A Pannonplast Műanyagipari Rt. számára jelentős előrelépést hozott az 1996-os év. A társaság által – hagyományosan az elsők közt – közzétett gyorsjelentés szerint a Pannonplast-csoport nettó, azaz adózás utáni eredménye 1,42 milliárd forint volt tavaly, ami közel hetven százalékkal haladja meg a cég előző évi nyereségét. Ezt a sikert a Pannonplast meglehetősen nyomott műanyagpiaci árak mellett érte el: az alacsony PVC-árak ugyan csökkentették a társaság költségeit is (ezek emelkedése nominál értékben mindössze 12 százalékos, tehát az inflációt jóval alulmúló volt), ugyanakkor a műanyag-feldolgozók közti árverseny miatt a bevételek sem nőttek jobban 16,9 százaléknál. A jövedelmezőség javulásában így nem a – 23,4 százalékos növekedési rátájával az infláció ütemével közelítően megegyező – működési eredmény játszotta a főszerepet, hanem sokkal inkább az előző évinél 212,1 százalékkal nagyobb pénzügyi, illetve 369,4 százalékkal jobb rendkívüli eredmény.
Az utóbbiak két tavalyi pénzügyi tranzakciónak köszönhetők: a pénzügyi eredmény növekedése a májusi tőkeemelésnek tudandó be, a rendkívüli eredményé pedig főként a társaság által eladott saját részvényeken elért árfolyamnyereségnek. Ez viszont azt is jelenti egyben, hogy ha a Pannonplast folyamatos piac- és kapacitásbővítő tevékenysége 1996-ban nem is hozott kirobbanó sikereket, a befektetők bizalmát továbbra is töretlenül őrzi a cégcsoport. Ezt a Pannonplast tőzsdei árfolyamának alakulása is alátámasztani látszik, ugyanakkor tény, hogy 20 feletti P/E értékével a Pannonplast ma a legdrágább részvények közé számít a BÉT-en (nála nagyobb értékkel csak a másik műanyagipari cég, a Graboplast büszkélkedhet).
A Pannonplast idén nem tervezi újabb részvények kibocsátását: Illésy János, a cég Pittsburghben végzett újdonsült pénzügyi vezérigazgató-helyettese kérdésünkre legfeljebb a már hagyományosnak számító, tavaly 21 ezer papírt jelentő osztalékrészvények kibocsátását tartotta elképzelhetőnek, mondván, hogy a csoportnak bőven vannak likvid eszközei. Hogy a társaság sorsa hogyan alakul majd, az nyilván éppen ezeknek az eszközöknek a befektetésétől függ: az egyelőre titokban tartott fejlesztési politikát illetően a vezérigazgató-helyettes csupán két Pannonplast-cég, a Polifoam és a Pannonpipe kapacitásainak emeléséről volt hajlandó beszámolni. Az utóbbi, az itthoni hét mellé tavaly Kolozsváron is saját üzletet nyitó csőgyártó vállalkozás általános vélekedés szerint a csoport egyik legígéretesebb tagja. Tekintve ugyanis, hogy a román infrastrukturális ellátottság ma még messze elmarad az ország által megcélzott európai integrációs követelményektől, a Pannonpipe – időben ébredve – komoly sikereket érhet el a szomszédos piacon. (Ennek érdekében egyébként romániai gyártókapacitások kialakítását is tervbe vették.) A szerencsés esetben EBRD-hitelekkel is megtámogatott romániai csőbeszerzések azonban vélhetően inkább csak 1998-ban éreztetik majd a hatásukat, így az elemzők az idén inkább egy szolid, de tiszteletre méltó eredményre számítanak a Pannonplasttól.