Belföld

Gruber Attila: Nem vagyok az a tipikus fideszes

Volt parlamenti képviselő és ausztráliai nagykövet. Az önkormányzati választáson alulmaradt Siófokon egy szerinte alkalmatlan jelölttel szemben. Meglepte a hazai politikai helyzet, a Fidesz zuhanását pedig sok apró hibával magyarázza. Gruber Attila azt mondja magáról, nem tipikus fideszes, de nincs oka árulóvá válni. Megkérdeztük, a kampányban miért nem vállalta az interjút, de volt szó a Borkai-ügyről és arról is, miért nem jó, ha egy rendőr szemléletével vezetnek egy várost.

Gruber Attila

61 éves. 1990-ben Törökkoppány polgármesterként kezdte politikai pályáját. 1995 és 2006 között a siófoki képviselő-testület tagja volt, majd alelnöki tisztséget töltött be a megyei önkormányzatban. Háromszor (2002, 2006, 2010) választották meg egyéni országgyűlési képviselőnek a siófoki választókerületben a Fidesz színeiben. Volt az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának alelnöke, dolgozott az Európa Tanácsban. 2015-ben Magyarország ausztráliai nagykövetévé nevezték ki, 2018 őszén Mikola István váltotta. Az önkormányzati választás előtt visszatért Magyarországra, és a kormánypártok jelöltjeként indult a siófoki polgármesteri pozícióért, de 53:42 arányban alulmaradt a várost öt éve irányító Lengyel Róberttel szemben. A választás előtt Csatatér-sorozatunkba Lengyelhez hasonlóan tőle is interjút kértünk, akkor – több más fideszes politikushoz hasonlóan – azzal hárította el érdeklődésünket, hogy október 13-a után áll rendelkezésre. Kételkedtünk benne, hogy így lesz, de amikor november második felében, a siófoki Fidesz-szervezet feloszlatása után, megkerestük, azt mondta, állja a szavát.

Két hónap eltelt az önkormányzati választás óta, volt ideje átgondolni a történteket. Hogy látja, miért veszített?

A szándékom az volt, hogy új városvezetés legyen Siófokon, új stílust szerettem volna megteremteni. Talán kevésbé zászlólobogtatót, inkább a várost favorizáló csapatot raktunk össze. Az emberek többsége viszont nem nekem hitt, hanem ellenfelemnek, a Becsülettel Siófokért jelöltjének, Lengyel Róbertnek.

Lehetséges ma, hogy elindul valaki egy párt színeiben, de nem zászlót lobogtat?

Nem. Ez téves koncepció volt, belátom. És lehet, hogy a stratégia szempontjából ez hiba volt. Az önkormányzati választáson meghatározóan befolyásolta a szavazókat, hogy a pártokról mondják el véleményüket. Különösen igaz volt ez a 25 ezernél nagyobb lélekszámú településeken. Úgy gondoltam, a választás arról szól majd, hogy ki tudja jobban vezetni a várost, de a vége az lett, hogy mindkét oldal a másik zászlajára mutogatott. És el kell ismerni, Dobrev Klára mondata jellemezte az egész önkormányzati választást, vagyis hogy „Október 13-án vegyük vissza városainkat és falvainkat a Fidesztől!” Ez nagyon bejött nekik.

Az ellenzék tehát jó stratégiát választott az önkormányzati választásra?

Hogyne, az eredménye pedig az lett, hogy az eddigi erőcentrum átváltozott egy kétpólusú politizálásra. Ez se nem jó, se nem rossz. Éreztük a kampány során is, hogy már minden fekete vagy fehér. Bal vagy jobb. Rémesen le van egyszerűsítve a politikai gondolkodás. Sajnálom, hogy ez a stratégia pont ezen az önkormányzati választáson lett kipróbálva.

Azt gondolta, hogy ez a választás majd a programok mentén dől el?

Talán naiv voltam, de hamar tudomásul kellett vennem, hogy az eddigiekhez képest keményebb küzdelem lesz, és fájni fog.

Fájt?

Volt, ami fájt. De én vagyok olyan idealista, hogy azt gondoltam, még ha lesz is pár kék-zöld folt a szemem alatt, azért a szavazás a városunkról szól majd. Amikor parlamenti képviselő voltam, a személyem mindig több szavazatot kapott, mint a logó.

Ebben az esetben nem lett volna érdemes függetlenként indulnia?

Ha mindenáron győzni akartam volna, akkor igen, érdemes lett volna egy kellemes hangzású egyesületet gründolni. Viszont ez a „függetlenség” az emberek becsapása. A „Becsülettel Siófokért” nem hangzik rosszul, de közben azért pontosan tudjuk, hogy ki és kik állnak a „függetlenek” mögött.

Kik?

Sokat azt gondolják, Gyurcsány Ferencre soha nem szavaznának, de ha szépen be van csomagolva egy dobozba, akkor megveszik. Politikai marketing szempontjából sikerült egy jól fogyasztható terméket előállítani Siófokon. Ez persze baromi jó húzása volt a Fidesz ellen összefogó politikai szerveződéseknek, ezt elismerem.

Volt olyan település, ahol a Fidesz is alkalmazta ezt a taktikát.

Nyilván lehetséges, én most csak siófoki helyzetről beszéltem. De persze, aki alkalmazta, az jó taktikát választott. Ez csomagolástechnika. Megemelem a kalapom, bravó, ez bejött. Ami fájt, hogy átmentünk egy amerikai típusú pusztításba, és senkit sem érdekelt, hogy milyen károkat okozott.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Ön is belement ebbe?

