Vélemény

De legalább kormányozni se tudnak

  • Hetek óta lehet tudni, hogy romlik a járványhelyzet, a kormány mégsem készült fel a korlátozásokra, sőt miközben egyre több lett a fertőzött és a kórházban ápolt beteg, a nyitásra készült.
  • Leginkább azért tette ezt, mert rosszul kezelte a gazdasági válságot, és nem segített a bezárásra kötelezett embereknek és vállalkozásoknak, akik és amelyek lázadni kezdtek.
  • Péntek délben még nincs kész az a rendelet, amely szerint napok múlva élni fogjuk az életünket, nem tudni, melyik üzlet tarthat nyitva, melyik szolgáltatás kap esetleg mentességet, ki mehet dolgozni, ki nem, és így tovább.
  • Ráadásul az eddig kaotikusan, de működő oltási rendszer is összeomlott. Bár a miniszterelnök szerint ha lenne elég vakcina, egy hétvége alatt beoltanának mindenkit, a magyar államnak még 70 ezer ember behívása a kórházi oltópontokra is megoldhatatlan feladatott jelent erre a hétvégére.

Március eleje van, november közepe óta nem volt szükség jelentős változtatásra a járvány elleni védekezésben Magyarországon. Akkor vezették be az eddig érvényes korlátozásokat, így az esti kijárási tilalmat, a digitális oktatást a középiskolákban és a többit. Eléggé nehezen és megkésve, ami súlyos második hullámhoz vezetett, de legalább az intézkedések hatására az elmúlt két hónap már nyugodtabban telt a kórházakban, bár az áldozatok száma így sem akart napi száz alá menni.

Azóta most először van olyan helyzet, hogy reagálni kell a vírusmutációk miatt növekvő esetszámokra. Pontosabban nem most, hiszen hetek óta látszik, hogy emelkednek a számok, és a korábbinál veszélyesebb mutációi terjednek a vírusnak. A kormány viszont hetek óta a nyitásról beszél, azt tervezgeti, annak a szabályairól indított konzultációt, és csak akkor szánta el magát a szigorításra, amikor az új esetek és a lélegeztetőgépen lévők száma mára elérte a novemberi csúcsot.

Az, amit most látunk, még a novemberi szerencsétlenkedésen is túltesz. A kormány összeomlott egy olyan feladat súlya alatt, amire fel lehetett volna készülni.

Magyarország jól áll az Európai Unión belül az átoltottság tekintetében, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a kormány unortodox módszerekkel szerzett vakcinákat Kínából és Oroszországból. Ezért sokan bírálják, sokan bizonytalanok is az uniós engedéllyel nem rendelkező oltóanyagok beadásával kapcsolatban, de sokan gondolják úgy, hogy ezzel Magyarország lépéselőnyre tett szert más országokkal szemben, abban pedig a tudósok egyetértenek, hogy minden vakcina sokkal jobb a koronavírus okozta betegségnél.

De az átoltottság még így is nagyon alacsony, eleve csak 2,8 millió ember regisztrált, és annak is csak a negyedét tudták beoltani legalább az első adaggal. A nagy mennyiségű kínai vakcina abban segített, hogy be tudták oltani azoknak egy részét, akik minden áron be akarják magukat oltani, de nem növelte az oltási kedvet. Már csak azért sem, mert egyelőre nem tudni, hogy a kínai vakcinát kapók korlátozás nélkül utazhatnak-e majd az Európai Unión belül.

A kormány erre a hétvégére nagyszabású oltási tervet hirdetett, több mint 70 ezer, 60 évesnél fiatalabb embert szerettek volna két nap alatt beoltani a háziorvosi rendelők helyett kórházi oltópontokon. Ezt azonban le kellett fújni, miután kiderült, hogy olyanok kaptak behívót, akiket már beoltottak, sokan pedig több mint száz kilométert utazhattak volna, hogy megkapják a vakcinát. Az SMS-ben értesített krónikus betegek most újabb SMS-t kapnak arról, hogy majd később kapják meg az oltást. De még nem tudni, hogy hol és mikor.

A háziorvosokra tolt oltási rendszer eddig is kaotikus volt, senki sem tudhatja, mikor következik a sorban, egyszerre oltanak 30-40 éveseket és időseket, sok családban tapasztalják meg, hogy a leginkább rászorulók még nem kerültek sorra, a fiatalabbak pedig, akiknek sokszor egyáltalán nem súlyos betegségük van, igen. De legalább haladt az oltás.

Most pedig azzal szembesülünk, hogy több mint 70 ezer krónikus beteg, akikkel tegnap SMS-ben közölték, hogy sem időpontot, sem helyszínt nem módosíthatnak, oldják meg, és menjenek a megadott időben a megadott kórházba, mégsem kerül sorra ezen a hétvégén. Hogy ki a felelős ezért, és hogyan fordulhat elő az a példátlan blamázs, hogy az állami nyilvántartásból már beoltott embereket küldenek újabb oltásra, vagy éppen a lakóhelyüktől száz kilométerre fekvő oltópontokra, arról nem beszél a kormány.

Mindeközben

Orbán Viktor magát kergette bele abba a csapdába, amelyben vergődik.

A november óta tartó lezárás nem volt elég okosan kitalálva, szinte senkit nem kárpótoltak érte (megfelelően), ez pedig olyan elégedetlenséget szült, ami lehetetlenné tette azt, hogy értelmes vita legyen a járványkezelés következő szakaszáról.

