Sorozatunk elõzõ részében, a vályogházakról szólva már említettük, hogy az épület vastag falai önmagukban még nem jelentenek jó hõszigetelõ-képességet is. Ez nem eleink hibája, sokkal inkább arról van szó, hogy az elmúlt száz évben lényegesen megváltozott komfortigényünk, az energiahordozók árának folyamatos emelkedése pedig magával hozta az újfajta építési, szigetelési, fûtési technológiákat.
A falon és az ablakon szökik
A téma sok embert érint, hiszen az Energiaklub kutatásának eredményei szerint a magyar háztartások 20 százaléka, vagyis mintegy 270 ezer család él 50-100 évvel ezelõtt, vagy annál is régebben épült társasházakban. Ezek között elõfordulnak kõbõl épült házak is, de döntõ részük a korábban már bemutatott kisméretû téglából épült, jellemzõen fél méter vastag falazattal.
Az ilyen épületekre is igaz, hogy falai nem azért vastagok, hogy „megtartsák a hõt”, hanem hogy elbírják az épület súlyát. A falak 2,5-szer annyi hõt engednek át, mint amennyi egy ma épülõ háznál követelmény, és az ilyen házakra jellemzõ régi, úgynevezett Geréb-tokos ablakok hõátbocsátási tényezõje is többszöröse egy modern, hõszigetelõ üvegezésû ablakénak. Tovább ront a helyzeten, hogy az eltelt évtizedek alatt a keretek megvetemedtek, az ablaküveget rögzítõ gitt az enyészeté lett, magyarul „húznak” az ablakok.
Forrás: Energiaklub
Az energiafogyasztás természetesen nem csak a falazattól és az ablakoktól, hanem a fûtési és melegvíz-elõállító rendszerektõl is függ. Az Energiaklub adatai szerint a régi társasházakban a háztartások mintegy fele konvektorral, a másik fele pedig egyedi kazánnal fût. Mindkét típusú berendezés viszonylag réginek számít: átlagosan 12-15 évesek. Érdemes tudni, hogy a régi típusú konvektorok meglehetõsen alacsony hatásfokkal alakítják hasznos hõvé az elégetett földgázt, és a régi kazánok hatásfoka is jócskán elmarad az újabb, korszerû berendezésekétõl – éves hatásfokuk gyakran mindössze 50 százalék körül van. A hatékonyabbnak tekinthetõ, melegvíztermeléssel kombinált fûtési rendszerrel mindössze a háztartások töredéke rendelkezik, döntõ többségüknél hõtárolós bojler vagy átfolyós készülék állítja elõ a meleg vizet.
5-10 százalék az ablakon
Ha egy ilyen lakásra elkészíttetjük az energiatanúsítványt, átlagosan nagyjából G-H besorolást kapunk – itt jegyezzük meg, hogy az I a legrosszabb kategória… Ez azt jelenti, hogy éves szinten akár 300-340 kilowattórányi energiahordozó felhasználása is szükséges ahhoz, hogy a háztartás a lakás egy négyzetméterét megfelelõ hõmérsékletre (20 Celsius-fokra) felfûtse, és a szükséges melegvizet elõállítsa. Így egy átlagos, 68 m2-es társasházi lakás lakói évente akár 170-220 ezer forintot is kifizetnek az otthon melegéért.
lakcímke
Az energiatanúsítvány a háztartási gépek (hûtõk, mosógépek) energiafogyasztási címkéjéhez hasonlóan egy mûszaki dokumentum, címke, amely lakásunk állapotát értékeli energetikai szempontból. Független szakértõ készíti el, aki a tanúsítványban az energiamegtakarítás lehetõségeire is javaslatot tesz. Ezzel segítik a tulajdonost a korszerûsítésben, a helyes energiafelhasználásban, illetve a megtakarításban. Azoknak pedig, akik lakásvásárlást terveznek, megkönnyíti a választást.
Az energiafogyasztás alapján a tanúsítvány egy skálán energetikai osztályokba sorolja az ingatlanokat. A skála a legkedvezõbb „A+” kategóriától a legkedvezõtlenebb „I” kategóriáig terjed. A „C” kategória az, amelyik éppen megfelel a jogszabályban rögzített energetikai követelményeknek. (forrás: Energiaklub)
Hogyan lehet a felhasznált energiát és ezzel együtt a kiadásokat is csökkenteni? Energiahatékonysági korszerûsítésekkel. Ezt némileg megnehezíti azonban az, hogy régi társasházaink jó része mûemlékvédelem vagy helyi védelem alatt áll: ilyen esetekben a homlokzaton nem, vagy csak az önkormányzat engedélyével szabad változtatni. Ezeknél a házaknál a külsõ hõszigetelés az építészeti korlátok miatt nem jöhet szóba, a nyílászáró-csere és a fûtéskorszerûsítés elõtt azonban ekkor is nyitva áll az út.
