Akár csak néhány évvel ezelőtt még sokaknak meglehetős fejtörést okozott a CIB és leánybankja közötti viszony értelmezése. Szinte csak a bankárok voltak tisztában azzal, hogy a Közép-európai Nemzetközi Bank elnevezés az 1979-ben kizárólag devizaműveletek végzésére alapított, úgynevezett off-shore státuszú, azaz a hazai devizajogszabályok tekintetében területen kívüliséget élvező CIB Bankot takarja, míg az előbbi százszázalékos tulajdonában álló Közép-európai Hitelbank csak forintműveleteket végez. Erősítette a “kettős látást”, hogy mindkét intézménynek azonos volt a menedzsmentje, annak a Zdeborsky Györgynek az irányításával, aki ma is mindkét bankban ellátja az elnök-vezérigazgatói teendőket.
Ám az érintetteket még az időnként megmosolyogtató tévesztések sem igazán zavarták, lévén, hogy a két CIB-bank jó ideig látványosan tartózkodott a nagyközönség (értsd: a lakosság) kiszolgálásától. Bár a rossz nyelvek szerint időnként még vállalati ügyfeleik sem mindig tudták, éppen melyik hitelintézettel állnak kapcsolatban, ez a fajta bizonytalanság a banki üzletmenetben egyáltalán nem érződött.
A magyar gazdaság átalakulásával, s az azt követő bankpiaci változásokkal párhuzamosan viszont a kilencvenes évektől már az egységes CIB-vezetőség is elérkezettnek látta az időt a félreértések tisztázására. (Még ha ez időnként érdekes elnevezéseket is szült – a teljes körű értékpapír-kereskedelmi jogokkal rendelkező cégeket listázó Tőzsdekompasz 1992. évi száma például a Közép-európai Hitelbankot, talán a futballból vett hasonlattal, nemes egyszerűséggel csak CIB-II.-nek titulálta.) Innen, mondhatni, egyenes út vezetett a névváltozáshoz: a CIB Bank százszázalékos leánybankja 1994-től CIB Hungária Bank néven próbálta megvetni lábát a lakossági piacon. A kitörés a Kincsem kötvény kibocsátásával sikerült is – az ebből, valamint a lakossági betétekből származó forrás 1995 végén már elérte a 10 milliárd forintot.
Ezt az összeget tavaly sikerült megduplázni. A 20 milliárd forintos lakossági forrásállomány elérésében az alapvetően szintén a magánszemélyek kiszolgálása érdekében évről évre bővített, jelenleg már 12 tagú fiókhálózat szerzett elévülhetetlen érdemeket. E kör még néhány évig bővül – az idén például három fiók nyitása szerepel a tervekben -, de csak egy bizonyos határig. – Szeretnénk három év múlva, húsz fióknál megállni – tájékoztatta a Figyelőt Zdeborsky György. Vélhetően azért is, mert a bankvezető a fiókokat amúgy is csak “szükséges rossznak” tartja: a technikai fejlettség (a jóformán csak számítógépet igénylő úgynevezett home banking, electronic banking korában) már ma is egyre szükségtelenebbé teszi az ilyen egységek üzemeltetését. Márpedig a CIB-nél vezetett folyószámlák 70 százalékának forgalma elektronikusan bonyolódik.
Ma azonban még sokat segíthetnek a fiókok, például a CIB tervbe vett újabb kötvényeinek értékesítésében. Igaz, az 1996-os atlantai olimpia alatti erőteljes reklámkampány (elsősorban ennek tudható be az a közvélemény-kutatási eredmény, miszerint a CIB ismertsége a korábbi 20-ról 50 százalékra nőtt) oldalvizén most már ők is a postai terjesztéssel kacérkodnak.