A magyar járványkezelés ugyanis faék-egyszerűségű. Más országokban elgondolkodtak azon, hogy mely terek szellőznek jól, hogy hol lehet biztonságosan nyitva tartani, lehet-e szabályozni, hogy hányan mehetnek be egy étterembe, vagy mennyire veszélyes az, ha a teraszok kinyitnak. Nálunk lezárás volt, és kész, majd pedig a tavaszra beígért nyitás. Ami helyett most a szigorítás következik, a számokat látva megint csak későn, és bár elvileg csak két hétre, amit a járványról, a betegség terjedéséről tudunk, az alapján örülhetünk, ha két hét múlva a mostanihoz hasonló számokat látunk majd, és nem sokkal rosszabbakat. Nem véletlen, hogy az óvodákat és az iskolákat rögtön egy hónapra csukták be, hogy valójában már a miniszterelnök is csak húsvéti nyitásról beszél, Merkely Béla pedig arról, hogy május közepén már jobb lesz a helyzet.

A kormány a kezdetekkor még az általános maszkviselést sem akarta kötelezővé tenni, mert nem bíztak benne, hogy be tudják tartatni. Ugyanez a helyzet az FFP2-es maszkokkal, ahogy ezt Szijjártó Péter csütörtökön elismerte. A kormány tisztában van azzal, hogy a magyar állam nem működik, ezért nem mer olyan döntéseket hozni, amelyek végrehajtásához a magyar államra lenne szükség.

Néhány hete vendéglátósok tömegei kezdtek el panaszkodni, hogy a lezárások miatt tönkremegy az életük, miközben a kormány nem ad nekik semmilyen segítséget. Nem lehet lezárni egy országot úgy, hogy nem fizetjük ki a lezárás árának legalább egy jelentős részét. Orbán viszont annyira ragaszkodott a munkaalapú társadalom gondolatához, hogy úgy zárta le az országot, megtiltva ezzel egyébként sokaknak magát a munkát, ami az ő társadalmának az alapja lenne, hogy szinte semmilyen kárpótlást nem adott. Amit adott, azt későn, keveseknek, elégtelen összegben. Pedig ez nem segély, hanem az egyenlet másik fele. Ha a kormány nem engedi, mert nem engedheti, hogy dolgozzak, akkor fizesse ki a kieső jövedelmem nagy részét. Ehhez képest a finoman szólva sem nagyvonalú bértámogatások is hónapokat csúsztak.

Ez a felháborodás játszhatott közre abban, hogy a kormány megint nem mert időben lépni. Még akkor is a nyitásról ötletelt, amikor már nyilvánvaló volt, hogy nem lehet nyitni, sőt lezárni kell, különben a másodiknál is sokkal pusztítóbb harmadik hullám elé nézünk.

Tudható, hogy a Fidesz megméri minden lépését, és egyetlen dolgot néz: mi a népszerűbb? De ez most nem volt egyértelmű, valószínűleg az emberek sem számítottak arra, hogy pár nap alatt ezer helyett újra hatezer új fertőzött lesz naponta. Nyitni még nem lehetett, mert erősödni kezdett a járvány, zárva tartani pedig azért nem lehetett, mert az egyre népszerűtlenebb: életek mennek miatta tönkre. Orbán pedig ott állt két lehetetlen döntés között, és az emberekre tolta a felelősséget. A nyitásról szóló konzultáció semmi másra nem jó, csak arra, hogy ne a miniszterelnök legyen a felelős. Lesz majd egy papír, amit mutogathat, ha eljön a számonkérés ideje. Heteket pazarolt el erre a kormány a lezárások megtervezése helyett, miközben jelenleg elég sokadik számú problémának tűnik, hogy csak oltási igazolvány birtokában lehet-e majd belépni a stadionokba.

Az országok jó részében van valamilyen mérce, ami alapján eldöntik, hogy mikor kell szigorítani, adott esetben lezárni az országot. Ha a fertőzöttek száma százezer főre vetítve bizonyos szint felé emelkedik, vagy ha a terjedési ráta átlép egy küszöböt, jön a zárás. Ez kiszámíthatóságot ad, és segít felkészülni a túlélésre.

A magyar kormány ehhez képest csütörtökön bejelentette a hétfőtől érvényes zárást, de péntek délben még nyoma sincs annak, hogy ki és hogyan maradhat mégis nyitva. Családok kénytelenek teljesen átalakítani az életüket, hiszen pénteken derült csak ki, hogy az óvodákban és az iskolákban ezúttal gyermekfelügyelet sem lesz.

Ezt a rendeletet nem most kellene szövegezni, már egy hete kész kellene legyen, és eleve úgy kellett volna bejelenteni a szigorítást, hogy megvannak a részletszabályok, nem úgy, hogy utólag jut eszükbe, hogy basszus, a dohányboltok kimaradtak, és hát nőnap is lesz.

Mostanra világos, nem a járvány felett vesztették el a kontrollt, hanem a kormányzás felett. A kormány képtelen időben dönteni, az állam pedig képtelen ezeket a döntéseket végrehajtani. Nem kell ahhoz nemzeti konzultáció, hogy tudjuk, ez kinek a felelőssége: egy hónap múlva 11 éve lesz annak, hogy ő kormányoz.

Kihirdette harminc fős bő keretét Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kaőitánya. Ki kerülhetett volna be? Ki maradt ki, aki meglepetésnek számít? Mi a helyzet Dzsudzsák Balázzsal, akit sokan újra a csapatban akartak látni? Ezt a kérdést jártuk körül.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.