A 129 éves múltra visszatekintő önálló hivatalos statisztikai szolgálat mai képviselői a millecentenárium alkalmából reprezentatív kötetben próbálták meg számsorozatokban összefoglalni az elmúlt évszázad főbb gazdasági és népmozgalmi folyamatait.
Budapesten az évi középhőmérséklet 1895-ben 10,1 Celsius volt, 1995-ben pedig 11,5 fokot regisztráltak. Ezzel a mutatóval nagyjából ki is merül az állandóság az elmúlt száz év statisztikájában – hiába, változnak az idők. Mindezt fényesen bizonyítja a Központi Statisztikai Hivatal most megjelent, Magyarország népessége és gazdasága – múlt és jelen című, igen figyelemreméltó kötete is. Az adatok persze nem mindig igazodnak az évfordulóhoz: a népesség alakulását taglaló mutatók például az 1870-es első magyar népszámlálásig nyúlnak vissza (amelynek során 13,7 millió magyart írtak össze, s ebből csupán 5 millió élt a mai országterületen), míg a lakásépítési mutatók “csak” 1921-től datálódnak. Utóbbihoz egy érdekes adalék: 1928-ban 50 878 lakást építettek Magyarországon, tavaly 24 718-at.
Az eligazodást egy összefoglaló tanulmány is segíti, az igazi csemegét azonban mégiscsak a számok, azokon belül is elsősorban az ökonómia-mutatók adják. Az agrárfoglalkoztatottak arányának drámai visszaszorulása előbb az ipar, majd egyre inkább az egyéb szektorok javára (lásd grafikonunkat) a viszonylag közismert és nyilvánvaló jelenségek közé tartozik, azt azonban már alighanem kevesen tudnák megmondani, hogy az egy lakosra jutó magyar export – amely tavaly 1258 dollárt tett ki – 1920-ban mindössze 7 dollárra rúgott, s negyven évvel később is csak 81 dollárt ért el. A levélpostai küldeményeknél korántsem ilyen drasztikus a “fejlődés”: az 1895-ben továbbított 318 millió levélnek a tavalyi 1 millió 452 ezer még az ötszöröse sincsen. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy az elmúlt évben kézbesített 319,5 millió hírlap alig duplája az 1905-ben regisztráltnak. Az olvasás mellett mára a mozgóképek terén is “utolértük” elődeinket: a húszas évek közepén az 501 működő mozi 147 ezer előadását 26 millióan nézték meg, 1995-ben viszont az 597 filmszínház 194 ezer vetítésére csupán 14 millióan voltak kíváncsiak. (S hol van ez a két “végpont” a hatvanas évek 4,5 ezer mozijában vetített évi 850-900 ezer előadás 130-140 milliós nézőseregéhez!)
Ami az életesélyeket illeti, a 40 éves férfiak és nők a századelőn még egyaránt 26 szép évben reménykedhettek – mai kortársaik közül ehhez a nők további 10, férfitársaik viszont csupán 2 esztendőt számolhatnak hozzá (igaz, a születéskor várható élettartam 36-38 évről 65-74,5 fél évre emelkedett az erősebb, illetve gyengébb nemnél).
Az élet tehát e honban – ez talán a fenti böngészésből is kitetszik – nem feltétlenül lett minden tekintetben napfényesebb az elmúlt száz év során. Apropó, napfény: Budapesten 1907 szeptemberében 186 órát sütött nap, tavaly 143-at. Lapzártakor zuhog az eső…