Sötétben tapogatózik, aki arra kíváncsi, hogy a tb-járulékon túl mennyit is költünk pontosan az egészségügyre, illetőleg mennyit hagyunk ott az egészségügyi intézmények falai között, a hálapénzt is belekalkulálva. Számos becslést publikáltak ebben a témakörben, s ezek nyomán azt mondhatjuk, hogy évente 300 és 400 milliárd közé esik a teljes lakosság összes ilyen irányú kiadása.
Ráadásul a magánkiadások döntő része zsebből történik, pedig nem kellene így lennie, hiszen a sokat emlegetett hálapénzt leszámítva szinte minden kiadás valamely intézményes mederbe lenne terelhető. Az egyik, még mindig csak kevéssé kihasznált csatorna az önkéntes egészségpénztári rendszer.
Messze lehetőségei alatt teljesít, mégis vannak sikertörténetek az ágazatban. Augusztusban például az MKB Egészségpénztár tette közzé, hogy elérte a 100 ezres taglétszámot. A csaknem 2500 munkáltatói partnerrel szerződött pénztárban kezelt vagyon megközelíti az 5,8 milliárd forintot, a tagok havonta átlagosan 60 ezer szolgáltatást vesznek igénybe.
Csekély hajlandóság
Az egészségpénztárak elterjedése, e szolgáltatás népszerűsége a tagság tekintetében feltétlenül megfelel az előzetes várakozásoknak, számításoknak. „A 2001 végi 128 ezerről 2007 végére 733 ezerre nőtt országosan a taglétszám, azaz 2004-hez viszonyítva megduplázódott, és jelenleg már közelít a 800 ezer főhöz” – hangsúlyozza Lehoczky László, az MKB Egészségpénztár igazgatótanácsának elnöke. 2005 végéig kétévente megkétszereződött a létszám, azt követően visszafogottabb, mégis dinamikus volt a növekedés.
Ezek a tendenciák érvényesültek a befizetésekben, a vagyonban is. Ha a növekedést az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz viszonyítjuk, szintén kedvező a kép. Utóbbiaknál a 2001-es 1,1 millióról 2007 végére 1,4 millióra nőtt a létszám. Némileg kedvezőtlenebb a kép, amennyiben az egészségpénztári szektort a nyugdíjpénztárihoz viszonyítjuk: az előbbi még mindig csak fele az utóbbinak.
Ráadásul az egészségpénztári megtakarítások, befizetések összetétele sem a legszerencsésebb. Az egyéni befizetések aránya tartósan 15 százalék körül alakul, magyarán az öngondoskodási hajlandóság alacsony. Miközben a korábbi években a tagok éves befizetéseik mindössze 50–60 százalékát vették igénybe szolgáltatásra, ma már 80 százalék ez az arány. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a tagok tartalékai nagyságrendileg már fedezik egyéves költésüket.
Növekvő kiadások
A hálapénzt nem számítva is napi szinten körülbelül egymilliárdot költünk országosan az egészségünkre – olvasható a GKI-EKI Egészségkutató Intézet átfogó tanulmányában. A kutatók azt jövendölik, hogy a tb-járulékon felül a magánszemélyek pénztárcáját közvetlenül terhelő egészségügyi kiadások összege még növekedni fog.
Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint a magyar háztartások átlagosan jövedelmük 3,0–3,5 százalékát fordították egészségügyi célokra. Az elmúlt időszakban ez az arány csak nőtt, s most éves szinten háztartásonként 30 ezer forint körüli összeget költünk orvosra, gyógyszerre, hálapénzre. Ez persze csak a nagy átlag, ugyanis az élettartam növekedésével szaporodó nyugdíjas háztartások nem csak a nyugdíjkasszát fektetik két vállra, hanem az egészségügyi kiadásokból is derekasan kiveszik a részüket, s akár az átlag kétszeresét is elköltik egészségügyi célokra.
