Négyévente készítenek ifjúságkutatást Magyarországon: a 15–29 évesek körében felvett, korra, nemre, iskolai végzettségre, településtípusra és lakóhelyre reprezentatív adatokból megismerhetjük a hazai fiatalság élethelyzetét, életmódbeli változásait, az így nyert adatok pedig a közpolitikai döntéseknek is megágyaznak. 2012-ig az ifjúságkutatási adatok nyilvánosan hozzáférhetőek voltak, azonban a 2016-os eredményeket – hiába uniós forrásból finanszírozott a kutatás – az illetékes tárca az adatfelvételtől számítva majdnem két évig nem tette elérhetővé.
2020-ban ugyanígy jártak el, ráadásul a felmérésről készült gyorsjelentéssel szakmai aggályok adódtak a szerzők olyan adatokat tartottak homályban, mint a pártpreferencia és a fiatalok politikai beállítódása, továbbá furcsa magyarázatokkal álltak elő például a házasságban élők arányára vonatkozóan, míg a családonkénti kívánt gyerekszámról félrevezető adatokat közöltek. Ezért érezték fontosnak a Lábjegyzeten is túl című tanulmánykötet szerzői, hogy a legfrissebb, 2020-as ifjúságkutatásról egy autonóm, szakmai értelmezés is megszülessen.
Már tervben sincs a házasság
Az életkorból egyre kevésbé következtethetünk az egyéni élethelyzetre: a fiatalok gyakran időben eltolva élnek át bizonyos eseményeket, vagy azok adott esetben teljesen kimaradnak. A jellemző kulcsesemények is más fénytörésben jelennek meg: a házasság és a gyerekvállalás sokkal kevésbé számít a felnőtté válás sarokkövének. A többség ebből a szempontból immár fontosabbnak tartja a tanulmányai befejezését, az önálló döntéshozatalt fontos kérdésekben, a komoly párkapcsolatot vagy az első jövedelem megszerzését.
A magyar fiatalság körében jól látható az életút átalakulása. Az önállóan élő fiatalok aránya emelkedést mutat (különösen a 25–29 éves korcsoportban), de a párkapcsolatba lépés vagy a gyermekvállalás még később valósul meg, mint négy éve.
A férfiak átlagosan 22,5, míg a nők 22 évesen találnak először párt maguknak, a házasságkötés pedig egyre kevésbé meghatározó, inkább az élettársi kapcsolatok válnak dominánssá. Amíg 2000 és 2020 között a házasságban élő fiatalok aránya 23-ról 13 százalékra csökkent, addig az élettársi kapcsolatok száma megduplázódott, 8-ról 16 százalékra. Ráadásul 2020-ban mindössze a fiatalok 18 százaléka nyilatkozta azt, hogy biztosan tervez házasságot, a férfiak közül pedig mindössze öt százalék.
Családtervezés: igen, családalapítás: nem
A magyarok a rendszerváltás óta folyamatosan egyre későbbre időzítik a gyerekvállalást, ennek ellenére mégis a hagyományos családorientáltság jellemző idehaza. A fiatalok 56 százaléka inkább egyetért azzal az állítással, hogy gyerek nélkül nem lehet igazán boldog az ember, sőt 49 százaléknyian gondolják úgy, hogy a teljes családhoz több gyerek is kell. A válaszadók 86 százaléka fontosnak érzi, hogy legyen gyermeke.
A korosztály tervezett gyermekszámának átlaga így sem éri el a kettőt: mindössze 1,77.
Az ifjúságkutatásba bekerülő fiatalok maximális életkora 29 év, így a fő gyermekvállalási korszakasz kikerül a megfigyelés látóköréből, mégis 2020-ban a megkérdezett fiatal férfiak 89, a nők 81 százaléka gyermektelen volt, és ez az arány az elmúlt húsz évben növekedést mutatott. Habár a fiatalok gyermekvállalás ideális életkorának a nőknél a 26,7, a férfiaknál 27,1 éves kort tartják, a teljes populációt nézve a szülővé válás átlagos életkora a nők esetében 29 évre, a férfiaknál 33 évre nőtt, hozzátéve, hogy az elmúlt tíz évben ez a növekedés lassult.
A gyermekvállalást a kérdezettek 69 százaléka az anyagi helyzetétől teszi függővé, míg a házasságtól csak 29 százalék.