Szükség is van az effajta újításokra, minekutána a bankverseny az utóbbi időben igencsak felgyorsult. Zdeborsky György is alapvetően a gyilkos konkurenciával magyarázza, hogy az 1995-ös rekordév után miért csak minden idők második legjobb évét zárta a CIB Bank. – A bankok, tisztelet a kivételnek, elsősorban nem maguknak akarnak ügyfelet, hanem inkább konkurenseiknek kárt “szerezni”. Az ajánlattételi harc időnként nélkülözi az alapvető etikai normákat – jegyezte meg.
Az úgynevezett tipikus kereskedelmi bankok között 1996-ban így is a CIB érte el a legjobb eredményt. Igaz, hitelezési tevékenysége az elmúlt év első felében 35 milliárd forinttal csökkent, ezért a második félév 30 milliárdos növekménye csak a nullszaldó megközelítésére volt elegendő. A CIB is megérezte a tavalyi gabonaexport elmaradását, ami az előfinanszírozásnak és jutalékainak átmeneti visszaesését okozta.
A hitelezési tevékenység visszaszorulását állampapír-ügyletekkel ellensúlyozták, e célból aktivizálták brókercégüket. Tavaly sem kellett viszont a banknak céltartalékot képeznie kihelyezései után, az eszközállomány alig egy százalékát kitevő minősített hitelállományra a meglévő tartalékok elegendő fedezetet jelentettek.
Bár az Általános Értékforgalmi Bankot tavaly nyáron teljes egészében bekebelező orosz Gazprombank egyes becslések szerint milliárdos értékben csábított el ügyfeleket a CIB-től, Zdeborsky György szerint ez csak a gázimport szereplőire igaz. Viszont az áram- és gázszolgáltatók nagy része náluk nyitott számlát, a távközlésben és a kereskedelemben is sikerült nagyobb üzleteket nyélbe ütniük 1996-ban, s az említett szektorokban igen erős pozíciókkal rendelkezik a CIB.
Az idei tervek a 7,9 százalékos piaci részesedés megtartását tűzik ki célul. A lapunk birtokába jutott információk szerint a CIB rendelkezik a legnagyobb, az elmúlt év végén 133,5 milliárd forintos vállalati hitelportfólióval; érthető, ha ezt a pozíciót mindenképpen meg akarják őrizni. Ez nem jelenti azt, hogy a piaci részesedés növeléséről letettek volna – alkalmasint ebbe az irányba tereli a bankot a vezetőség nemrégiben elkészített hároméves stratégiája is, amely a gyarapodás jegyében erőteljes termékfejlesztésre, új szolgáltatások bevezetésére helyezi a hangsúlyt. A CIB is hódolni kíván korunk fő hitelintézeti divatjának, a tehetősebb magánszemélyeket megcélzó úgynevezett private bankingnek. – Ám a piaci terjeszkedés egyrészt a megszerezhető forrásoknak, másrészt részvényeseink döntésének a függvénye – hangsúlyozta Zdeborsky György.
Azoké a részvényeseké, akik száma rövidesen eggyel csökken. A jegybanki profiljától még idegen tevékenységek, érdekeltségek felszámolását 1995 tavaszán elhatározó Magyar Nemzeti Bank (MNB) ugyanis eladja a CIB-ben meglévő 34 százalékos részesedését (Figyelő, 1996/50. szám). Az adásvételi ügylethez felkért tanácsadók (a jegybanknak súgó Merrill Lynch, valamint a részvényesek eligazodását segítő Ernst and Young és J. P. Morgan) ezekben a napokban végeznek a CIB átvilágításával. Így a jelek szerint nincs különösebb akadálya annak, hogy az MNB még a felek által önként megszabott 1997. december 31-i határidő előtt kivonuljon a CIB-ből.
Korántsem elképzelhetetlen, hogy ezzel a bankban a többi részvényes (az olasz Comit Holding International S.A., a német Bayerische Vereinsbank, a francia Société Générale, valamint a japán The Long-Term Credit Bank of Japan és a The Sakura Bank) között eleddig hajszálra azonos, a 80 millió dolláros alaptőke 13,2-13,2 százalékát kitevő tulajdoni arányok felborulnak. Kérdéses ugyanis, hogy elővásárlási jogával élve mindegyikük hajlandó-e megadni a CIB-részvények szakértők szerint elég borsos árát. A vételár az e tekintetben irányadónak számító tízéves futamidejű amerikai kormányzati kötvények jelenleg 7 százalékos éves hozamával szemben a CIB 30 százalék körüli vagyonarányos nyereségét (ROE) és a gyakorlatilag elhanyagolható, az eszközállomány alig 1 százalékát elérő – és céltartalékkal teljesen fedezett – minősített hitelállományt figyelembe véve a névérték 250-300 százalékát is elérheti. Mindenesetre korábban már elterjedt, hogy a távol-keletiek megelégszenek mostani részesedésükkel. A Figyelő legújabb információi szerint könnyen lehet, hogy a franciák sem vásárolnak az MNB részvényeiből, vagy esetleg csak kevesebbet vesznek részesedésüknél. Maradnak tehát az olaszok és a németek, akik viszont – a kiszivárgott hírek szerint – kínosan ügyelnek arra, hogy a másik ne jusson többségbe.
Az új tulajdonosi arányoktól függetlenül dönteniük kell a részvényeseknek a CIB teljes vezetőségének év végén lejáró mandátumáról, valamint gondoskodni a januártól hatályos hitelintézeti törvény azon passzusának való megfelelésről is, mely szerint valamennyi hitelintézet köteles 2 dolgozót delegálni az igazgatóságba. Jelenleg ugyanis csak 1 fő képviseli az alkalmazottakat a CIB legfőbb irányító testületében.
Az pedig a jövő kérdése, hogy a CIB – kihasználva növekvő ismertségét a lakosság körében – megméretteti-e magát, és ha igen, mikor a Budapesti Értéktőzsdén. Mindenesetre Zdeborsky György nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az évente szokásos (a bank április 11-i közgyűlésén például az előző évhez hasonlóan 20 millió dollárban megszabott) alaptőke-emelést egyszer esetleg új részvények nyilvános kibocsátásával valósítják meg. Feltéve, hogy a részvényesek nem kívánnak részt venni az alaptőke-emelésben, vagy éppen ki akarnak szállni a bankból – ez utóbbira mindenesetre ma még semmi jel nem utal.
A jegybank kivonulását követően viszont végleg megtalálhatják identitásukat a CIB-bankok. Bár korábban Zdeborsky György nem tartotta valószínűnek, hogy a CIB és a CIB Hungária Bank nagyon is indokolt összevonása még ebben az évezredben megtörténjen (Figyelő, 1996/14. szám), ma már úgy tűnik: 1998. január elsejétől egyetlen bank tevékenykedik tovább, előreláthatólag a jól bevált CIB Bank néven. Ennek csak egy, bár felettébb nyomós oka az, hogy az e néven futó hitelintézet off-shore státuszát – más társaságokhoz hasonlóan – egy tavalyi kormánydöntés csak 1997. december 31-ig hosszabbította meg. Ma ugyanis, amikor a devizaliberalizáció miatt a külföldi forrásszerzésnél a CIB e téren korábban volt előnye is eltűnt, már inkább csak többletterhet jelent a két bank igazgatása.
Az egyesüléssel viszont újabb taggal bővül a nagybankok tábora, tekintettel az 1996. évi 279, 2 milliárd forintos mérlegfőösszegre, s a 29,8 milliárd forintos saját vagyonra. – Amellett, hogy a CIB változatlanul a Raiffeisen Unicbankot tekinti fő versenytársának, nem szabad figyelmen kívül hagyni a Magyar Külkereskedelmi Bankot, s nagyságánál fogva az OTP Bankot, de számolni kell az ABN-Amro Bank által az elmúlt év végén felvásárolt Magyar Hitel Bankkal is – jelentette ki az elnök-vezérigazgató.