Mindez idővel felértékelheti az öngondoskodó intézményrendszert, köztük az önkéntes egészségpénztárakat is. Ezek a szolgáltatásokat élvező családtagokkal együtt közel 2,5 millió ember egészségügyi kiadásainak finanszírozásában vesznek részt.
Mit hoz a jövő?
A jövőt nagyon befolyásolja az adózási feltételek
változása – hangsúlyozza Lehoczky László, az MKB Egészségpénztár
igazgatótanácsának elnöke. Úgy véli: a nyugdíjpénztári és az
egészségpénztári kedvezmények megtartása minden szempontból indokolt,
és ha ez így lesz, akkor a pénztárak tovább bővülhetnek. Erre azért is
szükség lenne, mert a lakosság egyéni jövedelmekből finanszírozott
egészségügyi kiadásai várhatóan növekedni fognak. Másrészt a társadalom
elöregedésével párhuzamosan nőni fognak az egyes személyek egészségügyi
kiadásai, erre célszerű tartalékolni, előkészülni.
A kiscégek is
Kik alkotják a tagságot, s megragadható-e valamilyen szociológiai vetületben a tagság összetétele? Erről Lehoczky László azt mondja: korábban elsősorban nagyobb vállalatok léptek be az egészségpénztárba – jellemzően a cafeteria keretein belül. Ma már a kis létszámú szervezetek körében is elterjedt, de két-három éve már a költségvetési szervek is egyre intenzívebben lépnek be. A kis létszámú szervezetek megjelenésére utal az is, hogy az MKB Egészségpénztár 100 ezer tagja 2500 munkáltatónál dolgozik.
A tagok többsége két alapvető ok miatt választ pénztárat. A fiatalabb korosztály a sportolás, az egészségügyi üdülés és a gyermekápoláshoz kapcsolódó kiadások finanszírozására kívánja használni elsősorban tagságát. A 45 év feletti korosztály ugyanakkor gyógyszerfogyasztásra, szemüvegvásárlásra, orvosi szolgáltatások igénybevételére fordítja keretét, illetőleg ezekre tartalékol. A pénztári tagságot tudatosan választók körében elsősorban a hölgyeknél figyelhető meg az, hogy céltudatosan, gyermekekkel, orvosi szolgáltatásokkal, gyógyszerekkel kapcsolatos kiadásokra gyűjtik, költik pénzkeretüket.
Zsebből fizet a magyar?
Az egészségügyi kiadások magánfinanszírozásának fajtáit összehasonlítva azonnal szembe ötlik, hogy egyelőre a zsebből finanszírozás a „legnépszerűbb” – mondta nemrégiben egy konferencián Skultéty László, a GKI-EKI ügyvezető igazgatója. Ez persze nem véletlen, hiszen ennek a finanszírozási módnak nem korlátozott a felhasználási köre, nem terheli kezelési költség, s számlával sem kell lefedni a kiadásokat. Igaz, nagy az egyéni és az időbeli kockázat, s adókedvezményt sem lehet igénybe venni.
Ennek a formának a becsült mértéke közel 350 milliárd forint. Ezzel szemben az egészségpénztári formában a 733 ezer tag valamivel több mint 40 milliárd forintnyi tagdíjat fizet, s közel 38 milliárdnyi szolgáltatást vesz igénybe. Ez a finanszírozás kihasználja az adókedvezményt, ugyanakkor van kezelési költsége, csak számla ellenében működik, s korlátozott a felhasználási módja, amennyiben például paraszolvenciára nem fordítható.
Az intézményesülés korlátjai
A magánfinanszírozású
egészségbiztosítási formák terjedésének legmasszívabb korlátja nálunk a
háztartások fizetőképessége. Nehéz ezen a téren előrelépni, amikor a
háztartások fogyasztási kiadásának több mint 40 százaléka szolgálja a
puszta létfenntartást, vagyis az élelmezési és lakhatási kiadásokat.