Továbbra is konzerválja az egyenlőtlenségeket az oktatási rendszer
2020-ra megtorpant a tanuló fiatalok arányának 2008 óta tartó csökkenése. A 15 és 29 év közötti korosztály harmadának a tanulás a fő tevékenysége, és az elmúlt két évtizedben jelentős mértékben nőtt a 25–29 évesek képzettségi szintje, azonban a PISA-felmérések alapján Magyarország az oktatási mobilitás terén rendkívül kedvezőtlen helyzetben van.
Mind az apa, mind az anya iskolázottsága meghatározó nemcsak az oktatásban való részvétel, de az iskolatípus, a képzés tekintetében is: az egyetemre járó fiatalok felének szülei maguk is diplomások (apa: 49 százalék; anya: 47 százalék), míg a maximum nyolc általánost végzett szülők gyermekeinek a részvétele a felsőoktatásban megdöbbentően alacsony (apa: 2 százalék; anya: 1 százalék). A már diplomát szerzett 25–29 éves fiatalok háromnegyedének az apja, illetve anyja is diplomás, míg a legalacsonyabb iskolázottságú fiatalok körében 3–4 százalék a magasan kvalifikált szülők aránya, de a szakmunkás végzettségűek között is mindössze 13–14 százalék.
A fiatalok büszkék magyarságukra és vallásosak (a maguk módján)
Az ifjúság önmeghatározása kapcsán érzékelhető a szerzők által újnacionalistának nevezett kormányzati retorika hatása, amely a korábbi sérelmek helyett a büszkeségre helyezi a hangsúlyt:
és emelkedett azoknak az aránya is, akik az életük nagyrészét Magyarországon szeretnék leélni, sőt azoké is, akik szerint Magyarország a legjobb ország, ahol élni lehet.
A nemzeti büszkeség érzése mellett nőtt a más népekkel szembeni ellenérzés mértéke is. Az előző felmérések adataihoz képest az „általában jobban szeretem a magyar népet, mint más népeket” állítással azonosulók aránya folyamatosan nő: egy egytől ötig terjedő skálán a 2012-es 3,7-es átlagérték nyolc évvel később 4,1-re ugrott. A más népekkel szembeni ellenszenv leginkább a vidéki városok (49 százalék) és községek (47 százalék) fiatalságára jellemző. Elfogadóbb attitűd a fővárosi, a felsőfokú végzettséget szerzett, valamint a felső társadalmi státuszú fiatalok körében tapasztalható.
A 15-29 év közötti korosztály többsége rendelkezik vallásos identitással, a nők 58 százaléka tartja magát vallásosnak, míg férfiak 51 százaléka. Községekben és kisvárosokban mindkét nem esetében 60 százalék fölötti a vallásos fiatalok aránya, az elvallástalanodás pedig elsősorban nem a fővárosban, hanem a megyeszékhelyeken figyelhető meg. Ezek a számok azonban leginkább a belső meggyőződésre vonatkoznak: a szertartásokon naponta, hetente vagy havonta résztvevők aránya egyaránt 4 százalék alatt van, ahogy az egyházi tanítás követése, valamint az intézmény iránt bizalom is csökken.
A fiatalokat nem mozgatja meg a politika
A fiatalok politikai önazonossága elsősorban a családból merítkezik. A 15–29 éves korosztály 69 százaléka ért egyet a szülők politikai véleményével, és alacsony azoknak az aránya, akik vagy nem értenek egyet szüleik nézeteivel (6), vagy nem ismerik azokat (8 százalék).
A fiatalokat általában véve sem érdekli a politika, amit jól illusztrál, hogy mindössze 2 százalék azoknak az aránya, akik nagyon érdeklődnek iránta, miközben 41 százalék azoké, akik egyáltalán nem. Jelentős eltéréseket tapasztaltak a kutatók a válaszadók lakóhelyének tekintetében, minél nagyobb településen él egy fiatal, annál nagyobb valószínűséggel foglalkoztatja a politika.
A politikai részvétel fontosságának elfogadása a szülői végzettséggel együtt növekszik, amíg az általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettségű szülőkkel rendelkezők csaknem harmada gondolja úgy, hogy nem feladata a politikával foglalkozni, addig a diplomások között mindössze 10 százalék körüli ez az arány. Ezzel együtt a leginkább a diplomás szülők gyerekei azonosulnak szüleik politikai meggyőződésével.
