Ha a mecseki uránbányát, a másfél éve született kormányhatározat szerint, 1997. december 31-ig életben tartanák, az 3,4 milliárd forintot vinne el a költségvetésből. A napokban kerül a kormány elé az előterjesztés a korábbi bányabezárásról. A döntés nem könnyű, mert ez a megoldás a foglalkoztatási gondokon felül környezetvédelmi veszélyeket is hordoz.
A mecseki uránbánya érctermelő egysége 1992 áprilisában, Mecsekurán Kft. néven alakult 100 százalékos állami tulajdonú társasággá. Egy aknarobbanás és a kilónként 70 dollár körüli termelési költség miatt a cég két év alatt 1 milliárd forintos veszteséget bányászott össze. Ez az önköltség azért okoz szükségképpen veszteséget, mert egy 1989-es kormányhatározat szerint a Paksi Atomerőmű 60 dollárért veszi át az urán kilóját a bányatársaságtól. Ez a határozat azt is kimondta, hogy ha a cég így nyereséges, akkor életben maradhat, ha nem, bezárják a bányát. Ráadásul a társaság a bűvös 60 dolláros önköltségi ár mellett is csak akkor lehetne nyereséges, ha legalább az évi 430 tonnás uránfém-termelési szintet elérné. Ehhez a mennyiséghez viszont már egyre nehezebb volt szakmunkásokat, főként vájárokat találni.
Így érkezett el 1994 decembere, s az újabb kormányhatározat: fejtsék le a már előkészített készleteket évi 200 tonnás uránkihozatallal – tehát eleve bekalkulálva az újabb veszteséget -, és 1997. december 31-ével zárjon be a bánya. Az 1992-94. között felgyülemlett tb- és adótartozásnak, valamint a bánya bezárásáig a csökkentett termelés veszteségeinek a kifizetése pedig az ÁPV Rt. dolga.
Tavaly nem is volt gond a Mecsekurán Kft. működtetésével, mert a Paksi Atomerőmű a mecseki 200 tonna feletti uránfémszükségletét (mintegy 230 tonnát) Oroszországból vásárolta meg, spotpiaci áron: 28 dollárért fémkilónként, s a 28 és a 60 dollár közötti árkülönbözetből az ÁPV Rt. a Mecsekurán Kft. folyó veszteségeit finanszírozta. (Az ügylet ennél némileg bonyolultabb volt, ugyanis a mecseki dúsított uránt egy kompenzációs üzlet keretében Oroszországba szállították, s az oroszok az ebből készített fűtőelemet vitték Paksra.) Viszont az 1992-94. között felhalmozott terheket a mai napig nem egyenlítette ki az ÁPV Rt. (a határidő 1995. január 31. volt), így a tb és az APEH naponta fenyegeti felszámolással a Mecsekurán Kft.-t.
Az idén a bányatársaság helyzete hónapról hónapra kritikusabb. A mecseki urán paksi árbevétele a kiadások kétharmadát sem képes fedezni, így az év végére újabb 1 milliárd forint hiányzik majd a vállalkozás kasszájából, s az 1997-ben további 1,4 milliárd forinttal növekszik. A jövőben már arra sem lehet számítani, hogy az olcsó orosz urán húzza ki a Mecsekuránt a bajból, mivel jelképes áron nagy mennyiségű német fűtőelemhez jutott az atomerőmű, s ezzel a sajátos keresztfinanszírozás lehetősége megszűnt.
Az eddigiek alapján úgy tűnik: a legjobb megoldás a hazai uránbányászat lehető leggyorsabb befejezése lenne. Ám az idő előtti bányabezárás, amely csökkentené a veszteséget, felmérhetetlen környezetvédelmi károkat okozna. A fejtésre már előkészített több mint 400 tonnányi uránércet mindenképpen felszínre kell hozni. Ugyanis a bánya bezárásakor a tárnákat vízzel árasztják el, s az ott hagyott előkészített urán kioldódva súlyos környezetvédelmi károkat okozhat.
Suchman Tamás privatizációs miniszter Pécsett úgy nyilatkozott: az ÁPV Rt. több változatot dolgozott ki az uránbánya további működtetésének finanszírozására, mérlegelve az idő előtti, esetleg a fokozatos bezárás lehetőségét is. Kijelentette: a Mecsekurán Kft. mindaddig megkapja a likviditásához szükséges támogatást, amíg az 1994-es kormányhatározatot nem módosítják. A privatizációs miniszter azonban csak költségvetési forrásból tudja elképzelni annak a 3,4 milliárd forintnak a kifizetését, ami az 1997. év végi bezárásig a bánya működtetéséhez szükséges, viszont ilyen többletteher vállalására a kormánynak másfél éve nem mutatkozik hajlandósága.
Igazán jó döntést hozni tehát meglehetősen reménytelen. Ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy a bányászok kollektív szerződés szerinti végkielégítésére így is, úgy is legalább 1 milliárd forintot félre kell tenni. A privatizációs miniszter kabinetfőnöke, Szöllősy Tamás kijelentette: a foglalkoztatáspolitikai kérdésekre ezúttal is nagyon odafigyelnek, s a társaság kollektív szerződése szerint fizetik ki a dolgozókat.
Tudni kell, hogy a rendszerváltás idején az elsők között a Mecseki Ércbányászati vállalatnál történt az egyik legnagyobb hazai létszámleépítés, s akkor alakították ki a sajátos végkielégítési rendet: 5-10 éves föld alatti munka után a távozóknak 6-24 havi fizetés jár. Akkortájt azonban a többség nem ezt az ellátási formát igényelte: különböző szociális és foglalkoztatáspolitikai kedvezmények következtében (bányásznyugdíj, bányászati kereset-kiegészítés, rehabilitáció, az egészségkárosodási járadék bevezetése stb.) 7500 főről 1989-91. között 2000-re csökkent az urántermelésben foglalkoztatottak száma. Napjainkban pedig már csak 1150 ember dolgozik a Mecsekurán Kft.-nél. Sőt, az ércfalnál tevékenykedők már a 200 tonnás terv teljesítéséhez is kevesen vannak, ezért a társaság több mint száz ukrán, lengyel és román vendégmunkást (szakképzett vájvégieket) is alkalmaz.
A létszámleépítések során a föld alatti állomány megfiatalodott – az átlagéletkor 30 év körül van -, így a bányabezáráskor a legtöbben nem számíthatnak szociálpolitikai kedvezményekre. Bányásznyugdíjról például esetükben szó sem lehet, néhányan viszont még megszerezhetik a 63 százalékos kereset-kiegészítést nyújtó bányászjáradékot, ha a hátralévő időben elérik a háromezer föld alatti műszakot. Most tehát a többség a végkielégítésre hajt. Sokan a legszívesebben már most felvennék a pénzt, s új munkahelyet keresnének, elkerülve a másfél év múlva várható tömeges munkanélküliséget.
Időközben megszülettek a központi intézkedések is az uránbányászok felkészítésére, hogy a későbbiekben másutt tudjanak elhelyezkedni. A Pécsi Regionális Munkaügyi Képző Központ kéttucatnyi szakmában kínált átképzési lehetőséget, több tanfolyamot kinn, az üzemben szerveznek majd meg. Az egyetlen gond, hogy a jogszabályok szerint az ilyen támogatott oktatások csak a cég megszűnését megelőző egy éven belül indulhatnak, holott számos szakma képzési ideje ennél hosszabb. A Munkaügyi Minisztériumban mindenesetre már készül a kormányrendelet módosító indítványa.