Élet-Stílus

Wonder Woman egy szerelmi és szexuális háromszög végterméke

A harmincas évek Amerikáját alapjaiban rengette meg egy pszichológus házaspár: az asszisztensük segítségével feltalálták a hazugságvizsgálót, majd a gyümölcsöző hármas munkát végül a magánéletükben is kamatoztatták. Poliamor kapcsolatban éltek, mindhárman szerelmesek voltak egymásba, és ez a triád kapcsolat adta az alapot a Wonder Woman képregénykarakter megírására.

Nem érzek szexuális féltékenységet. {…} A feleséged vagyok, nem a börönőröd.

Ezekkel a mondatokkal adta beleegyezését Elizabeth Marston abba, hogy ha férje szeretné, nyugodtan feküdjön le asszisztensükkel. A mondat a Professor Marston és Wonder Woman című filmben hangzik el, az életrajzi film egy pszichológus házaspár triád (háromszög, amikor mindenki mindenkivel) poliamor kapcsolatát mutatja be. Nem akármilyen pszichológusokról van szó, a házaspárnak köszönheti a világ, hogy létezik a hazugságvizsgáló. Tulajdonképpen utóbbi feltalálása közben alakult ki hármuk közt a szerelmi viszony, amibe gyerekek is születtek mindkét nő részéről. Ez a hármas, egyenrangúságra épülő szerelmi kapcsolat adta az ihletet a Wonder Woman képregénykarakter megalkotására: a képregényben felbukkanó kötözésre, fenekelésre úgyszintén.

„A férjem kedvese vigyázott a gyerekünkre, amíg mi színházban voltunk”
A poliamoria nem való ám mindenkinek, derült ki egy kerekasztalbeszélgetésen, ahova szakértőnk is ellátogatott.

Mindezt képzeljük el a harmincas évek Amerikájában, ahol kifelé mindenki (mármint a fehérek) tökéletes életet élt, azonban leginkább az a versrészlet jellemezte a társadalmat, hogy „Nem élvezet, hogyha jódolgunk felett rettegés lapul sötéten!” /Jean de La Fontaine: A városi és a mezei patkány című verse Radnóti Miklós fordításában./ A whiskey például illegális és tilos volt, az pedig, hogy hárman éljenek egy fedél alatt, egyre több gyerekkel, csak hazugságban működhetett, vagy úgy sem. A nők helyzetét inkább hagyjuk, örülhettek ha egyáltalán szavazati jogot kaphattak. Akkoriban az erotikus fotókat csak és kizárólag jól bezárt szobákban, pincékben mutogathatták egymásnak a férfiak, természetesen az erotikus kifejezés ma már inkább viccesen hat, hiszen azokon a képeken több ruha van a nőkön mint most bárkin a villamoson. A társadalom mára ugyan jóval nyitottabbá vált, mint amilyen a harmincas években volt, mégis, ha valakikről kiderülne, hogy szadomazochista, triád poliamor házasságban élnek és még gyerekeik is vannak, biztos, hogy lenne olyan tanár vagy szülő az iskolából, aki kiborulna ezen. A kérdés, amivel a film kezdődik, ma is aktuális:

Normálisak vagyunk? Mit jelent az, hogy normális?

A professzor, Dr. William Moulton Marston, aki kitalálta Wonder Womant, pszichológusként ismert volt a maga korában: a megtévesztéssel foglalkozott, az emberi érzelmeket vizsgálta. Saját elmélete, a DISC nem aratott nagy sikert akkor, pedig a viselkedéselmélet alapjait fektette le. A DISC a Dominancia, a Csábítás, a Behódolás és az Alkalmazkodás szavakból álló angol mozaikszó, és hogy mennyire meghatározó az elmélete, jól példázza, hogy a viselkedéskutatók máig használják teszteken. E négy viselkedési stílusba elvileg minden ember besorolható, a preferált, a felvett és természetes viselkedése szerint együttesen. A munkahelyi pszichológiával foglalkozók ma úgy használják a négy szót, hogy domináns, befolyásoló, stabil és szabálykövető viselkedések.

