Csökkenhetett volna a tervezettnél jobban is az infláció 1996-ban, az MNB azonban nem támogat olyan művi mérséklést, amely nincs összhangban a gazdasági folyamatokkal – jelentette ki múlt heti tájékoztatóján Surányi György jegybankelnök. Bár a pénzromlás az elmúlt év elején még magasabb is volt a vártnál, mértéke az év végére – ha hajszálnyival is – 20 százalék alá esett, az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ugyanez a mutató, tovább csökkenve, 1997 január-februárjában már csak 18-19 százalékot jelzett, az idei mérséklési tervek tehát nem tűnnek teljesíthetetlennek.
A lefelé hajló görbét felrajzoló adatoknál is lényegesebb, hogy mit mutatnak az inflációs várakozások. A jegybanki szakértők mindenképpen azt tekintik döntőnek, hogy képes-e a gazdaságpolitika az egyensúlyi pályán maradni, s olyan környezetet teremteni, amelyben a reálbérekkel kapcsolatos várakozások hozzáidomulnak az inflációs reményekhez. (Az antiinflációs gazdaságpolitika lehetőségeiről szól Műhely rovatunk írása a 42-44. oldalon.) Az mindenesetre biztató, hogy az effajta piaci becsléseket jól mintázó határidős hozamok középtávon szintén a pénzromlás mérséklődését jelzik előre. Ugyancsak lényeges, hogy a legnagyobb inflációs nyomást okozó tényezők – a költségvetési hiány, a külgazdasági egyensúlyhiány, a relatív ár- és jövedelemszerkezet torzulásai – minden jel szerint csillapodóban vannak. Ezzel együtt Surányi fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy hosszú idő után tavaly először nem valamiféle manipuláció (árfolyam-kiigazítás vagy halasztott áremelés) következményeként csökkent az infláció.
Az árnövekedési ütem mérséklődése tette lehetővé a kamatszint csökkenését is. Ennek a folyamatnak élére állva a jegybank az elmúlt évben többször is módosította a repokamatokat. Gondosan ügyelve arra, nehogy túllőjön a célon – mint 1992-93-ban, amikor az inflációs szint alá hajtott kamatok miatt a megtakarítások jelentős része, némi fáziskéséssel, külföldi devizákba tevődött át (lásd a Hét grafikonját a 7. oldalon). Az elnök kinyilvánította az MNB eltökéltségét abban, hogy a mához egy évre esedékes állampapírhozamok 20 százalékos szintje tovább ne csökkenjen. Ehhez – mint Surányi múlt pénteken mondta – minden eszközük megvan. Szavai hamar aktuálissá váltak, minekutána a jegybank e hét első napján azonnali hatállyal felemelte a bankok számára meghirdetett 6 hónapos, fel nem mondható betétek kamatát (erről bővebben lásd heti pénzpiaci összefoglalónkat az 55. oldalon). Így kívánják még jobban elősegíteni, hogy a devizájukat forintra átváltók tisztes pozitív reálhozamra tehessenek szert. Ez a jegybank számításai szerint az egy év múlva lejáró befektetések után körülbelül 4 százalékkal egyenlő.
Az elmúlt két évben egyébként a bankok átlagos kamatmarzsa a felére csökkent, amit a jegybankelnök az erősödő hitelintézeti versenynek tudott be. Ma a jó bonitású ügyfelek már lényegesen jobb feltételekkel (értsd: alacsonyabb kamatokkal) jutnak hitelhez.
A kisvállalkozások viszont továbbra is csak meglehetősen magas, 8-9 százalékos kamatmarzs mellett kaphatnak hitelt. E helyzet megváltoztatása érdekében Surányi állami intézkedéseket sem tartana kizártnak. Forrásnak ugyanis a bankok ma már nem állnak szűkében. S bár az 1996 közepétől látványosan megugró belföldi hitelállomány nominálisan 31, reálértéken pedig 10 százalék körül gyarapodott, a passzív repoállományok 250 milliárd forint körüli szintje azt jelzi, hogy a hitelintézetek ma még nemigen látnak pénzüknek jobb megtérülési lehetőséget a bankok bankjától kapott 21,5 százalékos repokamatnál.
Igaz, fokozatosan javulnak a külföldi hitelfelvételek feltételei is. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy az ország külföldi adósságállománya 15 éve nem állt hasonlóan alacsony szinten. Míg ugyanis az 5015 milliárd forintos konszolidált bruttó államadósság belföldi összetevője az 1995. évi 1342 milliárdról 1812 milliárd forintra növekedett, addig a külföldi államadósság 3408 milliárdról 3202 milliárdra csökkent. Igen figyelemreméltó az is, hogy a bruttó államadósság GDP-hez viszonyított aránya tavaly több mint tíz százalékponttal mérséklődött (lásd grafikonunkat). Emellett jelentősen – Surányi szavaival drámaian – javultak az adósságszolgálati mutatók az elmúlt években. A fizetési mérleg szerinti áru- és szolgáltatásexport százalékában mért adósságszolgálat az 1994. évi 42,5 százalékkal szemben 1997-ben várhatóan 20 százalék körül alakul, míg a nettó kamatszolgálat ugyanezen időszak alatt 12-ről 5,2-5,5 százalékra mérséklődik.