Jövő évi személyi jövedelemadó-bevallásában a magánszemély már rendelkezhet arról, hogy adójának egy százalékát kedvenc színházának vagy a hozzá közel álló egyháznak szánja. Valószínű, hogy támogathatja a hazai kisebbségeket vagy a határon túli magyarokat is. Az erről szóló törvénytervezet első szakmai változata már elkészült a Pénzügyminisztériumban.
Az az ötlet, hogy a magánszemély személyi jövedelemadójának egy részéről saját maga rendelkezzen, már az MDF vezette kormánykoalíció idején is felmerült. Akkoriban – többek között – az egyházak költségvetési támogatását szerette volna kiváltani a kormányzat a magánszemélyek szja-jával. Az ötlet akkor végül nem valósult meg: a biztos költségvetési támogatást nem voltak hajlandók feláldozni az egyházak a főleg nyugdíjasokból álló felekezeti tagok bizonytalan adója ellenében.
A javaslatot azonban nem felejtették el, az különösen a politikusok kedvenc témája, az adótörvények vitája során újra és újra előhozott “eredeti” ötlete volt. Azt gondolták ugyanis, hogy ha az állampolgár közvetlenül rendelkezhet adója egy részéről, akkor talán nő a demokráciába vetett hite, s javul az adózáshoz fűződő viszonya. Arról nem is beszélve, hogy az így megszerzett forintok jót tettek volna a kulturális, illetve az egyházi szféra szűkös anyagi helyzetének. Ezen érintett szervezetek ugyanis a költségvetési támogatás mellé szerették volna az szja egy részét is megkapni. Így nem csoda, hogy a javaslatért sem a pénzügyi tárca, sem az adóhatóság nem lelkesedett. Már csak azért sem, mert az adórendszer az alapítványi befizetéseket – bár egyre kevésbé és egyre inkább szigorodó feltételek mellett, de – évek óta kedvezményezi.
Az ellenérvek között nagy súllyal esett latba az is, hogy túlságosan bürokratikus lenne a rendszer. Az adóhatóságra ugyanis sok többletterhet róna, az állampolgárok adójának továbbításáról kellene gondoskodnia, ahelyett, hogy arra koncentráljon, ami az eredeti feladata: minél több bevételt behajtani a költségvetésnek.
– Nem posta, de nem is bank az adóhatóság – fogalmazták meg az igazán hangzatos, s valós érvet szakértőik. Nem az a feladatuk, hogy több millió magánszemély adóját több száz szervezet számára utalgassák. Nem minden adószakértő veti el azonban azt az ötletet, hogy a magánszemély rendelkezhessen adójának egy részéről. Répássy Csaba, az Ernst & Young Kft. igazgatója szerint nem elítélendő, sőt kifejezetten kedvező, hogy most már a magyar törvények is lehetőséget teremtenek erre. Úgy véli, ez az 1 százalék elegendő arra, hogy a magánszemély érezze: közvetlenül is rendelkezhet a közkiadásokról.
Bármennyire is ellenkezett tehát az apparátus, ellenállását a szocialista-liberális kormánykoalíció megtörte, s beépíttette – igaz, a törvényhozás utolsó pillanatában, képviselői módosító indítvány formájában – az idei személyi jövedelemadó-törvénybe az évekkel korábban felmerült ötletet. – Módosító indítványunk kettős célt szolgált – hangsúlyozza Bauer Tamás (SZDSZ), akinek – többek között – neve alatt futott a javaslat. Az egyik cél: az adófizető állampolgár részesüljön abból a lehetőségből és felelősségből, hogy beleszólhat: mire fordítják a közpénzeket. Ez ugyanis azt jelenti: az állampolgárnak saját magának is kell döntenie arról, hogy adója egy részét az általa is fontosnak tartott sokféle cél közül mire fordítsák. A másik fontos cél: azokról a területekről, amelyeket jelenleg ugyan a költségvetésből finanszíroznak, ez azonban hosszabb távon nem kívánatos, fokozatosan vonuljon ki az állam; ne kelljen a költségvetési törvény keretében évente támogatásukról dönteni, hanem az állampolgárok adójának egy része fedezze ezen szervezetek kiadásait. Bauer főleg a társadalmi szervezetekre és az egyházakra gondol.
A január elsején hatályba lépett új törvény szerint a magánszemély nyilatkozatban rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része egy százalékáról, amelyet az APEH a nyilatkozatban megjelölt kedvezményezett javára utal át. A legkorábban az 1996. évről készített bevallásban, vagyis 1997-ben lesz erre lehetőség. Az szja-törvény annyit még rögzít: a kedvezményezett közcélú tevékenységet folytató vagy támogató szervezet, intézmény, alap, alapítvány lehet. A részleteket – az eljárási rendet, a kedvezményezettek körét – azonban az szja-törvény nem taglalja, azt egy külön törvény hatáskörébe utalja át.
Információink szerint a pénzügyi tárca már elkészítette ezen törvény első szakmai tervezetét, amely rövidesen a kormány, majd a parlament elé kerülhet.
