Az egyik szemük sír, a másik szemük nevet az autókereskedőknek. Amikor arra az extrabevételre gondolnak, amit a szigorító rendelkezésektől félő vevők év végi rohama hozott, bizonyára örülnek; amikor viszont eszükbe jut az azonnali áfa-fizetés, akkor bosszankodnak. Tény, hogy az áfa-szabályok megváltozása óta az autólízing fehér hollónak számít. Az ügyfelek az esetek többségében inkább készpénzben izzadják ki az autó vételárát, esetleg bankhitelt vesznek fel e célra. A tavaly mennybe ment “kamatmentes” konstrukció nélkül azonban a kamatok meglehetősen riasztóak. S nem csak a vevők, hanem a forgalom csökkenésétől rettegő kereskedők számára is. Hogy tovább fusson a szekér, s megmaradjon a vásárlási kedv, a finanszírozók különböző áldozatokra, zsebbevágó engedményekre is hajlandóak. Jó néhányan a szépemlékű varázsszót is kiírják a kirakatba, valójában azonban teljes kamatmentes konstrukció – ahogy tavaly sem volt – az idén sincs, legfeljebb a piacinál valamivel kisebb kamat. Ez a trükk arra persze még jó lehet, hogy felkeltse az érdeklődést, behozza a vevőt az üzletbe.
A Merkantil Car nemcsak a tavalyi utolsó negyedév forgalmával, hanem az idei évkezdettel is elégedett. A cég 1996-ban összesen 20 ezer autó – köztük több mint 6 ezer Suzuki – értékesítésébe kapcsolódott be finanszírozóként. (Bruttó árbevételük elérte a 37,5 milliárd forintot, ebből több mint 17 milliárd forint volt a finanszírozott érték.) A lendület az idén sem tört meg, január és február során csaknem ezerkétszáz autó megszerzésében segédkeztek. Köntös Péter ügyvezető igazgató szerint ez a teljesítmény jobb, mint a tavalyi hasonló időszakban volt.
Továbbra is a kisebb, 1,4-2,5 millió forint értékű autók a legkelendőbbek. A fizetés módját tekintve azonban alaposan átalakult a piac. Az elmúlt év utolsó negyedévében a Merkantillal kapcsolatban álló márkakereskedők a gépkocsik legtöbbjét valamilyen finanszírozott formában értékesítették, s a készpénzfizetés alig egyötödös részt képviselt; az idén ez az arány megfordult. Ha nagyon muszáj, az ügyfelek még leginkább a bankkölcsönhöz nyúlnak, általában 4-5 éves futamidővel.
A lízing szinte teljesen eltűnt a palettáról. A különböző bérleti formák iránt növekszik az érdeklődés, ám ezek még így sem meghatározóak. (Ez nem kis részben a maradványérték nagyságáról, illetve a maradványértéken történő megvásárlás részleteiről folyó jogviták rovására írható.) A cégek jelenleg is kínálnak – a tavalyi kamatmentesnél nem sokkal kedvezőtlenebb feltételekkel – kedvezményes vagy akár kamatmentesnek nevezett konstrukciókat. Ezekben a generálimportőr, a márkakereskedő és a finanszírozó cég is áldoz valamennyit a saját jövedelméből, hogy a vevőnek ne legyen jelentősen drágább a vásárlás. (Ebből a szempontból az sem közömbös, hogy a banki kamatok ma már néhány százalékponttal alacsonyabbak a tavalyiaknál.) Az új megoldásokban általában nagyobb a kezelési költség, magasabb a megkívánt első befizetés, ám ez – amint azt a Merkantil forgalma is bizonyítja – számos ügyfél szemében még így is vonzónak tűnhet. Mindezek nyomán Köntös Péter arra számít, hogy országszerte a tavalyi négyötödét éri majd el a finanszírozott eladások száma. A cég e téren kivívott, igen jelentős piaci részesedése – egyebek közt a GE Capital, az ABN Amro és a francia Cetelem Bank megjelenése nyomán – az idén persze nyilván nehezen lesz tartható. A verseny egyre élesebb. A Merkantil erre gyors, egy-két óra alatt aláírható számítógépes szerződéskötési technikával s (maga mögött tudván az OTP-csoportot is) gazdagabb szolgáltatási csomaggal próbál felkészülni.