A harmincas-negyvenes években adott tehát egy hármas kapcsolat, amiben mindenki szerelmes mindenkibe, ahol mindkét nő gyereket szül, és ahol hárman munkálkodnak együtt, a film szerint már-már kicsit túlságosan is ideálisra kikozmetikázva. Közös bennük, hogy mindannyian a szokásostól eltérő életre vágynak. A kapcsolatban a két nő egymással leszbikus szerelmi viszonyban él, ők ketten a való életben túlélték a professzort és egész életüket együtt töltötték.

Hogyan akar valaki megtanulni bármit az életről, ha nem hajlandó élni?

– erre a filozófiára épül a hármas szerelmi viszony, és ez az, ami odáig sodorja a szerelmi szálat, hogy végül egy zárt szobában, kötelekkel a kézben és a testeken, mindannyian szeretik egymást. Nem nehéz kitalálni, hogy a köteles játékok és a hazugságvizsgáló adta az ötletet a professzornak Wonder Woman lasszójához, ami ha rákerül valakire, az kénytelen az igazságot mondani.

A film története megmutatja, miként született meg Wonder Woman karaktere, és erre tulajdonképpen minden képregényimádó kíváncsi. A sztori szerint házaspár életébe belecsöppen a diáklány, a szűz, tiszta ártatlan diáklány, aki a kor két legradikálisabb feministájának rokona, mégis apácák nevelték fel. A filmben felbukkan metaforaként a görög mitológiából Diána, a vadász, a tiszta, minden szüzek legszebbike, és szinte szájbarágósan tudjuk meg, hogy ő Olive Byrne, az asszisztens, aki a triádban a behódoló, a gyenge, a mazochista, aki ráveszi, hogy megkötözzék, hogy elfenekeljék. Ő az, aki kitolja a határokat a szexben és a mindennapi életben is.

A hármas kapcsolatban ők valóban egyfajta szadomazochista kapcsolatban éltek, nemcsak szerepjáték szinten élték meg a kötözést vagy a fenekelést: a feleség az irányító, a domináns fél, az asszisztens a szubmisszív, a behódoló, a professzor pedig a csábító, aki elindította az egész folyamatot. A történet rejtetten ugyan, de rávilágít a szadomazo kapcsolatok szövevényes irányaira, például hogy nem feltétlenül a domináns irányít.

Mindenhez szükséges a szubmisszív fél saját akarata, beleegyezése. A behódoló megmutatja, meddig mehet el a domináns fél, és így mégis valahol ő irányít.

A bonyolult de kitartó hármas szerelem sodródik a maga természetes módján a filmben, de a párbeszédek és a film legelején elhangzó kérdés végig ott lapul a néző fejében: vajon normálisak vagyunk? Mit jelent valóban normálisnak lenni? Behódolni a többség akaratának? Egy hatalom akaratának? Honnan tudhatjuk, hogy mitől lennénk boldogok? Egy jegygyűrű, egy házasság egyet jelenthet a boldogsággal? Miből gondoljuk, hogy bennünk nincs olyan szexuális mélység, mint amit a filmben látni? Honnan vesszük azt egyáltalán, hogy képtelenek lennénk nem monogám kapcsolatban élni? Ha a szerelmünk nagyon vágyna egy harmadik félre és ehhez a beleegyezésünkre vár, belemennénk? Őszintén, tiszta szívvel tudnánk örülni az ő szexuális kielégülésének? Vajon a féltékenység amit érzünk olykor, szexuális jellegű vagy teljesen máshonnan jön?

A professzor viselkedéselmélete szerint a négy érzelmi kategória kölcsönhatásaként minden emberi érzelem leírható. Ha ez igaz, akkor a film végső konklúziójaként elmondható, hogy minden nőben ott van Wonder Woman. Azaz egyszerre vagyunk érzékenyek, tiszták, ártatlanok, sérülékenyek, és egyszerre vagyunk a világ legerősebb nője, aki ha kell, a világot elirányítaná.

Kiemelt kép: My wonder women – Collection Christophel © Boxspring entertainment / Stage 6 films / Topple productions  

Ajánlott videó

Olvasói sztorik