Az ablakok cseréjénél természetesen lényeges, hogy ne csúfítsuk el a védett homlokzatot oda nem illõ ablakokkal, de szerencsére nyílászárók igen széles választékából válogathatunk. Fontos, hogy 1,1-1,2 W/m2K U-értékûnél rosszabbra nem érdemes cserélni ablakunkat. Az ablakok kiválasztásánál pedig a teljes ablakszerkezet, tehát a keret és az üvegezés együttes hõátbocsátási tényezõjét vegyük figyelembe. Így máris 5-10 százalékos energiamegtakarítást érhetünk el, igaz, az ajtók-ablakok borsos ára miatt csak lassú, 20-25 éves megtérülésre számíthatunk. Különösen, ha hõszigetelt redõnnyel is el szeretnénk látni az ablakokat, ami a nyári hõvédelem szempontjából melegen ajánlott.
u-érték
A hõátbocsátási tényezõ a hõveszteség mértékét mutatja, vagyis azt, hogy mennyi hõ áramlik át az anyag egységnyi felületén. A hõátbocsátási tényezõt U-értékkel jelölik, mértékegysége W/m2K. Minél kisebb az U-érték, annál jobb a választott anyag (építõanyag, szigetelés vagy nyílászáró) hõszigetelõ képessége. Érdemes tudni, hogy az újonnan épülõ házaknál a most érvényben levõ U-értékek a következõ néhány évben szigorodni fognak.
A kazán mindent visz
Ennél nagyobb megtakarítást eredményezhet, ha a konvektorok, régi kazánok és bojlerek helyett hatékonyabb fûtési rendszert alakítunk ki. Itt már valódi rendszerrõl van szó, hiszen a lényeg az, hogy a fûtés és a vízmelegítés egyetlen készülékkel megoldható legyen. Az új, hatékony fûtési rendszer lelke a kazán lesz, amelyet a hatásfok alapján három csoportba sorolhatunk: hagyományos, alacsony hõmérsékletû, illetve kondenzációs kazánok. A jelenleg kapható hagyományos kazánok hatásfoka már viszonylag magas, 80 százalék körüli. Az alacsony hõmérsékletû kazánok lényege, hogy alacsony (40-45 °C) vízhõmérséklettel is üzemeltethetõk, így kisebb a hõveszteség, és éves hatásfokuk eléri a 93-95 százalékot. Ennél is hatékonyabbak a kondenzációs kazánok, ezek ugyanis még a lecsapódó vízgõz párolgáshõjét is hasznosítani tudják. Utóbbi két kazánfajta elõnyét leginkább az úgynevezett alacsony hõmérsékletû fûtési rendszerekben (ilyen például a padló és falfûtés) lehet kihasználni, ami azonban nem jelenti azt, hogy magas hõmérsékletû rendszerekben (központi radiátoros fûtés) ne lehetne alkalmazni, csak ilyenkor romlik a hatásfokuk. A kazán kiválasztásánál a hatásfok mellett fontos szempont az is, hogy mennyi áramot fogyaszt a meleg vizet keringetõ szivattyú, hiszen ez a fûtési szezonban jócskán megnövelheti villanyszámlánkat.
Lássuk tehát, mit nyerhetünk a fûtéskorszerûsítéssel! A szükséges szakhatósági engedélyek beszerzése (amit a helyi gázszolgáltatótól és a kéményseprõ-ipari szolgáltatótól kaphatunk meg), a kazán és a radiátorok megvétele, felszerelése, a csövezés és a kémény bélleltetése sok idõnkbe, utánajárásunkba és nem utolsó sorban pénzünkbe fog kerülni, a beruházás könnyedén elérheti a 1,5 millió forintot. Ezért kárpótolhat bennünket, hogy a konvektoros-régi kazános fûtésünkhöz képest éves szinten 35-40 százalékos energiát is megtakaríthatunk.
A nyílászárók és a fûtési rendszer hatékonyabbá tétele révén tehát a lakás eredeti primerenergia-fogyasztása körülbelül 180-190 kWh/m2-re csökken, amivel már megközelíthetjük az új építésû épületekkel szemben támasztott energetikai követelményszintet. Ez a már említett átlaglakás esetén 90-120 ezer forintos kiadás-csökkenést jelent egy évben, beruházásunk tehát 10-15 éven belül megtérülhet. Nem beszélve komfortérzetünk javulásáról, ami pénzben nehezen fejezhetõ ki.
Nagyon fontos azonban a megfelelõ tervezés, ezen nem érdemes spórolnunk: 30-40 ezer forintért már komoly szakértõt tudunk megbízni lakásunk felmérésével, amivel elkerülhetjük pl. a fûtési rendszer túlméretezését – és akár százezres tételek felesleges kifizetését. Energetikai szakértõk listája elérhetõ például a Lakcímke oldalon.
