AA vegyipari termelés volumene az 1994-es kisebb felfutás óta újra csökken – bizonyítják a Központi Statisztikai Hivatal számai. Csurgai Lajos, a Magyar Vegyipari Szövetség (Mavesz) főtitkára a Figyelőnek nyilatkozva kifejtette: a magas feldolgozottságú termékek 1989 óta nagyrészt elvesztették belső piacukat. A társaságok eredményei elsősorban a világpiaci ármozgásoktól függenek. A növekedés jelei egyelőre nem látszanak. Nincs nagyobb volumenű külföldi beruházás sem, így kiutat csak az egész hazai gazdaság fejlődése eredményezhet – jelentette ki Csurgai Lajos. Egyedül a termelését 1994 óta növelő gumiipar jelent kivételt. Igaz, 1989-hez képest 48,5 százalékos az ágazat jelenlegi termelése, változatlan árakon számolva. Ám a nagyobb vegy-ipari cégek gazdálkodási hatékonysága egyre jobb. A tőzsdei cégek alaptőkéjének 42 százalékát, a papírok forgalmának pedig felét teszik ki vegyipari cégek.
Termelésüknek átlagosan 40 százalékát értékesítik külpiacokon.
Az idén befejeződő vegyipari privatizáció két nagyágyúja a 4 milliárdos alaptőkéjű Nitrokémia Rt. és az 1,5 milliárdos Tiszamenti Vegyiművek (TVM) Rt. lesz. Információink szerint a TVM-pályázat kiírására egy hónapon belül várható. A szolnoki nagyvállalat eddig két sikertelen pályáztatáson esett túl. Az MRP mindannyiszor próbálkozott, ám a pályázatokat az ÁPV Rt. formai okok miatt elutasította. Mint ahogy azt Szalai László vezérigazgató lapunknak elmondta, “jogosan”. Hozzáfűzte: a sikertelen pályázati fordulók óta a cég megerősödött. Az MRP a harmadik fordulón is indul, amihez szakmai befektetőtársakat keres. Ez a befektető partner győztes pályázat esetén többséget szerezhetne a cégben, hiszen az MRP-nek nincs pénze a többségi tulajdonhoz – mondta a vezérigazgató. Az eddigi MRP-s vegyipari privatizációk során (Forte Rt., Budalakk Szivárvány Kft., Budapesti Vegyiművek Rt., Egyesült Vegyiművek Rt.) az árfolyam információink szerint a névérték alatt volt.
Az ÁPV Rt. információink szerint valamennyi értékesíthető kisebbségi vagyonrészét idén el kívánja adni, például kárpótlási jegy ellenében. Ám például az Alkaloidában birtokolt 25,07 százalékos vagyonrész tartós állami tulajdon. A Richter Gedeon Rt. közelgő kibocsátása után pedig – az ÁPV Rt. és a Ricter közös közleménye szerint – a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és az ÁPV Rt. vagyonrészével együtt tartós állami tulajdonban tartandó. Mint az már korábban nyilvánosságra került, májusban a kormány tervei szerint az ÁPV Rt. tulajdonában levő részvényekből 12-13 százaléknyit értékesítenének, amihez további 40-60 millió dollárnyi alaptőke-emelés is társulna.
Az ÁPV Rt. 1991 óta 29 vegyiparinak elkönyvelt társaság többségi vagyonrészét értékesítette. Itt elsősorban a gyógyszer-, műanyag-, műtrágya-, lakk-, festék- és vegyiszálipar minősül vegyipari cégnek, tehát nem számít bele például a kőolaj-feldolgozás vagy a gumiipar. Az értékesítés körülményeiről Csurgai Lajos megjegyezte: a vegyiparnak nincsenek belső feszültségei a privatizációból. A Mavesz főtitkárának véleménye szerint a pénzügyi befektetők nem szólnak bele az amúgy is jól vezetett társaságok irányításába, míg a szakmai tulajdonosok új technológiát és tőkét hoznak. Tény, hogy a külföldi tőke részaránya mára meghaladja a 40 százalékot.
Az első nagyobb privatizációs tranzakcióra éppen egy nagy falat, a Chinoin esetében került sor: 1991 januárjában 1,6 milliárdnyi névértékű részvényt adott el a Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ), melyből 5,2 milliárd forintot fizetett ki a vevő francia Sanofi – tájékoztatta lapunkat a társaság. Ekkor emelkedett a cég alaptőkéje 3-ról 4 milliárdra. 1993-ban egy 440 millió forint névértékű pakettet értékesítettek 2,4 milliárdért, 1994-ben egy 360 milliósat 1,4 milliárdért, illetve egy 270 milliósat 945 millióért adtak el. Az 1993 tavaszán megtartott közgyűlésen az akkor még többségi tulajdonos Állami Vagyonkezelő (ÁV) Rt. 57 százalékos osztalék kifizetésére tett javaslatot. A Chinoin Története című kiadvány tanúsága szerint emiatt mondott le akkori elnöki tisztéről Bihari István. 1995 decemberében egymilliárd forint névértékű vagyont adtak el 5,65 milliárd forintért, majd 290 milliónyi részvényt 100 százalékos árfolyamon. Így ma már nincs állami vagyon e cégben.
