Élet-Stílus

Jézus utolsó szavai: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2017. 04. 14. 16:00

Korábban a témában:

Miután Júdás elárulta, nagycsütörtök éjszakáján római katonák és a főpap emberei megkötözve vitték Jézust Kaifás főpap elé. Péter messziről követte, majd elvegyült a palota népei között, hogy lássa, mi történik. Az udvaron üldögélt, biztosan aggodalommal volt tele, ám az is megfordulhatott a fejében, vajon miért mondta a Mester, hogy mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadja őt.

Megszólalt a kakas

Ekkor odalépett hozzá egy szolgáló és megszólította: “Te is a galileai Jézussal voltál!” Péter letagadta: “Nem értem, mit beszélsz” – mondta és kifelé indult a kapun. Ekkor más is felismerte, ám Péter mindenki füle hallatára, immár esküvel tagadta, hogy egyáltalán ismerné Jézust. De csak nem hagyták, többen is körülfogták:

De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul. Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: Nem ismerem azt az embert!

Azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz. Kiment, és keserves sírásra fakadt.

Méltó a halálra!

Bent eközben a főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat keresett Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. Hamis tanúk vádaskodtak, Jézus csak hallgatott. Még akkor is, amikor a főpap már felállva szólította feleljen a vádakra.

A főpap folytatta: Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?

Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.

A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?

Méltó a halálra! – kiabálták. Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték, és közben kérdezgették: Találd ki, Messiás, ki ütött meg!

Júdás látva, mi történt, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak:

Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.

Mi közünk hozzá? – válaszolták. – A te dolgod!

Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát.

Pilátus mosta kezeit

Jézust Pilátus elé vitték. A helytartó tudta, hogy csak irigységből adták a kezére, de hiába faggatta ő s, hogy feleljen meg a vádakra, Jézus néma maradt. Eközben levelet kapott feleségétől, aki egy álomra hivatkozva kérte, ne legyen köze “annak az embernek” a halálához.

Ünnepnap volt, ilyenkor szokás, hogy a helytartó szabadon engedett egy rabot, Jézuson kívül pedig volt egy Barabás nevű hírhedt alak a börtönben. Pilátus megpróbálta. A néphez fordult, melyiküket engedje szabadon? A főpapok által feltüzelt emberek Barabást választották, Jézusnak kereszthalált követeltek, akárhányszor kérdezte is.

Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!

Erre az egész tömeg zúgta: Vére rajtunk és fiainkon!

Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: Üdvözlégy, zsidók királya!

Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

A katonák felvitték a Golgotára, ami annyit tesz, Koponyák helye. Epével kevert bort adtak neki, de mikor megízlelte, nem akarta meginni. Keresztre feszítették, egymás között sorsot vetve megosztoztak a ruháin, majd leheveredtek és őrizték. Feje fölé táblát tettek, amire büntetésének okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya”. Mellé két oldalra két gonosztevőt feszítettek, az arra járók, de még a mellette szenvedő két lator is folyvást gúnyolta, gyalázta Jézust: ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről…

Utoljára felkiáltott

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: Éli, Éli, lamma szabaktani? Vagyis: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? […]

Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: Ez valóban Isten Fia volt – mondták. Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla.

Egy József nevű tehetős ember elkérte Pilátustól Jézus testét. Levette a keresztről, tiszta gyolcsba tekerte, és egy sziklába vájt új sírboltba helyezte. A sírkamra bejáratáshoz egy óriási követ görgetett és elment. “Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben”. Így ért véget nagypéntek, Jézus halálának napja.

(Folytatjuk.)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Young desperate man in casual clothes abandoned lost in depression sitting on ground street concrete stairs alone suffering emotional pain, sadness, looking sick in grunge lighting
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.