Sokan azt hitték, az 1988-asnál nem kerülhet mélyebb válságba a hazai vaskohászat és acélgyártás. A szociális feszültségektől rettegő politikusok azonban nem mertek belevágni a termelés megújításába. Így a rendszerváltásig 17 milliárd forintot pumpáltak az ágazatba. 1991-től ez év őszének végéig a támogatások és kezességvállalások együttes összege megközelíti a 40 milliárdot. Az Állami Vagyonkezelő Rt. (ÁV Rt.) vezérigazgató-helyettese, Kocsis István 1994-ben még azzal biztatta a térségbelieket, hogy piaci-üzleti alapon is megoldható a foglalkoztatás, és van befektetői érdeklődés Borsod iránt.
Mondta ezt annak ellenére, hogy épp akkortájt készült el a térség problémájáról szóló PHARE-tanulmány, amely szerint a legégetőbb fejlesztések megvalósításához 100 millió dollárra lett volna szükség. A tudósítások arról szólnak, hogy a borsodi reorganizációban a kormány behozta lemaradását. Az 1994 februárjában született program végrehajtása ugyanis gyakorlatilag ez év elejéig váratott magára. Egyáltalán nem véletlenül, hiszen a szépívű, mintegy 15 milliárdosra tervezett programhoz ez idáig nem volt pénz.