A csupán néhány paragrafusból álló jogszabály az szja 1 százaléka közcélú felhasználásának feltételeit, konkrétumait rögzíti majd. Mind az adományozókra, mind a kedvezményezettekre vonatkozóan szigorú feltételeket rögzít. Így például csak olyan magánszemély rendelkezhet majd adójának egy részéről, aki adóját teljes mértékben megfizette, semmilyen adótartozása nincs. Annak érdekében, hogy az adóhatóság munkáját némileg könnyítsék, illetve túlságosan ne nehezítsék meg, valószínű, hogy minden magánszemély csak egy, és nem több szervezetnek adhatja adója egy részét.
Mindez persze az adóhatóság leterheltségének mérséklése szempontjából érthető, a sok nemes célt támogatni kívánó adóalany szempontjából viszont már nehezen akceptálható. Persze alapítványi hozzájárulást tehet az adóalany, ahhoz azonban “csak” adókedvezmény jár.
Feltétel lesz az is, hogy ha egy minimális összeget – néhány száz forintot – nem ér el az egyébként átutalandó összeg, akkor azt az APEH nem teljesíti, illetve akkor a magánszemély arról nem rendelkezhet.
Okulva az alapítványi befizetések körül tavaly kialakult “botrányból”, a törvény-előkészítők még a lehetőségét is igyekeznek kizárni annak, hogy az adományozó valamilyen módon a kedvezményezettől visszakapja az oda utalt összeget, vagy annak egy részét.
A legtöbb “fejtörést” mindazonáltal az okozza a jogszabályt készítőknek, hogy a kedvezményezettek körét a jogalkotók elvárásainak, céljainak leginkább megfelelően határozzák meg. Ha túlságosan szűk szférára, intézményi körre terjed ki a kedvezményezettség, az sem jó – ha viszont túl kevés szervezet tud megfelelni a törvényi feltételeknek, az is problémás… Arról nem is beszélve, hogy több milliárd forinttól szabadulhat meg az államkassza, ha valami szerencsétlen szabályozás folytán olyan kiskapuk keletkeznek, amelyeket kihasználva nem az eredetileg elhatározott közcélokra, hanem egyéb, főleg az egyéni gazdagodást szolgáló célokra fordítódik a pénz.
Nem kell messze menni: az adókedvezmények nem igazán pontos, nem eléggé körültekintő megfogalmazása sok borsot tört az APEH orra alá, s az sem kizárt, hogy sok milliárd forintba kerül az államkasszának a jogalkotói “pongyolaság”, amennyiben a bíróság nem az adóhatóság véleményét fogadja el.
Az szja 1 százaléka is kerülhet illetéktelen, legalábbis nem a jogalkotók céljainak megfelelő helyekre, ha nem pontos a címzettek meghatározása. Talán éppen ezért is igyekeznek pontosan körülhatárolni: kik lehetnek a kedvezményezettek. Az már nagyjából körvonalazódott, hogy nem lehet ezen szervezeteknek semmilyen köztartozásuk, illetve olyanok sem lehetnek, amelyeknél bizonyos időn – valószínűleg két éven – belül adóhiányt tárt fel a hatóság.
A nemrégiben alakult intézeteket hátrányosan érintheti, hogy csak azok kerülhetnek be a kedvezményezettek közé, amelyek legalább két éve folytatják közcélú tevékenységüket. A jogszabály pontosan meghatározza majd azt is, hogy mi minősül közcélú tevékenységnek, s ha valamely szervezet más tevékenységet végez – legyen az mégoly nemes cselekedet is -, nem részesülhet az szja egy százalékából. Nem nehéz megjósolni, hogy a lobbyzás szerepe megerősödik, a képviselők igyekeznek majd minél több tevékenységet közcélúnak minősíteni.
Egyelőre olyan célokat kívánnak – többek között – a törvény-előkészítők közcélúnak minősíteni, mint az oktatási, kulturális vagy vallási tevékenység, a menekültek, a hazai kisebbségek vagy a határon túli magyarság támogatása, a kutatások, a környezetvédelem vagy a közbiztonság védelme. A betegség-megelőzés, a gyógyítás, az öregek, s a hátrányos helyzetűek segítése is közcélnak minősül majd ezen törvény szempontjából. Egyelőre nem szerepel a kedvezményezettek között a sport, illetve a tömegsport támogatása. S hogy végül is pontosan mi kerül majd ebbe a csoportba, azt a törvényhozás dönti el – bizonyára nem kis viták, alkudozások révén. Túlságosan tágra azonban nem lehet a kört húzni, hiszen a pénzügyi tárca azzal számol, hogy az 1 százalék miatt csupán néhány milliárd forintról kell lemondania a költségvetésnek. Ha pedig ez számos szervezet között oszlik meg, sokat nem segít, csak az APEH munkáját gyarapítja. S hogy az 1 százalék mikor lesz 2 vagy esetleg 10 százalék, s mikor kerül a jogalkotás saját csapdájába, vagyis abba, hogy a költségvetés bevételeiről az adóalanyok döntenek, s nem ők? – A jogalkotók szerint ilyen veszély nem fenyeget. A választások közeledtével azonban sokak szerint nem kizárt, hogy az 1 százalék egyre több százalékká dagad… Répássy Csaba adószakértő szerint nem lenne hasznos, ha ez a folyamat elindulna, s politikai célokra használnák fel az egyébként kedvező szabályozást.
A hit, a művészet közcél – a sport egyelőre nem