Hamarosan kiderül, milyen döntést hoz a kormány az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) ügyében. Lapunk információja szerint a kormányváltás utáni vajúdás után nem sorvasztják el ezt az intézményt, sőt esetleg kikerülhet az ipari és kereskedelmi miniszter gyámsága alól.
Az OMFB-t 1962-ben hozta létre a kormány. A “béketáborban” unikumnak számító intézmény feladata új technológiák kiötlése, a kutatás-fejlesztés támogatása volt (és maradt mind a mai napig). Pénzügyi bázisa a Központi Műszaki Fejlesztési Alap (KMÜFA) volt, amelynek felhasználásában az OMFB együttműködött a műszaki fejlesztésben érdekelt tárcákkal. A rendszerváltás az OMFB háza táján is jelentős változásokat hozott: az intézmény a kutatás-fejlesztés “minisztériumává” nőtt, vezetését – tárca nélküli miniszteri titulus kíséretében – 1990-ben Pungor Ernőre bízta az új kormány.
Pungor koncepciójának középpontjában a kutatóintézetek támogatásának korábbi gyakorlata helyett a tehetséges kutatók támogatása állt. Úgy gondolta, az életképes kutatóintézetek megállnak a lábukon versenyképes pályázataik révén, a többiért pedig nem kár. A műszaki fejlesztés finanszírozását nyílt pályázati rendszerré alakította (melyben a gyakorlati eredménnyel kecsegtető kutatási témákra elsősorban visszatérítendő támogatást lehet igényelni), s sikerült elérnie, hogy a KMÜFA pénzeihez csak az OMFB-n keresztül lehessen hozzájutni.
A Pungor-vezetés három és fél éve alatt mintegy 1200 kutatási pályázatot fogadtak el és támogattak 10 milliárd forint értékben, főként a mezőgazdaság, a gyógyszeripar, a híradástechnika és az egészségügy területéről. A “K+F minisztérium” sikereire Európa is felfigyelt: Pungor Ernő regnálása alatt egy sor nemzetközi tudományos szervezet (többek között az ESA, a CERN) fogadta tagjai közé az OMFB-t, miközben Magyarország – a volt szocialista országok közül elsőként – az EUREKA (Európai Technológiai Kutatási Együttműködés) tagja lett.
A Horn-kormány – többek között a tetszetős “olcsóbb állam” jelszavával – felszámolta a tudományért és műszaki fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszteri státust, az OMFB a mindenkori ipari és kereskedelmi miniszter fennhatósága alá került. Pál László, az IKM akkori gazdája még Pungor elnöksége alatt megbízta Nyíri Lajost, az OMFB egyik elnökhelyettesét a jövendő felállást tükröző új alapokmány kidolgozásával. Pungor Ernő távozása után a miniszter ügyvezető elnökként Nyíri Lajost bízta meg az OMFB irányításával. Bár az új vezetés tevékenységéről kissé korai mérleget készíteni, annyi biztosan látszik: az egy lakosra jutó K+F ráfordítás hazánkban 35 dollár, ez az EU-országok átlagának mindössze 10 százaléka. A kormány ugyan az OMFB-re bízta új műszaki fejlesztési koncepciójának kidolgozását, ám ennek érdemi tárgyalása a “forrásgyilkos” Bokros-csomag bevezetése miatt elhalasztódott.
Az OMFB szerepe és működése egyébként alapvetően nem változott az elnökváltással, bár az ipari miniszter felügyelete alá kerülést a legtöbben az OMFB “lefokozásaként” értékelik. Igaz, a kormányváltás idején az intézmény teljes megszüntetése vagy egy gazdasági csúcsminisztériumba olvasztása is felmerült, s ennél a jelenlegi helyzet mindenképpen kedvezőbb. Miután az anyagi okok miatt tavaly májusig szünetelő pályázati rendszer is újraindult, némileg megnyugodtak a borúlátók. A kormány legutóbb április 30-ig adott határidőt a műszaki fejlesztési koncepció előterjesztésére. Bár már májust írunk, az ipari miniszter még nem rukkolt elő a koncepcióval – igaz, információink szerint hamarosan megteszi. A kiszivárgott hírek szerint – amennyiben a kormány magáévá teszi az elképzelést – az OMFB önállósága növekszik, azaz elképzelhető, hogy az intézmény kikerül a miniszteri gyámság alól.
Az OMFB megerősítésére egyébként az innovációs szféra valamennyi szereplője szerint nagy szükség lenne. A K+F tevékenység ugyanis – a kezdeti reményekkel ellentétben – nem tartozik a hazánkba áramló működőtőke fő célpontjai, illetve elfoglaltságai közé. Ha egy országnak nincs a kutatást hatékonyan támogató, a prioritásokat meghatározó intézménye – a magánszféra pedig nem sokat áldoz ilyesmire – annak Nyíri szerint két komoly veszélye is van: a tudásukat idehaza értékesíteni képtelen kutatók elvándorolnak, a gazdaság pedig hosszabb távon versenyképes termékek nélkül marad. Márpedig a hazánkban működő cégek többsége egyáltalán nem folytat K+F tevékenységet. A multik általában a gyártókapacitást telepítik hozzánk és odahaza fejlesztenek, egy japán cég közelmúltbeli hazai kutatóintézet-vásárlása pedig inkább a kivételt erősítő szabálynak, semmint követőkre találó példának számít.