Hazánkban csak igen kevés helyen alakították ki tudatosan a vállalaton belüli információk kezelését. Vagy a nagyfokú szabadosság vagy az agyonszabályozás a jellemző, amely legfeljebb a presztízsharcoknak kedvez, a cégnek azonban semmiképpen. A korlátozások következménye: a vállalatnál dolgozó megpróbál kibújni a szabályok alól, vagy éppen tudatosan szabotálja a cég érdekeit.
A tipikusan értelmetlen korlátozásokkal a leggyakrabban az Internet- és a telefonhasználat területén lehet találkozni. Az utóbbi időkben a vállalkozások egyre többet költenek arra, hogy telefonközpontjaikat sokféle korlátozásra és nyilvántartásra képes rendszerekre cseréljék. Az ilyen intézkedések meghozói egyetlen “tényezőről” feledkeznek meg: az emberről. Ugyanis amikor a nyugati biztonsági modelleket majmolják, és hatalmas költséggel ott próbálnak megtakarítani, ahol nem lehet, lényegében saját ellenségüket “termelik ki”. Az olyan beosztott, aki úgy érzi, hogy őt ellenségként ellenőrzik, megfélemlítik vagy büntetik, a cég elleni, célzott informatikai támadások könnyű prédájává válhat.
Magyarországon a klasszikus kereskedelmi titkok kezelése másként alakult ki, mint Nyugaton. Itt csak a jogilag járatlan vagy teljesen megzavarodott állampolgár hajlandó olyan szerződést kötni, amely rögzíti, hogy a cégtől kilépve adott ideig nem dolgozhat a szakmájában. Ugyanakkor a rosszul fizetett, megfélemlített emberek kiszámíthatatlan cselekedetekre képesek. Gondoljunk csak azokra a közelmúltbeli eseményekre, amikor a lopásokban és a rablásokban éppen azoknak a biztonsági vállalkozásoknak az emberei vettek részt, akiknek vigyázniuk kellett volna az értékekre.
Az Internet használatánál hasonló érdekességekkel találkozhatunk. A vállalat elleni jogtalan behatolási kísérleteket egy Firewall (azaz Tűzfal) nevű számítógépes program hardver-rendszerének kell elhárítania. Ennek sajátossága, hogy be- és kifelé egyforma biztonságot nyújt: nyilvántartja a bejövő forgalmat, és megakadályozza, hogy egy beállított tartományon kívül más rendszerek is elérhetőek legyenek. A helyzet fordított is lehet – ilyenkor a cégen belül csak meghatározott emberek lesznek elérhetők használatával. Ugyanakkor e rendszereket a tapasztalat szerint sok cég egyre inkább mint afféle elektronikus cenzúrahivatalt is használja: arra, hogy a vállalaton belüli biztonságiak elolvassák a kimenő és a bejövő leveleket.
Az ilyen biztonsági logika mindig ellentmond a józan észnek. Mert egy elégedett dolgozótól, aki szereti munkahelyét, és az ott lévő technikában nem ellenséget, hanem munkáját segítő eszközöket lát, jobb és folyamatos teljesítményt lehet várni, mint egy megfigyelt, stresszben tartott vezetőtől vagy beosztottjától. Az ilyenek megpróbálnak kibújni az ellenőrzés alól, vagy igyekeznek a saját cégüknek a lehető legnagyobb kárt okozni.
Márpedig egy-egy vállalat életében sok olyan információ képződik, amelyet soha nem törölnek. Az elégedetlen alkalmazottak éppen az ilyen információval képesek a legtöbbet ártani cégüknek – egyszerűen úgy, hogy elindítják azt az informatikai alvilág sötét csatornáin. A forrás soha nem derül ki, az okozott kár viszont igen nagy lehet. Még akkor is, ha ezek az információk csak műszaki jellegűek.
Ezek a vállalati mechanizmusok érdekes módon ugyanolyanok, mint a modern államé: mindkettőre jellemző, hogy megvan az ellenségképük – saját dolgozóik, illetve állampolgáraik. Az állami mechanizmus célja, hogy megelőzze polgárai bűnbe esését: a rendőrségtől a pénzügyi szolgáltatásokig, a titkosszolgálatoktól egészen az adó- és vámszervekig mindenki arra számít, hogy az állampolgárok vétkeznek. A modern vállalati biztonsági koncepciók ugyanezzel számolnak. Mivel egy adott struktúrával állunk szemben, itt egyformán “ellenség” a munkás, az adminisztratív dolgozó és a vezető. Ezekkel a potenciális veszélyekkel szemben azután az információ feldarabolásával, szétaprózásával védekeznek. Kialakul az a gyakorlat, amikor mindenki csak a saját információcsomagját ismerheti. Az egyre korlátozottabb áttekintés azután mindinkább a hatékony munka rovására is megy.
Az informatika ilyen átstrukturálódása a vállalat munkaerőigényét is átalakítja, ami erősen visszaveti a cég dinamizmusát, sőt végül a jól ismert megújulás-képtelenség kialakulásához vezet. Ugyanis az emberek kétféle gondolkodástípusba sorolhatók. Az egyikbe a végrehajtó típusúak tartoznak, a másikba a kreatív gondolkodásúak. Nem véletlen, hogy jó néhány nyugati vállalkozó felismerte: a fejlesztőkkel, a számítógépek programozóival másként kell bánni, mint a többi dolgozóval. Ezek az emberek akkor jelentenek veszélyt a vállalati struktúrára, ha úgy érzik, korlátozzák őket. Ilyenkor a legváltozatosabb módszerekkel ártanak saját cégüknek.
A vállalati informatikai rendszereknek elsősorban a kreatív gondolkodás igényeit kellene kialakítaniuk. A gondolkodás sajátosságainak felmérése, az informatikai közeg kialakítása a modern vállalkozás információs rendszerének egyik legfőbb feladata.