A Porsche Hungáriában sem volt még soha ilyen derűs az évkezdet, mint az idén. A forgalom ugyan itt is elmarad a tavalyi utolsó két hónapétól, de a február végéig eladott több mint kétezer új autó ugyancsak reményteli szezonnyitásnak minősíthető. Az is igaz azonban, hogy a céghez tartozó márkákat finanszírozó Porsche Banknak ebben az esztendőben még kevés munkája akadt. A helyzet ugyanis szinte azonos a fent leírtakkal: a nem készpénzes konstrukciók közel 80 százalékos aránya után ma már itt is a készpénzes vevőké a főszerep, s alig egyötödös a finanszírozott – általában bankhiteles – eladások részesedése. Hagyományos lízing pedig csak elvétve fordul elő.
Egy hónapja debütált a Porsche Bank (tartós) bérleti konstrukciója. Ez a finanszírozási forma – amelyet a szakirodalomban operatív lízingként is emlegetnek – kifejezetten olyan nagymegrendelőknek, flottahasználóknak (köztük költségvetési intézményeknek) készült, amelyek a lízingszerű módozattal két-három évig használják a kocsikat, majd ezeket új, szintén bérelt autókra cserélik.
E vállalkozások a bérleti szerződés lejárta után nem akarják megvásárolni az autókat – azokat a lízingbeadó visszakapja, majd másnak értékesíti. Annak érdekében, hogy az ügylet végére lehetőleg mégse legyen “kitaposva a bérkocsi lelke”, a banknál érdekes óvadékrendszert dolgoztak ki. Ha a lejárat idejére az előre kalkulált maradványértéknél – az állapotvizsgálat tanúsága szerint – jobb állapotú, értékesebb kocsit kapnak vissza, akkor a bérbevevő nemcsak a teljes óvadékhoz, valamint az arra fizetett kamathoz jut hozzá, hanem ráadásul a pozitív értékkülönbözetet mint bónuszt beszámítják a következő új autó bérleténél. Mindez tehát belépője lehet egy másik ügyletnek, annál is inkább, mert ennél a módozatnál a finanszírozó igazi célja egy újabb autó bérbe adása. Ha viszont a kocsi lehasználtabb az előre kalkuláltnál, az értékkülönbözetet a bank levonja a kaucióból.
A tavalyi igen csábító konstrukciókkal elért forgalmat azonban az új fizetéstechnikai fondorlatokkal is nehéz lesz megközelíteni. Mindenesetre megpróbálják. Mint a Porsche Bank értékesítési főosztályvezetőjétől, Majkut Józseftől megtudtuk, az ügylet valamennyi résztvevőjének áldozatvállalásával, akciók keretében, folytatják a kamatmentes formációkat is. Ennek során a finanszírozó nyomott kamattal nyújtja a forrást, a vevő pedig – az importőr és a márkakereskedő hozzájárulása mellett – nagyobb kezelési költséget fizet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például 36 hónapos futamidőnél a vevő lerója a bruttó vételár felét, majd leteszi a 10 százaléknyi kezelési költséget (ötéves futamidőnél ez utóbbi tétel 13,5 százalékra rúg), a fennmaradó összeget pedig – már a kamatoktól mentesülve – részletekben törlesztheti. Ez a lehetőség azonban a cégnél nem általános, csak bizonyos időszakokra, és nem az összes típusra vonatkozik, hiszen az érintettek csak közös üzleti megfontolások alapján, meghatározott cél érdekében vállalhatják az áldozatokat. A képhez hozzátartozik, hogy az ügyletekbe immár a használt autókat is bevonják, lévén, hogy a márkakereskedők szinte már csak a régi beszámításával tudnak új kocsit eladni.
