A jövő héten Magyarországra látogató Beatrix holland királynő elégedetten nyugtázhatja: hazáját az egy főre jutó GDP alapján a világ leggazdagabb államai között jegyzik. Alkalmasint a földkerekség egyik legnyitottabb gazdasága az Egyesült Államok után a legtöbb agrárterméket exportálja.
Fapapucs, malom, sajt, tulipán. Bizonyára egyetlen televíziós vetélkedő alanyai sem hibáznák el a választ az ország nevét firtató eme asszociatív feladványra. Hollandia összterülete ugyan alig haladja meg a 40 ezer négyzetkilométert, ám a “sűrűn” élő 15,4 millió lakos igencsak figyelemreméltó gazdasági teljesítménnyel dicsekedhet: országuk 21 400 dolláros 1994. évi egy főre jutó bruttó hazai terméke (GDP) okán a világ egyik leggazdagabb állama.
Ehhez a kedvező eredményhez – a tavalyelőtti adatok szerint – döntően a szolgáltató szektor járult hozzá, 72,2 százalékkal részesedve a GDP-ből. Ezt követi az ipar 28,1, míg a mezőgazdasági termelés 3,8 százalékkal. Nem véletlen, hogy az Európában termelő, kereskedő amerikai és japán cégek csaknem fele Hollandiában építette ki elosztó hálózatát.
A királyi ház iránti tiszteletből nemcsak az ünnepeken narancsszínben pompázó országot már jó ideje a gazdasági stabilitás, a befektetői bizalom és a fogyasztói optimizmus jellemzi. Mindenekelőtt ezen tulajdonságaival magyarázhatók a kedvező makrogazdasági mutatók, amelyek a kilencvenes évek elejétől kezdve rendre meghaladják az európai államok hasonló indikátorainak átlagát. Ez még akkor is igaz, ha a GDP 2,4 százalékos elmúlt évi növekedési üteme valamelyest elmaradt nemcsak a várakozásoktól, hanem az 1994. évi szinttől is.
Persze a hollandok tisztában vannak azzal: gazdaságuk előrelépése nagyrészt annak a függvénye, hogyan fejlődnek a szomszédos országok, jelesül a fő rivális, de egyúttal legnagyobb – 29 százalékos részesedésű – partner: Németország, valamint az Európai Unió (EU) fejlettebb államai. Alkalmasint az EU népességének 4,4 százalékát kitevő hollandok a tagállamok teljes GDP-jének 5, exportjának pedig 10 százalékát állítják elő. A fapapucsosok kivitelének 54 százalékos GDP-részesedése pedig a nemzetközi kereskedelem jelentős súlyát bizonyítja.
A holland export egyébként tavaly az előző évhez viszonyítva 9 százalékkal gyarapodott, s elérte a 313,6 milliárd guldent (1 gulden mintegy 89 forint). Ugyanakkor 10 százalékkal többet hoztak be az országba, 282,4 milliárd gulden értékben. Mellesleg az áruk és szolgáltatások kivitele adta a legnagyobb lökést a holland gazdasági fejlődésnek 1994-ben, ám ez a kedvező irányzat 1995 közepén megtört. A partnerországok ugyanis a vártnál kisebb mértékben növekedtek. Emellett a jelentősen megerősödött gulden is rontotta az exportőrök versenyképességét. (A holland termelés hatékonysága ugyan átlagon felüli, ám a bér-, illetve az általános költségek igen magasak.) További nehézséget jelentett a GATT-WTO megállapodás keretében vállalt agrárexport-támogatás csökkentése, ami elsősorban a tengerentúli élelmiszer-kivitel növelését gátolta.
Amúgy Hollandia a világ egyik vezető agrárexportőre, az Egyesült Államok mögött Franciaországgal holtversenyben áll a képzeletbeli dobogó második fokán. A két évvel ezelőtti csökkenés után tavaly ismét több agrártermék hagyta el az országhatárt, mindenekelőtt az új EU-tagállamok, valamint a közép- és kelet-európai régió irányába.
A leglátványosabban, a 90-es években páratlan mértékben, 9 százalékkal 1995-ben mégis az állandó tőkeberuházások növekedtek. A 75 milliárd gulden értékű beruházások közül 10 milliárd volt a külföldi. Ez a kedvező mérleg alapvetően a feldolgozóipar hatékonyságának és versenyképességének tudható be. A holland feldolgozóipar legfontosabb ágazatai közé tartozik a vegyipar, az elektrotechnikai ipar, valamint az élelmiszeripar. Ugyancsak dinamikusan fejlődnek a banki és biztosítási, az informatikai és kommunikációs, továbbá a szállítási szolgáltatások éppúgy, mint az idegenforgalmi, a szaktanácsadói, valamint a kutatási ágazatok.
A sajt hazájában igencsak büszkék arra, hogy a regisztrált munkanélküliek száma – a szezonális ingadozásokat kiszűrve – szinte alig változott az elmúlt években, s a legfrissebb, 8,7 százalékos ráta európai összehasonlításban a legalacsonyabbak közé tartozik. A hivatalos nyilvántartások szerint 1995 végén 464 ezren voltak állás nélkül, a már említett rekordszintű beruházások jótékony hatása miatt 22 ezerrel kevesebben, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor a vállalatok számára igen magas bérköltségek, továbbá a hatalmas terhet jelentő, a munkanélküliséggel kapcsolatos szociális kiadások miatt a kormány a részmunkaidős foglalkoztatás növelését szorgalmazza, miközben támogatja a heti munkaidő további, 36 órásra való csökkentésére vonatkozó elképzeléseket.
A legfontosabb gazdasági paraméterek közül viszont magyar szemmel valószínűleg az éves inflációs ráta hihetetlenül alacsony, 1989 óta nem látott, 2 százalékos mértéke tűnik a leginkább mesébe illőnek. Ráadásul az 1996-os első negyedévi adatok alapján joggal remélhető, hogy folytatódik e kedvező tendencia. A pénzromlás ily alacsony növekedési üteme következtében a Holland Nemzeti Bank – követve az EU tagországaiban dívó általános irányzatot – 1995-ben többször is mérsékelte az elsődleges diszkont kamatlábat. Ennek eredményeként a holland prime rate egy év alatt 1,25 százalékponttal, 3,25 százalékra esett vissza. A hosszú lejáratú jelzáloghitelek kamatlába viszont ezzel szemben kis mértékben emelkedett, ami jelzi: a pénzpiacok többéves távlatban az infláció növekedésével számolnak.