A bécsi Nemzetközi Összehasonlító Gazdaságkutatási Intézet (Wiener Institut für Internationale Wirtschaftsvergleiche, WIIW) legfrissebb konjunktúrajelentése szerint a közép- és kelet-európai reformállamok erőteljesebb gazdasági növekedésre számíthatnak 1996-ban és 1997-ben. A növekedés ellenére a kelet-európai bérköltségek továbbra is jóval a nyugat-európai szint alatt maradnak.
A gazdasági reformok kezdetén minden nyugati szakértőt meglepett az átalakulási válság súlyossága. Most viszont a növekedési kilátások optimista értékelése jellemzi a legtöbb nyugati prognózist. A WIIW legfrissebb konjunktúrajelentésének adatai szerint a közép- és kelet-európai gazdaságok GDP-je (a FÁK-országok nélkül) 1995-ben reálértéken átlagosan több mint 5 százalékkal nőtt. Ez alól kivétel volt főleg Magyarország (a stabilizációs politika mellékhatásai miatt) és Horvátország (Dayton előtt). A többi állam esetében az 1995-ös év eredményei nemcsak a kormányzati, hanem a legutóbbi, tavaly novemberben közzétett WIIW-prognózisokat is felülmúlták. Ráadásul a növekedést, amely előzőleg mindenekelőtt az exportra támaszkodott, 1995-ben a fogyasztás és a beruházások hordozták. Ez erőteljesebbé teszi a fellendülést, s ezért a WIIW a pozitív tendenciák folytatódását várja. A termelés növekedésével párhuzamosan az infláció mértéke csökkent. A jelentés megjegyzi, hogy a takarékossági politika mellékhatásai miatt Magyarország e tekintetben is kilóg a sorból. 1995-ben azonban romlottak a kereskedelmi és fizetési mérlegek, amit a bécsi szakértők a fellendülés következtében felgyorsult beruházás-növekedéssel és a legtöbb keleti valuta reálfelértékelése miatt kisebb exportnövekedési rátákkal magyaráznak. Mivel ezek a tényezők továbbra is hatni fognak, a fizetésimérleg-hiányok tovább nőhetnek. A külföldi közvetlen befektetések és a vállalatoknak nyújtott külföldi hitelek tartós beáramlásának köszönhetően azonban ez – Romániától eltekintve – a WIIW szerint aligha okoz majd finanszírozási problémákat.
Ezzel a viszonylag pozitív közép- és délkelet-európai helyzettel éles ellentétben áll Oroszország és a többi FÁK-tagország gazdasága. De még ezek az országok is fékezni tudták a gazdasági völgymenetet és csökkenteni a rendkívül magas inflációt. Ennek ellenére a rövid távra szóló kilátások Oroszországban bizonytalanok, Ukrajnában pedig rosszak maradnak. A gazdasági növekedéshez való visszatérésre ebben a régióban még kedvező körülmények esetén sem számíthatunk 1997-nél korábban.
A WIIW jelentése külön fejezetben foglalkozik a bérek alakulásával. Az alacsony bérszínvonal és ezzel – még a nyugatitól jóval elmaradó munkatermelékenységet is figyelembe véve – csekély bérhányad az egyik legfőbb oka a reformországok nemzetközi versenyképességének. A jelentés azonban rámutat, hogy a régió fejlettebb államaiban a darabbérköltségek aránya ismét emelkedőben van: Lengyelországban majdnem a kétszeresét, Magyarországon és a Cseh Köztársaságban pedig jó másfélszeresét tette ki az 1989. évi értéknek. Ennek alapja a bérek emelkedése, miközben a termelékenység csak csekély mértékben javul, a valuták pedig reálértelemben felértékelődnek. Ezzel szemben Bulgáriában, Romániában, Oroszországban és Ukrajnában még nem érték el az 1989-es szintet, mivel ott később következtek be az árfolyam-kiigazítások. Azonban a darabbérköltségek valamennyi országban jóval alatta vannak a nyugat-európainak. Belátható ideig ez így is maradhat, mivel a növekedési folyamat még hosszabb ideig elhúzódik. Ennek illusztrálására a WIIW bemutatja, hogy a vásárlóerő-paritások alapján számított egy főre jutó GDP tekintetében még a szlovének, a “leggazdagabb” kelet-európaiak is csak az EU-átlag 61 százalékát érték el 1995-ben. Feltételezve, hogy Közép- és Kelet-Európában a GDP a következő években tartósan 2 százalékkal gyorsabban fog nőni, mint az EU-ban, a vásárlóerő-paritás alapján számított egy főre jutó GDP Szlovéniában is csak a 2000. évben fogja elérni az EU-átlag 70, és egy évtizeddel később a 94 százalékát.