Koronavírus: A salátatörvény már ki is jelölte, mennyire lehet rugalmas egy gumiszabály

Lássuk hát, hogy pontosan mire kapott a miniszterelnök korlátlan ideig tartó felhatalmazást a hivatalosan „koronavírus elleni védekezésről” szóló törvény parlamenti elfogadásával. A Fidesz cáfolta, hogy egyetlen ellenzéki módosító javaslatot sem fogadtak volna el, hiszen az ellenzék kezdeményezésére került be a jogszabály szövegébe, hogy a kormány

a jogkörét – a szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan – a rendelet szerinti humánjárvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése, illetve elhárítása céljából gyakorolhatja.

Csakhogy ez a „megszorítás” az alaptörvényben is benne van, mindjárt annak I. cikkében. Arról pedig, hogy ez a kitétel a gyakorlatban mennyit ér, arról az azóta eltelt pár nap alatt is bőséges tapasztalatot szerezhettünk. De erről később.

„Garanciális elvként” arra is hivatkozott a kormány, hogy az is benne van a – sajtó által csak „felhatalmazásinak” nevezett – törvényben:

az Országgyűlés a veszélyhelyzet megszűnését megelőzően az (1) bekezdés szerinti felhatalmazását visszavonhatja.

Nyilván ahhoz is ugyanannak a 133 legbátrabb magyar embernek a kétharmados szavazata kell. Már persze akkor, ha összehívják az Országgyűlést. És kinek a joga ezt megtenni? Nem másnak, mint Kövér László házelnöknek. Nem beszélve arról, hogy a „felhatalmazási törvény”

szem előtt tartja különösen annak lehetőségét, hogy az Országgyűlés ülésezése a humánjárvány következtében szünetelhet.

Bölcs előrelátás, hiszen a járvány miatt akár meg is roppanhatna a kétharmados többség, amit amúgy személy szerint senkinek sem kívánok.

Az az állítás azonban egyszerűen nem igaz, hogy alaptörvényt kellene módosítani ahhoz, hogy a járványra való tekintettel a képviselők digitálisan szavazhassanak. Az alaptörvény ugyanis mindössze annyit ír, hogy

az Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott házszabályi rendelkezésekben állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási rendjét.

Vagyis elegendő csupán a Házszabályt módosítani.

Érdekes, hogy az Alkotmánybíróság esetében milyen kézenfekvő megoldást talált a törvény: „az Alkotmánybíróság teljes ülése, valamint a tanács ülése a veszélyhelyzet megszűnéséig az elnök döntése alapján elektronikus kommunikációs eszköz igénybevételével is megtartható”. Ez tehát ilyen egyszerű is lehet.

Azt már meg sem kérdezem, hogy ki jogosult megszüntetni a különös jogrendet. Természetesen ugyanaz, aki a bevezetésére is jogosult volt. Persze csak akkor, amikor a kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn.

De vajon azt ki állapítja meg, ki mondja ki a veszélyhelyzet megszűnését? Aki elrendelte. Ez épp olyan, mint egyeseknek a becsületszó: én adtam, én is vonom vissza.

Térjünk át a büntetőjogra, persze még mindig a „felhatalmazási törvény” alapján. A Btk.-ban van egy közveszély okozása megnevezésű bűncselekmény, amely így szól:

aki anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy a közveszély elhárítását, illetve következményeinek enyhítését akadályozza, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A különböző minősített esetei még súlyosabb büntetéseket helyeznek kilátásba, de büntetendő a közveszélyokozás előkészülete és gondatlan elkövetése is.

Az erről szóló részhez illesztett most a törvény egy új bűncselekményt, „a járványügyi védekezés akadályozását”. Ez a bűncselekmény – röviden – azokat fenyegeti 3 évig terjedő szabadságvesztéssel, akik akár az emberi, akár az állati vagy növényi járványügyi előírásokat megszegik, illetve a védekezés végrehajtását akadályozzák. Ennek is vannak súlyosabban minősülő esetei: ha a bűntettet csoportosan követik el, a büntetés 1-5, ha a bűncselekmény halált okoz, 2-8 évig terjed a kiszabható szabadságvesztés. A járványügyi intézkedés akadályozásának előkészülete is büntetendő, méghozzá egy évig terjedő szabadságvesztéssel.