Ehhez jön még, hogy nálunk meglehetősen szegényes a kockázatfedezési
kultúra, ezt jelzi az alacsony biztosítottsági ráta is. Mindezt tetézi,
hogy a társadalombiztosítás sem készült fel. Miközben továbbra is
működik a paraszolvencia „intézménye”, nem világos, hogy a különféle
előtakarékossági formákkal, biztosítási csomagokkal hogyan juthatunk
jobb orvoshoz, tüzetesebb kivizsgáláshoz vagy intenzívebb ápoláshoz.
Meglehetősen hiányosak az ilyen irányú protokollok, és a betegek sem
tájékozottak.
Ehhez képest is jóval kisebb arányt képvisel az egészségbiztosítás, ráadásul a 7 milliárdos díjbevétel messze meghaladja a közel 2 milliárdos kifizetést. Tény azonban, hogy ez a forma kezeli az egyéni és időbeni kockázatot. Továbbá körülbelül 10 milliárdos összeget képvisel éves szinten a nonprofit szféra finanszírozása, főként adományokból, rászorultság és egyéni érdekérvényesítés alapján.
Nem takarékoskodnak
Ha a tagság aktivitására, az egészségkártya használatára, a szolgáltatások igénybevételére vagyunk kíváncsiak, tanulságosak az MKB Egészségpénztár adatai. Eszerint az egy tagra jutó, de családi, több személyre vonatkozó, átlagos költés 53 ezer forint évente. Ezt figyelembe véve a tagi költések a lakosság országos statisztikák szerinti, saját jövedelemből fizetett egészségügyi kiadásainak körülbelül a felét érik el. Az állam tehát az egészségpénztári rendszeren keresztül a lakossági kiadásokat nagyjából 2 millió személy esetén és kiadásaik körülbelül felében támogatja adókedvezményekkel.
Skultéty László: A zsebből finanszírozásnak nagy az egyéni és időbeli kockázata.
Az MKB Egészségpénztár tapasztalatai azt mutatják, hogy amíg néhány évvel ezelőtt az éves befizetések 20 százalékát költötték el az adott évben, tavaly már a 83 százalékát. Korábban a befizetések minden hónapban magasabbak voltak a szolgáltatási kiadásoknál, 2007-ben már volt több olyan hónap volt, amikor a szolgáltatási kiadások meghaladták a befizetéseket. A magas igénybevételi arány csökkent ugyan, de továbbra is magas, nem érvényesül tehát eléggé az előtakarékosság.
Tízből hetet
Az MKB Egészségpénztár statisztikái szerint a kiadások 4/5 része (82 százaléka) közvetlenül betegséggel összefüggő szolgáltatásokat ölel fel, így a gyógyhatású, gyógyszertermékek aránya 41 százalék, a gyógyászati segédeszközöké és orvostechnikai eszközöké 25, az orvosi szolgáltatásoké pedig 16.
A korábban még adómentes, most életmódjavítóként adóköteles szolgáltatások aránya 11 százalékról 2,3 százalékra csökkent mind esetszám, mind érték tekintetében. Ezen belül döntő a sporteszköz. „Míg 2007 első öt hónapjában tagjaink 308 millió forintot költöttek sporteszköz vásárlására, a következő hét hónapban már csak 33 milliót” – mondja Lehoczky László.
Ugyanakkor 2007-ben 60 százalékkal nőtt a számlák mennyisége (551 ezer). Minden tag átlagosan három számlát számol el évente, összesen 200 ezer készpénzes számláról van tehát szó. Jócskán nőtt a kártyás tranzakciók száma is: minden naptári napon napi 9 millió forint értékben 1400 alkalommal vásároltak a tagok kártyával.
Ma már minden 10 vásárlásból 7 egészségkártyával történik. Ezért vált kiemelten fontossá, hogy a kártyás vásárlásoknál az eddigi papíralapú számlázás, számlabeküldés helyett már folyamatban van az elektronikus számlakészítés és elektronikus úton történő számlatovábbítás bevezetése. Előnye ennek, hogy egyrészt a tag kártyával biztosan elszámolható terméket vásárol, másrészt a szolgáltató 5 napon belül az ellenértékhez jut.