetésterület, valamint a vetések kedvező áttelelése az aratásra búzabőséget sejtet.
Az új termésre egyébként a vevők és az eladók érdekes harcot vívtak egymással az elmúlt hetekben. A hazai fundamentális tényezőkből – magas átmenőkészletek, nagy vetésterület, kedvező áttelelés – kiinduló többség, áresésre játszva, elad. Van azonban egy-két nagyvásárló – piaci pletykák szerint multinacionális kereskedő cég(ek) – aki augusztusra tonnánként 21 500-22 500 forintos árszinten minden tételt megvesz. A vevők indíttatását nem könnyű kideríteni, leginkább emelkedő világpiaci ártrendre játszó fedezeti vásárlásokról lehet szó. Annyi azonban már most látszik, hogy az eladói táborban – a szerényebb pénzügyi háttér miatt – egy felfelé elinduló ártrend nagyobb likvidációs hajlamot válthat ki, mint a nagyvevők között egy esetleges áresés.
A BÁT-on a búzajegyzések mozgása a többi termény árának alakulását is döntően befolyásolja. Az újtermésű árpa ára érzékelhetően a búza-, és nem a kukoricajegyzésekhez igazodik. A tengeri még valamennyire önálló pályát követ, nem kis meglepetésre azonban az ótermésű kukorica jegyzése 17-18,5 ezer forintos tonnánkénti árszinten tartottá vált, így a jósolt újabb nagy összeomlás egyelőre várat magára. A 800 ezer tonnára becsült felesleges készletek és a befulladt export ellenére az eladási pozícióikat szép profittal szorgalmasan zárogató spekulánsok már hetek óta tartják a piacot. Ráadásul a chicagói árutőzsde ma már közel 20 dollárral a BÁT felett jár, és az elemzők az emelkedő ártrend folytatását várják. Így az sem elképzelhetetlen, hogy a most igencsak olcsó BÁT-ot lassan a külföldi kereskedők is megtalálják, és beválik a termést mesterségesen visszatartó termelők stratégiája.