Ez a fent leírtaknál természetesen sokkal bonyolultabb tényállás csak éppen arra az esetre nem ad megoldást, ami az 1600 lakosú tiroli falucskában, Ischglben történt. A turizmusból élő településen napokon át tudták, hogy a koronavírus-járvány elérte a települést, de ezt eltitkolták annak érdekében, hogy a síelők ne utazzanak el idő előtt. A hírek szerint az étteremben dolgozó bárfiú lett beteg, és legalább 15 embert fertőzött meg a titkolózás ideje alatt. Ha már a törvény kellő szigorral lesújt bárkire, aki – kis túlzással – csak gondolni merészel arra, hogy megszegi a járványügyi szabályokat, nem kellett volna az ehhez hasonló esetekre is gondolnia az oly körültekintő törvényalkotónak?

E helyett azonban a törvény inkább egy új bekezdést illesztett a rémhírterjesztés tényállásához. Eddig az követte el a rémhírterjesztést, aki a valótlan tényt, vagy az elferdített való tényt a közveszély színhelyén híresztelte, és ezzel az ott lévő emberek nagyobb csoportjában keltett nyugtalanságot vagy zavart. Vagyis nem volt rémhírterjesztés az, ha valaki csak úgy általánosságban hazudott valami olyasmit, amitől többen bepánikoltak, ám ezt például nem árvíz idején vagy az árvíz helyszínén jelenlévők előtt mondta. Az újonnan megszült bekezdés szerint viszont,

aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Hát, ha valami, akkor ez az igazi gumijogszabály. Mi az, amire nem lehet ráfogni, hogy akadályozza a védekezés eredményességét? Nem akarok ötleteket adni, de szinte vég nélkül lehetne ilyen példákat kitalálni. A hivatalos álláspont szerint ugye, aki egészséges, az ne hordjon maszkot. Ezzel szemben számos orvos állítja, hogy inkább hordjon, mert legalább másokat véd a maszkkal. Csak egy gondolatkísérlet erejéig miért ne mondhatnák azt, hogy aki szerint mindenki hordjon maszkot, akadályozza a „védekezés eredményességét”, mert emiatt jut kevesebb maszk az egészségügyi dolgozóknak meg a háziorvosoknak.

És akkor a sajtóról még nem is beszéltünk. Müller Cecília országos tiszti főorvos szerint a teszteléssel nem lehet megállítani a járványt. Számos szakértő szerint pedig meg lehet. És ezt lehozza a sajtó. Tessék, hát akkor ezzel nem akadályozzák a védekezés eredményességét? Majd a tömeg ráront a laborokra, és követeli a tesztelést. (Bár pillanatnyilag egyes magánlaborokban ez minimum 45 ezer forintba kerül, úgyhogy a roham nem valószínű.) És máris „akadályozva van” a védekezés eredményessége.

Egyáltalán, mit értünk azon, hogy a „védekezés eredményessége”? Meg tudná ezt valaki mondani? Az ügyészségnek persze muszáj lesz.

E sorok írásakor még csak törvényjavaslatként ismert az a salátatörvény, amelynek egyik részét – az önkormányzatok „gyámság alá helyezését” – a nyilvánosságra kerülését követően néhány órával később visszavonták. A többi 56 paragrafusa azonban parlamenti elfogadásra vár. A 133 legbátrabb magyar ember bizonyára kigyomlálja majd ebből a salátaágyásból azokat a törvénymódosításokat, amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehet összefüggésbe hozni a járvány elleni védekezéssel. Talán számukra is feltűnik, hogy nehezen kapcsolható a járványügyi intézkedésekhez

• a Városliget-projekt erőből való átvitele,
• a Terror Házának két további ingatlan ingyenes átadása,
• vagy hogy az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról szóló törvényt azzal egészítenék ki: „a színház felügyelő bizottságának létszáma 5 fő lehet, akik közül 3 főt a miniszter jogosult megbízni”.

Avagy mennyiben van jelentősége a koronavírus-járvány szempontjából annak a rendelkezésnek, hogy az anyakönyvi eljárásról szóló törvényben definiálni kell a születési nem fogalmát:

születési nem: az elsődleges nemi jelleg, illetve kromoszóma alapján meghatározott biológiai nem,

hozzátéve, hogy ez az adat a későbbiek során sem változtatható meg. Vajon a jogszabályt beterjesztő Semjén Zsolt KDNP-vezért zavarja ilyen mérhetetlenül a transzneműek léte, vagy a koronavírus jön zavarba, ha nincs tisztában áldozatának eredeti nemével?

„A demokrácia szabadsága nem biztonságos, ha az emberek elviselik a magánhatalom növekedését egy olyan pontig, ahol erősebb lesz, mint maga a demokratikus állam. A kormányzati hatalom birtoklása egyetlen személy által – lényegében fasizmus.” (Franklin Delano Roosevelt)

Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu