Körülbelül tízezer ember vonulhatott Budapest utcáin szombaton, a koronavírus miatt bevezetett korlátozások utáni első nagy tüntetésen. A pontos létszámot nehéz megbecsülni, nem csak az ilyenkor szokásos becslési hibák, de a jelenlegi korlátozások miatt bevezetett speciális szabályok miatt is.
A tüntetésről részletesen írtunk itt, de van néhány olyan tanulság, amely túlmutat a tüntetésen.
1. A tüntetés szelep az ellenzéken, de el tud fáradni
A koronavírus-járvány előtt egymást érték a kormányellenes tüntetések Budapesten, és időnként az ország nagyobb városaiban. A tiltakozók még a járvány idején is szerveztek egy nagy megmozdulást, amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetem megvédéséért harcoltak, sikertelenül.
Ezek a tüntetések évek óta mennek, nagyjából ugyanabban a rendszerben, és igazán nagy eredményeket ritkán értek el. Az egyetlen tüntetésekkel elért komoly politikai eredménynek a netadó tervezetének visszavonását szokás mondani, de valószínűbb, hogy ott sem az utcára vonuló ellenzék, hanem a kormány mérései voltak azok, amelyek meghátrálásra késztették a hatalmat.
Egyébként nagyjából megszokott műsorrendben, nagyon hasonló beszédekkel, változatos, nagyrészt ismeretlen felszólalókkal, gyakran ugyanazokkal a résztvevőkkel zajlanak ezek a tüntetések. Szelep az a rendszeren, amely az ellenzék egy részének feszültségét segít levezetni. Ennek a feszültségnek az eltűnése persze végső soron pont a Fidesznek jó, bár az összetartozás érzése és a jelentős mennyiségű tüntetés valamennyit adhat az ellenzéknek is.
Ebben a formában viszont ezek a tüntetések valójában veszélytelenek a rendszer számára. A műfaj megfáradt, új ötletet nem láttunk az utóbbi években, így politikai haszonszerzésre a gyakorlatban alkalmatlan. Orbán Viktor egyszerűen nem fog megrettenni attól, hogy az a pár ezer jobban szituált budapesti ember lesétál néhány kilométert, majd órákon át beszédeket hallgat. Ettől még nem biztos, hogy az ellenzék számára nem érdemes ezeket csinálni, csak érdemes tudni, mennyi hasznuk van valójában.
2. A sajtónak még mindig van ereje
Magyarországon szokás azon nevetve keseregni, hogy az újságírásnak nincs hatása a politikára. Legutóbb valóban Schmitt Pál köztársasági elnök volt az a politikus, aki újságcikkekbe bukott bele, egyébként a kormány rég megtanulta azt, hogy politikailag nem éri meg, ha beáldozza a felháborodás miatt az embereit, mert ez a felháborodás nagyon könnyen elmúlik, a magyar közélet politikai memóriája pedig nagyon rövid.
De érdemes megjegyezni, hogy a Fudan Egyetemmmel kapcsolatos tervekről nem tudtunk volna, ha egy újságíró nem írja meg őket. Máig fogalmunk se lenne arról, hogy a kormány félezermilliárd forintot szeretne költeni arra, hogy Magyarországon felépítsen Kínának egy elit magánegyetemet, ráadásul pont a megfizethető kollégiumi férőhelyeket ígérő Diákváros helyén, ha ezt Panyi Szabolcs nem írja meg. Egyelőre persze ennek is korlátozottak a gyakorlati következményei, de messzire vezethetnek.
3. A Fidesz kampánytémává tette a Fudan ügyét
Schanda Tamás, a Fudanért felelős Innovációs és Technológiai minisztérium stratégiai államtitkára a tüntetéssel egy időben kirakott egy Facebook-posztot, amelyben hisztériakeltésnek nevezte a felvonulást. Ebben a posztban volt egy ennél sokkal fontosabb részlet. Schanda ugyanis azt írta, hogy a Fudan gyakorlati megvalósításának részleteiről 2022 második felében döntenek.
Ez az országgyűlési választások után lesz, és impliciten benne van az is, hogy a választások eredményétől nagyban függ a gyakorlati megvalósítás is. Ha a Fidesz nagyon nyer, a Fudan-ügynek nem lesz következménye. Ha kicsit nyer, némi következménye akár lehet is. Ha pedig kormányváltás következik, senki nem tudja, mi történik majd.
4. A Fudan tökéletes ügy az ellenzéknek, de óriási szívás a Fidesznek
A kormány viszonylag sikeresen fordította kommunikációs győzelemre azt a tökéletes katasztrófát, amely a magyar járványkezelés volt. Átoltottságban persze jól állunk, még ha az oltás tempója le is lassult, annyira, hogy a kormány le is állítja a tömeges oltást, miközben még mindig csak a magyarok fele van beoltva. Ráadásul tényleg az oltás volt az egyetlen siker, amelyet a kormány elért az elmúlt másfél évben. Jól és gyorsan döntöttek akkor, amikor keleti vakcinákat vettek, még úgy is, hogy a politikai károkat, mint a kényelmetlen utazás, most fogja elszenvedni az a hárommillió ember, aki ezeket kapta. Ezen kívül minden más katasztrófa volt, világviszonylatban is dobogós halálozási aránnyal, későn meghozott és rossz döntésekkel, jelentéktelen gazdasági segítségnyújtással.
