Ezentúl havonta részletes adatokat hoz nyilvánosságra a Londonban lebonyolított nemzetközi aranyüzletekről az LBMA. A 13 ország 64 cégét tömörítő szövetség egyes tagjai azonban kétlik, hogy a tervnek sok értelme lenne; több cégképviselő a Financial Times szerint “hiábavalónak” minősítette a rendszeres adatszolgáltatásról szóló döntést. A bírálók legfontosabb érve: a statisztika minden bizonnyal alábecsüli a forgalom volumenét, mivel az csak a szövetség nyolc klíring-tagja közötti mozgásokat tartalmazza, és a mozgások jelentős részét számtalan tartozik-követel tranzakció végeredményeként számítják ki. “Ha van egy ügyfelem, aki 10 tonnát akar vásárolni, egy másik meg 10 tonnát akar eladni, akkor összehozom őket. 10 tonna arany gazdát cserél ugyan, de én nulla tonnát tüntetek fel a statisztikában ” – magyarázta egy szövetségi tag.
A szövetség maga is elismerte, hogy az ilyen ügyleteket az adatok nem tartalmazzák, tehát számaik az aranykereskedelem tényleges volumenénél valószínűleg jóval kisebbek. Jeffrey Rhodes, a londoni Stanford Bank munkatársa szerint az LBMA adatait hárommal, esetleg öttel kell megszorozni ahhoz, hogy valós képet kapjunk a londoni aranykereskedelemről. Jeffrey Rhodes mégis úgy véli, hogy a jövőben ez a statisztika kulcsfontosságú mutató lesz az arany világában, miután a piac folyamatos figyelemmel kíséréséhez szükséges adatokat közöl. A szövetség egyébként azt állítja, hogy a statisztikát a nemzetközi piacok jobb áttekinthetősége érdekében fogják publikálni, néhány tag szerint viszont az igazi ok az, hogy ezzel emelhető lesz a forgalom. (Az arany áralakulását lásd: Figyelő, 1997/10. szám.)
A hivatalos álláspontot erősíti, hogy a statisztika például rávilágított: a holland jegybank által a közelmúltban eladott 300 tonna – amely kedvezőtlenül hatott a piac hangulatára – kevesebb volt a napi forgalom harmadánál. A volumen kapcsán egyébként Alan Baker, a szövetség elnöke rámutatott, hogy a Bank of England által, a londoni devizapiacon végzett felmérés szerint ott az átlagos napi forgalom 464 milliárd dollár volt: mintegy negyvenszerese a napi aranyelszámolásnak. Az aranykereskedelem volumene azonban összehasonlítható a londoni devizapiac néhány vezető devizapárjának forgalmával.
Az LBMA elnöke elismerte: egyesek aggódnak, hogy a nyílt statisztika el fogja riasztani a titkosságra igényt tartó ügyfeleket, s ezáltal megcsappan a forgalom, de ő nem ért egyet ezzel a feltételezéssel. A szövetséget ugyanis gyakran vádolták titkolódzással, sőt információ-visszatartással, és többször fogalmazódott meg az átláthatóság igénye. Ennek tükrében megvizsgálták: hogyan fokozhatnák az átláthatóságot úgy, hogy ne adják fel a piaci integritás elvét, és ennek során igen kényes egyensúlyt kellett megtalálniuk.
Az adatszolgáltatás során egyébként nyilvánosságra került, hogy a londoni napi aranykereskedelem volumene kétszerese a dél-afrikai aranybányák éves termelésének, és megegyezik az Európai Unió jegybankjaiban tartott összes aranykészlettel.
Ezzel egy időben az LBMA az ezüstpiacról is közölt részleteket. Eszerint a napi londoni forgalom 250 millió uncia, ami több mint 1 milliárd dollár értéket képvisel. A nyitás során összehasonlító adatokat is közöltek; így például a Bank of England egy tavaly májusi felmérését, amely a 64 tagú LBMA 14, úgynevezett piactermelő tagjának a londoni nemesfémpiacon lebonyolított forgalmát vizsgálta. Eszerint a piacteremtők napi 7 millió uncia arannyal kereskedtek, majdnem 3 milliárd dollár értékben.
Külön fejezetet érdemel e statisztikai nyitásban a Dél-Afrika aranykitermeléséről kiadott jelentés. Eszerint 1996-ban – a második félévben tapasztalható erőteljes javulás ellenére – 1956 óta nem látott alacsony szintre esett vissza Dél-Afrika aranytermelése: 1996-ban 494 tonnát termeltek ki, 5,3 százalékkal kevesebbet, mint 1995-ben. A johannesburgi bányakamara becslése szerint a tavalyi visszaesés miatt az ország 330 millió dollár devizabevételtől esett el. A decemberi teljesítmény viszont 5,6 százalékkal magasabb volt az egy évvel korábbinál, és ezen az alapon a legtöbb elemző 1997-ben a termelés stabilizációjára számít. Így például Roger Baxter, a kamara vezető közgazdásza a Financial Times számára a trendet úgy értékelte, hogy az évtized első felében tapasztalható ingadozások után az 1995 óta bevezetett reformok elő fogják segíteni a termelés középtávon évi 500 tonna körüli stabilizálását. Mai aranyárak mellett ez a volumen 5,5 milliárd dollár értékű.
A hosszú távú trend azonban kedvezőtlen. 1970 óta – amikor még évi 1000 tonnát hoztak felszínre – egyenletesen csökkent Dél-Afrika aranykitermelése. Abban az időben az ország a világtermelés 70 százalékát adta; ez az arány mára 30 százalékra zuhant. 1977-ben az ország még mindig körülbelül 700 tonnát termelt, ami aztán az 1980-as években fokozatosan évi 650 tonnára csökkent. 1994-ben a termelés első ízben esett vissza 600 tonna alá; ekkor egy sor termelékenységet javító intézkedést hoztak, a kisebb bányák éjjel-nappali működésétől a dolgozókkal kötött oktatási és képzési megállapodásokig. A hosszú távú trend egyértelműen negatív volta ellenére a bányakamara középtávú előrejelzése úgy véli, hogy az elmúlt évben megtett korrekciós intézkedések megállították a kitermelés hanyatlását. Ugyanakkor azonban az ágazatban mindmáig nem történt meg a költségbázis és az alacsonyabb termelési szint összhangjának megteremtése. A termelés visszaesésének elsődleges oka a rossz, gyakran 20-30 éves bányák gyengébb minősége. 1996-ban az arany/kőzet arány 4,9 gramm/tonna volt, szemben az 1970-es 13 gramm/tonnával. A romlás részben az új bányák alulfejlettségének tulajdonítható. Az 1980-as években a ingatag aranyár, az emelkedő költségek, a politikai kockázat, a magas infláció és a szigorú adórendszer is rontotta a helyzetet.