Akárcsak a Merkantilnál, a Porsche Bankban sem áltatják magukat: egyre keményebb versenyre készülnek. Különösen érzékenyen érintheti őket a már említett GE Capital megjelenése, amely egyebek mellett épp a Porsche Hungária kedvencei, a nagy flottavásárlók megszerzésében erős. Továbbra is bíznak azonban abban, hogy a gyártó, az importőr, a szakosított pénzintézet és a márkakereskedő alkotta négytagú érdekközösség kiállja a próbát. Mindenesetre nyilván előnyösebb helyzetben vannak azoknál az önállóan dolgozó autófinanszírozóknál, amelyek kisebb saját tőkére és kevésbé szoros kapcsolatrendszerre építhetnek.
Ezzel kapcsolatban sokan úgy vélik: a kis cégeknek ma már szinte az egyetlen lehetőségük az, hogy valamelyik nagyobb pénzintézet megvásárolja őket. Mások szerint éppen ellenkezőleg, a Magyarországon jellemző viszonylag kis mennyiségű, márkánként legfeljebb néhány ezer darabos autóeladásoknál nem fizetődik ki egy-egy márkára szakosodott autósbank és hálózat fenntartása. Ebben lehet valami igazság, ha arra gondolunk, hogy például a Porsche Bank általános pénzintézeti szolgáltatásokra – betétgyűjtésre, hitelkihelyezésre – akar vállalkozni, legalábbis lakossági fiókot nyitott Budapesten.
Az eladási listák élmezőnyébe tartozó Opelnél elég álmosan kezdődött a szezon. Nem csoda hát, hogy az Opel Bank vezérigazgató-helyettese, Bíró Gyula némiképp borúlátó. A szakosított pénzintézet a január-februárban eladott havi 400-600 autó egyharmadának finanszírozásában vett részt, jóllehet tavaly decemberben csaknem háromezer kocsi volt a forgalmuk.
Az áfa-szigorítással valamennyi finanszírozási konstrukció jelentősen megdrágult. Bíró Gyula szerint részletfizetéssel legalább 13-14 százalékkal többért lehet csak autóhoz jutni, mint 1996 végén. Az értékesítési lánc szereplői itt is igyekeznek szorosabbra húzni a nadrágszíjat, s engedni, amennyit lehet, csodák azonban nincsenek. A finanszírozott konstrukciónál a leendő vevőnek eleve be kell fizetnie az autó bruttó vételárának 60 százalékát. Ebből 50 százalék az első befizetés, 10-14 százalék a kezelési költség (valójában a kamat, amelyet előre elkér a finanszírozó). A fennmaradó rész a 4-5 éves futamidőre szóló bankkölcsön. A konstrukciók között szinte csak annyi a különbség, hogy mennyit hajlandók áldozni a saját hasznukból a kereskedők, a márkák.
Ami a kamatmentességet illeti, annak látszatát már csak azért is nehéz lenne fenntar-tani, mert januártól a hiteldíjmutatót valamennyi fogyasztási hiteltáblázatnál fel kell tüntetni. Ez a jelzőszám pedig egyes csodakonstrukcióknál akár 29-35 százalékos is lehet. Bármit is hirdet tehát a reklám, ezeket a mutatókat mindenképpen célszerű összehasonlítani az ajánlatok közti választáskor. Ha pedig a jelzőszám hiányzik, nem árt eleve gyanakodni.
Az Opel Bank egyébként egy fix és egy flex (változó) kamatozású alapkonstrukciót kínál az ügyfeleknek. Ha nagyon vonzó, több autót vásárló partnerről van szó, esetleg előveszik a még nagyobb kedvezményeket rejtő “plus” hitelcsomagokat. A konstrukciók versenyéből persze az Opel sem akar kimaradni. A márka lízingcége, a GMAC például hamarosan ugyancsak ajánlani fogja a legújabb tartós bérlet konstrukciót.
A fagyos évkezdet után azért Bíró Gyula is derűsebb távlatokra számít. Szerinte a magyar piacon – a tavalyi, közel 80 ezer darabos forgalomhoz képest – elvben legalább 15-20 ezer autóval többet lehetne eladni. (A magyarországnyi Belgiumban tavaly csaknem 400 ezer, Csehországban pedig 150 ezer új gépkocsit értékesítettek.) A csökkenő hazai kamatok, a gazdasági fellendülés mindenképpen a piac növekedését ígérik.
A mellékletet Zsubori Ervin szerkesztette