Elkészült az ÁPV Rt. legfrissebb összesítése, amely szerint 1990-től ez év derekáig összesen 767,24 milliárd forintnyi állami vagyon került külföldi kézbe. Az energetikai privatizációt követően – a befektetett tőke nagyságát tekintve – a németek látványosan elhúztak a mezőnytől.
A rendszerváltással párhuzamosan adták el a Tungsramot, ami az amerikaiaknak adott újabb vételi opció – és a szerződés azóta sem egészen világos egyéb részletei – miatt kétes visszhangot keltett. Mindenki úgy vélte: a konkurencia megvette a piacot, elhal a fejlesztés a hajdanvolt Egyesült Izzóban, és idővel elhal maga a gyár, a gyártás is. Az élet és a befektetők rácáfoltak e félelemre.
Az átalakulási törvény lehetővé tette a spontán privatizációt, amely az MDF politikusainak nemtetszését vívta ki. Aztán egyre erősebben és többen skandálták a jelszót: meg kell akadályozni a nemzet kiárusítását. A privatizatőrök jöttek-mentek, közben a nemzeti vagyon külföldi kézbe adása zavartalanul folytatódott. Olykor túlságosan is zavartalanul, hiszen egyes iparágakat – lásd étolajgyártás – szinte szőröstül-bőröstül eladtak. A kalandortőke sem kerülte el az országot, bár szerencsére a pénzmosás jelei nemigen szennyezték be a hazai magánosítást.
A befektetői lendület ezután alábbhagyott, pontosabban a külföldiek inkább építkezésekbe, zöldmezős beruházásokba fogtak, mintsem hogy az egyre romló hazai privatizációs választékból csipegessenek. Ekkor kezdődött az iparvállalatok hosszúra nyúlt, felemás sikerrel vezényelt adóskonszolidációja. A kormányzat tett egy félénk és eredménytelen kísérletet a gázipari privatizációra is.
Az új, koalíciós kormány sem volt sokkal szerencsésebb. Belecsorbult a foga a szállodai kiárusításba, amely ráadásul politikai hullámokat is vetett. Majd dobra verték az energiaipar nagy részét, először a szolgáltatókat, utána az energiatermelőket. Ez a folyamat mostanság vesz új lendületet, amikor újabb és újabb erőművekre írnak ki pályázatot. Még a bányák egy (kicsiny) része is új, az eddiginél gondosabb gazdára lelt.
Az energetikai privatizációs hajrában eddig a németek voltak a legsikeresebbek, ám az amerikaiak még megelőzhetik őket a következő hónapokban, ha kedvező ajánlatokat tesznek az erőművekre. A franciák részvétele a legkiegyensúlyozottabb Magyarországon, ők stabilan tartják helyüket a ranglistán. Az osztrákok az előbbi három nációnál jóval kevesebb működőtőkét hoztak ide a privatizációval, a befektetések számát tekintve viszont máig az élen állnak. Talán nekik fog kedvezni az egyszerűsített privatizációnak nevezett utolsó magánosítási “üldözőverseny” is.
S még egy figyelemre méltó tény. Az ÁPV Rt. listáján az országok sora végén szereplő “egyéb” kategóriában – a befektetések számát, a tőke nagyságát és a részesedést tekintve egyaránt – az elmúlt egy-másfél esztendőben meglepő fellendülésnek lehettünk tanúi. Ebben a rubrikában a nemzetközi közkézen lévő tulajdonrészeket tartják nyilván. Ez utóbbi folyamat azt jelzi, hogy a pénzügyi befektetők is komoly érdeklődést mutatnak az értékesebb magyar nagyvállalatok iránt.