A politikai értékrend tekintetében közel egyenlő eloszlás figyelhető meg a bal- és jobboldali érzelmű fiatalok (35 és 30 százalék), valamint a magukat középre helyezők (35 százalék) között. Az önmagukat a centrumhoz soroló fiatalok aránya a 2012-es 62 százalékos értékről jelentősen csökkent, a magukat baloldaliként azonosítóké nőtt. A magukat liberálisnak vallók 2008-ban 33 százalékos aránya 43 százalékra emelkedett, a konzervatívoké pedig 20-ról 24 százalékra.
A fideszes fiatalok előnyösebbnek tartják az EU-tagságot, mint az ellenzékiek
A fiatalok mindössze 26 százaléka venne részt biztosan egy választáson, preferált pártja pedig 45 százalékuknak volt az adatfelvétel idején.
Pártpreferenciák tekintetében jelentős mozgásokat tapasztalunk az elmúlt húsz évben. Az első nagymintás ifjúságkutatás éve – amely egybe esett az első Orbán-kormány félidejével – toronymagas Fidesz-támogatottságot mutatott, ahogy 2008-ban is tarolt az akkor legnagyobb ellenzéki párt. A 2012-es felmérésben volt egy erős fellángolása a Jobbiknak, azonban azóta jelentős Fidesz-dominancia tapasztalható a fiatalok pártválasztásában.
2020-ra már körvonalazódott az ellenzéki pártok együttműködése, de a felmérésben még külön szerepeltek. Ha összeadjuk az ellenzéki összefogásban résztvevő pártok eredményeit, akkor a 15–29 éves fiatalok körében 9 százalékpontos Fidesz-előnyt kapunk.
Egyedül Budapesten voltak többségben az ellenzéki érzelmű fiatalok.
A Fidesz annak ellenére vezet a fiatalok körében, hogy négytizedük szerint az elmúlt tíz évben az ország gazdasági helyzete és nemzetközi pozíciója romlott, 47 százalékuk szerint pedig romlott az emberek életszínvonala.
Meglepő, hogy a Fidesz-szavazó fiatalok körében 2020-ban valamivel többen gondolták azt, hogy Magyarország számára előnyös az EU- és a NATO-tagság, mint ahányan az ellenzéki pártok támogatói körében vélekedtek így.
Képernyő és alkohol
2020-ban a fiatalok megélhetéséhez szükséges havi kiadás 200 ezer forint körül mozgott, míg a fizetés terén 350 ezer forint körüli összeget tartottak elfogadhatónak, ami a jelenlegi inflációs környezetben könnyen elképzelhető, hogy magasabbra szökne. Az iskola mellett végzett munka kevéssé az egyéni mobilitással, ambícióival, inkább a családi kasszák szűkösségével magyarázható.
A szabadidős szokások vizsgálatában az elmúlt húsz évben állandóságot mutat a klasszikus kultúrafogyasztás alacsony szintje: a 15–29 éves korcsoport több mint fele semmilyen szabadidős szolgáltatást nem vesz igénybe, és kultúraközvetítő intézményeket sem látogat.
A szórakoztató-elektronikai eszközök rengeteget változtak az elmúlt húsz évben, azonban az állandó, hogy a fiatalok szabadidős tevékenysége dominánsan valamilyen képernyő köré szerveződik. Ez abból is látszik, hogy a 2020-at meghatározó koronavírus-járvány és a bevezetett korlátozó intézkedések a 15–29 évesek szabadidős gyakorlatát számottevően nem befolyásolták.
Európai összehasonlításban a dohányzás és az alkoholfogyasztás jellemzőbb a magyar tizenévesek körében az átlagnál, míg a kábítószer-használat esetében a marihuána átlag alatti, az ecstasy átlag feletti elterjedtsége rögzíthető. Hozzá kell tenni, hogy az alkoholfogyasztás a dohányzáshoz képest is jóval elterjedtebb: tízből hét fiatal legalább egyszer ivott szeszes italt a megkérdezés előtti egy évben.
Az alkoholfogyasztás Budapesthez képest minden más településtípuson gyakoribb – különösen a megyei jogú városokban –, viszont a nagyivásra leginkább a fővárosi fiatalok körében volt példa. Ahogy 2016-ban úgy 2020-ban is a végzettség növekedésével emelkedik az alkohol fogyasztás valószínűsége, míg a dohányzás gyakorisága csökken.