Az Alkaloidánál 1993-ban egy kárpótlási jegy-részvénycserével kezdődött a magánosítási folyamat. Három hónap alatt névértéken 172 millió forintnyi részvény talált gazdát. Mint azt a társasánál elmondták, a második sikertelen tenderkiírás az Alkaloida kedvezőtlen környezetvédelmi garanciái és hitelállománya miatt hiúsult meg: az indiai Torrent végül is elállt az üzlettől. 1996 augusztusában 57 százalékos árfolyamon az egyesült államokbeli ICN Pharmaneuticals “vitte el” a céget, amelynek vezetője egyébként Milan Panic volt jugoszláv miniszterelnök. Az Alkaloidából származó információink szerint az ÁPV Rt. tervezte, hogy a jelenleg tulajdonában levő 29,4 százalékból juttat az Egészségbiztosítási Önkormányzatnak is, de ez meghiúsult.
Az Egis Rt. gyógyszergyár tőkeemeléses privatizációja 1993 decemberében kezdődött, amikor az EBRD 30 százalékkal emelte az alaptőkét és az egészet le is jegyezte. Azóta az alaptőke 7,8 milliárd forint. A privatizációs szervezet 1994 júniusában nyilvános részvénykibocsátás formájában 202,5 százalékos árfolyamon meghirdette a tulajdonában levő papírok felét, amit hazai és külföldi befektetők jegyeztek le. Az ÁPV Rt. 1995 nyarán 250 százalékon meghirdette a még tulajdonában levő 28 százaléknyi részvénypakettet, amit teljes egészében a NatWest brit bankház vásárolt meg. 1995 decemberében a NatWest 21 százaléknyi, az EBRD teljes, 30 százaléknyi vagyonrészétől megvált, és egy magánjogi szerződésben ezeket eladták a francia Serviernek mint szakmai befektetőnek.
A Richter Gedeon Rt. 86,9 százalékos tulajdonosa 1994-ig az Állami Vagyonügynökség (ÁV) Rt. volt. Ekkor a Magyar Hitel Bank (MHB) 6,9, a munkavállalók 6,1 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkeztek. Először 4,4 milliárd forintnyi tőkeemelés mellett 24,6 százaléknyi részvényt 133 százalékon értékesített az ÁV Rt., így részaránya 86,9 százalékról 62,3 százalékra csökkent. A Richter azóta is 17,6 milliárdos alaptőkével rendelkezik. Ezzel egyidejűleg 464,5, illetve decemberben 36,3 milliónyi részvényt értékesített az állam, szintén 1330 forintért részvényenként. Az MHB szintén ekkor adta el vagyonrészét. 1995 novemberében 200 százalékos árfolyamon 2,44 milliárdnyi talált külföldön gazdát private placement keretében, 325,5 milliónyi részvényt pedig az ÁPV Rt. belföldön értékesített. Egy kedvezményes konstrukció keretében 484,5 milliónyit a dolgozók jegyezhettek le, így 62,3 százalékról 43,6 százalékra csökkent az állam részaránya. A társaság működési területén lévő önkormányzatok 906,7 milliónyi részvényt kaptak 1996-ban belterületi földjeik fejében. Így maradt 38,5 százalék. 1997 januárjában az ÁPV Rt. ingyen átadott a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak 10 százalékot. Így maradt a mai 28,48 százalék. A társaság információi szerint ezenkívül jelenleg hazai magánbefektetőknek 4,19, hazai intézményi befektetőknek 8,2, külföldi magánbefektetőknek 0,01, külföldi intézményeknek pedig 46,92 van a birtokukban. Saját kézben 2,2 százalékot tartanak.
A BorsodChem és a TVK kibocsátása fordulópontot jelentett a privatizáció menetében, hiszen a nagy mennyiségű részvényt egyszerre kínálta fel az ÁPV Rt. nyílt tőzsdei jegyzés formájában. A 10 milliárdos BorsodChem jegyzésére 1996 februárjában került sor, 180 százalékos árfolyamon. Jelenleg a társaság adatai szerint 61,4 százalékot képviselnek a külföldi tulajdonosok (például a Bank of New York és az EBRD), 33,2 százalékot belföldi intézmények és magánszemélyek, az ÁPV Rt. 5,4 százalékot, egy kis részt pedig néhány önkormányzat birtokol. A TVK 96,6 százalékának kibocsátására 1996 júliusában került sor. Azóta a külföldi intézményi befektetők 51, a belföldiek 23, a cég maga 12,5, a munkavállalók 8, a belföldi magánbefektetők 1,5, az ÁPV Rt. pedig 3,33 százalékig tulajdonos.
E néhány példát a teljesség igénye nélkül mutattuk be, hiszen Kovács Árpád, az ÁPV Rt. elnökének hétfői nyilatkozata szerint az ÁPV Rt. szeptember után végzi el az iparági privatizációk történetének feldolgozását.