Ötvenezer felvételből és mélytengeri szonárok adataiból állították össze amerikai kutatók azt a térképet, amely egy mélytengeri vulkánkitörés okozta változásokat örökíti meg. A vulkánkitörést a Csendes-óceán keleti medencéjében húzódó mélytengeri hátság mentén sikerült megfigyelni.
A Csendes-óceáni-hátság mentén az óceáni kőzetlemezek távolodnak egymástól. A mélytengeri hátság most megörökített – Mexikóhoz közeli – területén mintegy 22 millió köbméter láva jutott a felszínre, pontosabban az óceánfenékre. A több mint 15 kilométer hosszan kibuggyanó láva mintegy 2 kilométer széles területet borított be.
Az óceánközépi hátságokhoz kötődő vulkánok több szempontból is egyedülállóak a Földön. Egyrészt anyagprodukciójuk messze felülmúlja bármely más vulkántípusét, ráadásul tevékenységük szinte állandó. Az egymástól távolodó lemezszegélyek mentén felszínre törő sűrűn folyó magma több ezer méter mélyen, a nagy nyomás miatt nem folyik messzire, a hasadék peremén párna alakú bugyrokban szilárdul meg. Innen ered a neve is: párnaláva.
A mélytengeri vulkánok tanulmányozását célul tűző, az 1990-es évek végén indult Ridge 2000 elnevezésű program keretében a kutatók számos vizsgálati területet választottak. Az egyik ilyen helyszín Mexikótól mintegy hétszáz kilométerre nyugatra található.
Nehezen kutatható helyek
Ez az egyik legjelentősebb területe az óceánközépi hátságokhoz kötődő vulkanizmus kutatásának, ugyanis viszonylag könnyen megközelíthető. További előnye, hogy már sok régebbi adat is rendelkezésre áll a területről, így azok jó viszonyítási alapot jelentenek.
2003-ban a kutatócsoport 2500 méteres mélységben 12 szeizmométert helyezett el, hogy nyomon kövessék az óceánfenék mozgását. 2006-ban visszatértek, hogy ellenőrizzék a kihelyezett műszereket, de ezekből csak négy jött a felszínre, további négy válaszolt a „lekérdezésre”, de nem emelkedett fel, négy pedig egyáltalán nem adott „életjelt”. Habár ilyen jellegű kutatásoknál előfordul, hogy egy-két műszer elvész, de ilyen nagy arányban nem jellemző. Mivel számos rengést érzékeltek, a szakértők gyanították, hogy vulkánkitörés zajlik a mélyben. Vizsgálni kezdték a víz kémiai összetételét, ami alátámasztotta a feltevésüket.
A lávaömlésről 2006 tavaszán készítették el az első víz alatti felvételt, amely egyben a mélytengeri vulkanizmust megörökítő első kép volt a világon. Majd ezt számos további felvétel és mérés követte. Az adatok alapján eddig soha nem látott részletes térkép készült a területről, amelyen jól látható, amint az újonnan feltörő vulkáni anyag a régebbi láva alkotta csatornákban talál magának utat. A felvételek tulajdonképpen az új óceáni kéreg születését örökítik meg. A felmérés részletes eredményeit a napokban teszik közzé az Amerikai Geológiai Társaság Geology című lapjában.