De hiába nem erős igazán kormányzásban a Fidesz, ha kommunikációban az, és a folyamatosan ismételt egyszerű üzenet, hogy az oltások működnek, és a magyar kormány jól szerzett oltást, sikeres volt. Az emberek nagy része elhitte, hogy a kormány jól kezelte a vakcinák, és ezzel együtt a járvány ügyét is.
Ebbe a politikai győzelembe rondít most bele a Fudan ügye. Amíg a CEU vagy az SZFE elüldözése és kivégzése csak az értelmiség ügye volt, addig a Fudan egyszerűen, bárki számára érthetően összefoglalható:
Se az SZFE, se a CEU ügyét nem lehetett ilyen egyszerűen elmagyarázni, egyikben se jelent meg ennyire nyíltan az, hogy
- a szegény magyarok ellenében,
- a kommunistáknak segítve,
- a Külföldnek segítve,
- a mi pénzünkből,
- Az elitnek épül egyetem.
Nagyon nehéz itt kommunikációs csatát nyernie a kormánypártnak, még ha rendre hangsúlyozza is, hogy nem a Diákváros helyett és helyére, hanem vele együtt és mellé épülne a Fudan.
5. Az utcaátnevezés az utóbbi évek talán legerősebb ellenzéki húzása volt
Az, hogy Karácsony Gergely proaktívan élt a kormány által ráruházott jogköreivel, és a közgyűlés nélkül döntött budapesti utcák átnevezéséről, tőle viszonylag szokatlan, és ezért meglepő keménységet mutat.
Emellett az, hogy a kommunista Kínának odamondva utcát neveznek el egy üldözött keresztény püspökről, és az állandóan keresztényüldözésről beszélő kormánynak valahogy meg kellene ebben a történetben védenie a kommunistákat, az ellenzéktől szokatlanul fineszes húzás.
Ráadásul úgy ügyes politikai húzás, hogy egyértelmű morális állásfoglalás is. Pont ez az, aminek a hiányáért sokszor a magyar kormányt kritizálni szoktuk.
6. A Fidesz nem tud visszavonulni
Ebben az ügyben az a legkárosabb a Fidesz számára, hogy nincs visszavonuló. A kínai kormány az olyan apró gesztusokra is rendkívül érzékeny, mint az utcák átnevezése. Ha Karácsony Gergely esetleg megnyeri a választást 2022-ben, valószínűleg döcögve indul majd a kapcsolata Kínával.
Arra viszont még érzékenyebbek lennének, ha a magyar kormány most mondaná le a projektet. Ez a projekt eleve Kínának érte meg igazán, ezzel tudtuk megmutatni, hogy előzékenyek és hasznosak vagyunk, érdemes Magyarországra politikai és pénzügyi tőkét áldozni. Ha ezt visszamondjuk, azzal tíz év folyamatos építkezését rombolnánk le Kínával.
Ebben a helyzetben a kormány csak egy dolgot tud tenni: csöndben marad, és kihúzza a választásig. Hogy ott mi fog történni, azt már tárgyaltuk a harmadik pontban.
7. Érdemes proaktívnak lenni az előválasztáson
Jámbor András nem kifejezetten ismert politikus, és a Józsefvárost és Ferencváros nagy részét magába foglaló körzet előválasztásán nem ő volt eddig a legesélyesebb jelölt. De Jámbor gyorsan vette észre a Fudan ügyét, és gyorsan lépett akkor is, amikor tüntetéseket lehetett bejelenteni. Nem várta meg, amíg tényleg rendesen lehet majd tüntetni, hanem inkább pont előtte jelentette be azt. Ráadásul ezt a tüntetést kommunikációs szempontból alaposan meg is fejte.
Semmilyen más szituációban nem lehetett volna olyan, hogy a teljes magyar sajtó két óriási Jámbor András-logós molinót mutogat, amelyek mögött tízezer ember vonul. Ráadásul Jámbor a színpadon sem szerénykedte el, hogy a saját kampányáról és jelöltségéről beszéljen. Bárki jelenti be és szervezi meg a Fudan elleni tüntetést, ugyanennyien mennek el rá, sőt, valószínűleg ugyanúgy felszólal rajta Baranyi Krisztina és Karácsony Gergely is. De Jámbor gyorsan kapcsolt és politikai tőkét szerzett vele.
Valamennyit azért előrevetít a hatpárti együttműködést szétfeszítő ellentétekből, hogy a Momentumnak és a Jobbiknak azt kellett hallgatnia, hogy hózentrógeres aktivisták a nagytőkéről beszélnek egy tüntetésen, amit ők is támogatnak. Ezzel a jövőben is együtt kell majd élniük.
