Belföld

Majd találkozunk a Baló sarkán! – Baló György halálának első évfordulójára

Európában tombol, itthon épp kitör a kórság, és te nem vagy itt, hogy megnyugtass minket. Hogy ránk nézz, és mondj valami olyat, amitől elkezdjük máshogy, jobban érteni, hogy mi is történik. Persze, ha itt lennél, valószínűleg a nappalidból kellene vezetned a műsort. De ezt te már három hete kitaláltad volna.

Most megint olyan helyzet van (vagy most van csak igazán), hogy Magyarországnak Baló Györgyre lenne szüksége.

És te elemedben lennél, lubickolnál az ismeretlenben, ami épp felforgatja a világot. Mert ez neked hazai pálya. Újra megmutatnád, hogy mire való a televízió. És mire jó, ha a tévében olyan kaliber csinálhat műsort vészhelyzetben, mint te. De nem.

Huhh, nagy levegő…

Érdekes év volt, élvezted volna.

Lemaradtál róla, ahogy a Liverpool 14 év után újra megnyeri a Bajnokok Ligáját. És – ha valaha befejeződik az idei Premier League – 30 év után bajnok is lesz a csapatod. (Bár BL-címvédés nem lesz, bibibi. Mindketten tudjuk, hogy kinek a csapata tud olyat. Khmkhm. Mellékszál, húzok a színesből.) Te elmondtad volna, hogy ez egy csoda, mert ilyen szar kerettel még senki nem nyert BL-t, Klopp egy zseni, és Firmino az ész a csapatban.

A Packers főcsoportdöntőjét is kihagytad. Bár az a szokásos eredménnyel zárult. Viszont a Chiefs 50 év kihagyás után szerzett bajnoki győzelmét bírtad volna.

De Magyarországon is sok minden történt, mióta nem vagy itt. Újra Gyurcsány diktál a baloldalon. Megerősödött a Momentum, legyengült a Jobbik, a megszűnés szélén táncol az MSZP, még inkább az LMP. Tarlós már nem főpolgármester, Borkai nem polgármester. Kíváncsi lennék, mire fogadtál volna, milyen odds-szal. Mert tuti, hogy fogadni akartál volna.

Ja, és hinnéd vagy sem, hírstúdió lettél. Szép gesztus az RTL-től. Van emléktábla, kint van a fotód is. Mindig a frászt hozod rám, amikor a vezérlőbe megyek, és látom, ahogy nézel. A lányok is ott voltak az avatón. Készült róluk (rólatok) egy elképesztően szuper kép. Sugároznak, mert kicsit ott vagy velük.

Ha már a gesztusoknál tartunk: kíváncsi vagyok, a II. kerület mikor gondolja majd úgy, hogy egy utcát/teret/kocsi felhajtót/bármit el kéne neveznie rólad. Sose késő. Szerintem senkinek nem derogálna a Baló György utcában lakni, vagy találkozni valakivel a Baló sarkán. És ez ma Magyarországon önmagában teljesítmény.

A lányok úgy vannak, ahogy. Elképesztően erősek és okosak. Vera úgy vezényelte le a temetést és minden mást, mint egy tábornok. Sára pedig olyan beszédet mondott a temetés szűk körű részén, hogy mindenki bőgött. Azóta próbálják átlátni azt a kupit, amit csak te láttál át. De kitartóak és ügyesek. Meglesz ez.

Baló György halálára: „A te tévédet csalták el azok, akik féltek az igazságtól”
Vidos Mihály, aki 14 évig dolgozott Baló Györrgyel, a temetésen azzal búcsúzott: „igazságérzete csitíthatatlanul, már-már őrjítően dobolt a gondolatai közt”.

A műsor végleg megszűnt, és nem is indít helyette hasonlót az RTL. Igény az talán „vóna rá”, pláne most. A köztévé…, inkább le sem írom. Csinálni is jó lenne. Hozzád mérhető, hiteles arc egyelőre nincs. De ki tudja. Lehet, ez a vírus kitermeli majd. Amolyan mellékhatásként. Végül is a normális tájékoztatás most tényleg élet-halál kérdése.

Hiányzik, hogy ahol mindenki káoszt és pánikot lát, ott te rendszert. Hiányzik a kontextus, amiben még ez az őrület is érthető és feldolgozható lenne. Hiányzik a hitelesség. Hiányzik a tömörség és a lényeglátás. Hiányzik a kérlelhetetlenség. Hiányzik a kíváncsiság. És hiányzik a lelkiismeret.

Hiányzol. Majd találkozunk a Baló sarkán.

A szerző Baló György életének utolsó 14 évében az újságíró közvetlen munkatársa volt.

Kiemelt kép: Czimbal Gyula / MTI

Ajánlott videó

Olvasói sztorik