Az Európai Unió (EU) közösségi agárpolitikája, a CAP 1992-ben megkezdett reformjának általános okaként a szakértők azt említik, hogy az akkori Európai Közösség nettó agrárimportőrből nettó agrárexportőrré vált. A reform középpontjában kezdetben
a gabonapiac állt: a gabonafélék árait a világpiaci árak szintjére kívánták csökkenteni. Később a reform szinte minden területen mérsékelte az ártámogatást, és bevezette
a termelők közvetlen szubvencióját. Az EU 1995. július elsejétől alkalmazza a GATT uruguayi fordulójában elfogadott és a CAP-reformmal egybecsengő változtatásokat.
A támogatások leépítése ellenére az EU számára a minimális piacra jutás biztosítása nem okoz gondot. A nyugat-európai ártámogatások és így a mezőgazdasági árak csökkenése ráadásul az exportpiacokon az EU versenyképességének növekedéséhez vezet. A társult közép- és kelet-európai államok, valamint az unió árrendszerét összevetve szakértők arra mutatnak rá, hogy azok a jövőben közelítenek egymáshoz, illetve a világpiaci árhoz: míg az előbbi várhatóan nő, az utóbbi a CAP-reform miatt minden bizonnyal mérséklődik. A reform értelmében az uniós termelők az ártámogatások helyett különféle jövedelempótló szubvenciókat kaphatnak. Ezek célja a termelékenység javításán túl a vidék fejlesztése, az életképes családi gazdaságok létrehozása. Az utóbbi időben megnőtt a strukturális alapok súlya is a mezőgazdaság fejlesztésében. Mindebből az következik, hogy a fejlettségi szintek megítélésekor a gazdálkodási paramétereken túl egyre fontosabb szerepet játszik az egyes agrárrégiók helyzete.
A CAP pénzügyi keretét eddig 1999-ig határozták meg. Hogy azután milyen mértékű liberalizációra lehet számítani, arról ma még csak találgatások vannak. Ami biztos:
a közös agrárpolitika szerkezete (is) piacibbá válik.