Két év óta először a múlt héten a kamatszigorítás fegyveréhez nyúlt az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed. A döntés csak az egynapos bankközi irányadó kamatot érintette, 5 és fél százalékra emelve azt, míg a diszkont kamatláb változatlanul 5 százalék maradt. A lépés nem okozott meglepetést a piacokon, miután a Fed elnöke, Alan Greenspan előzetes kongresszusi meghallgatásakor világosan fogalmazott, hangsúlyozva az infláció elleni “haladéktalan és megelőző cselekvés” fontosságát.
A klasszikus forgatókönyv szerint a hosszú növekedési fázisok után elkerülhetetlen a gazdasági recesszió – néhány elemző erre a veszélyre figyelmeztetett. A mostanihoz hasonló konjunktúra 1960 óta két alkalommal fordult elő az Egyesült Államok gazdaságtörténetében: a hatvanas években kilenc évig tartott a lendület, a nyolcvanas évek GDP-gyarapodása pedig nyolcadik esztendejébe lépett az 1990-es recesszió beköszöntekor. Ezután ismét felfelé ívelt az amerikai konjunktúra, és a fejlődés gyakorlatilag hat esztendeje tart, időnként a gazdaság túlpörgésének jegyeit is mutatva, miközben az infláció veszélyének csak halvány jelei észlelhetők. Ebben a helyzetben egyesek vitatták a jegybank kamatszigorítási szándékainak jogosságát, tartva attól, hogy a lépés recesszióba taszíthatja a gazdaságot, ahogy erre a múltban már volt példa. A többség azonban racionális lépésként értékelte a Fed döntését, és a tőkepiaci szereplők is e nézetet fogadták el.
A Wall Streeten a kamatemelést megelőző napon száz pontot meghaladó nyereséggel tért a Dow Jones, amely az utóbbi napokban is, kisebb visszaesés után, kiegyensúlyozottságról tesz tanúságot. Az európai tőzsdék többségén emelkedtek az árfolyamok, a dollár stabil maradt, jelezve a befektetői várakozások beteljesülését.