Nyilván próbáltunk mi is kemény hangsúllyal beleállni, de nem állítottunk olyan hazugságot, ami személyre szóló volt. Az egyik legszebb plakátunk az volt, hogy Lengyel Róbert polgármester Gyurcsány Ferenc embere. Nyilván nem mosolygós, előnyös képeket használtunk fel, mert próbáltuk felébreszteni az embereket, hogy tudják, miről van szó.

Lengyel Róbert korábban azt mondta, sosem találkozott Gyurcsány Ferenccel.

Tartsuk magunkat annyira, hogy a másikat nem nézzük hülyének. Neki van egy olyan imidzse, hogy őt mindenki csak bántja, azért eredménytelen, mert a csúnya kormánypárti képviselők állandóan leszavazták. A valóság viszont az volt, hogy az előterjesztések több mint 90 százalékát egyhangúan szavazta meg a testület. Visszatérve a „független” polgármesterség álarcára,

én is mondhatnám azt, hogy semmi közöm a Fideszhez, csak hát ilyen színű dzsekit lehetett kapni a boltban. Én nyílt sisakkal akartam harcolni.

Mi csak jeleztük a választóknak, hogy a civil lobogó mögött felsejlik a DK, a Jobbik, az MSZP. De én nem akartam hazugságokat terjeszteni az ellenfelemről, soha nem mondtam a polgármester úrra, hogy bukott rendőr vagy hogy veri a nőket. Nem fotóztuk le a városi önkormányzat szolgálati autóját, hogy mit keres munkaidőben a konditerem parkolójában, és folytathatnám.

Önnek volt része ilyen támadásokban?

Könyörtelenül. Azt terjesztették, hogy alkoholista vagyok, és a Facebookra tettek fel képeket, amin ellenfeleim szerint vörös a fejem és tág a pupillám. A végén már az ismerősök közül is többen megkérdezték, tényleg iszom-e. Megjegyzem, engem még élő ember nem látott részegen. Már-már az abszurdba ment át, amikor egy nyilvános rendezvényen egy siófoki kereskedő lefotózott egy átlátszó pohárral, és a képaláírás arról szólt, hogy a limonádé valójában alkohol.

Önök meg azt állították, hogy Völgyi Lajos, az MSZP örökös városi elnöke részegen tántorgott, majd hanyatt esett Siófok egyik utcáján. Épp az ön által említett Facebook-oldal szerint viszont önök kevertek bele valamit az italába. Vad történet.

Kaptunk olyan fényképet is, amelyen az látszik, hogy – elnézést, de – behugyozott a képviselő úr az utcán. Ezt már nem raktuk ki. Ő azon a városi eseményen tényleg berúgott, és még fizetni is elfelejtett. De visszatérve a személyemet érintő „karaktergyilkosságra”: volt egy halálos közlekedési balesetem 19 évvel ezelőtt. Egy részeg ember elém esett Marcali közelében, elsodortam, ő pedig a szerencsétlen esése után néhány nappal meghalt. A rendőrségi és szakértői vizsgálatok megállapították, hogy nem terhel felelősség, józanul és a megengedett sebességnél kevesebbel vezettem, nem voltam a hibás. A megyei ügyészség megszüntette az eljárást. Megjegyzem, akkoriban ellenzéki politikus voltam. Most ezt is előkaparták, hogy „micsoda ember ez, elgázolt egy embert. Vajon kellő alapossággal vizsgálta ki a rendőrség az esetet?” Az azért megdöbbentő, hogy az egyik kampánymunkatársuk a korabeli boncolási jegyzőkönyvből idézett, amit én csak iratbetekintésre nézhettem meg a saját ügyemben. Ez például átlépett minden törvényes határt, de nem indítottam eljárást ellenük.

Ön szerint ennek a lejáratásnak volt hatása? Ezt az oldalt 1200-an követik, Siófokon meg van több mint 20 ezer választópolgár. 

Igen, a követők száma látszólag csekély, de a hír utána önálló életet él, mert téma lesz, beszélnek róla. Egy 25 ezres városban egy ilyen lejáratásnak erőteljesebb hatása van, mint egy budapesti kerületben.

Azt látom, hogy meglepte a hazai politikai helyzet.

Öt éve volt részem legutóbb kampányban. Hazajöttem Ausztráliából, és azt láttam, hogy az oroszlán ketrece nyitva van.

Neheztel önre a Fidesz a választási vereség miatt?

Nem, mert soha ennyi Fidesz-szavazó nem volt még Siófokon, rengeteg munkát fektettünk a kampányba. A számok is ezt erősítik: 1990 óta én kaptam a legtöbb szavazatot fideszes polgármesterjelöltként. A választási küzdelemben elbukott képviselőtársaim is minden eddiginél több szavazatot kaptak.

Mégis csak ketten nyertek közülük egyéniben, oda lett a többség. Ön pedig, hiába jutott be listáról, nem lesz képviselő.

A polgármester és csapata kétharmados többsége mellett nem akarok folyamatosan egy ellenszavazattal bohóckodni. Most van ideje annak, hogy fiatalítsunk, ezért két fiatal nő került be a testületbe. Nem akarok én ott 70 éves nagypapaként téblábolni. Nyolc évig voltam a parlamentben ellenzéki képviselő, tudom miről szól ez. Viszont így kapnak lehetőséget a fiatalabbak, a politizálás alapjait így meg lehet tanulni, van rá öt évük.

Hiányzik már önből a tettvágy, hogy bemegy egy testületi ülésre, és az asztalra csap?

Ez már háború lenne, amiben nem akarok részt venni. Természetesen más a várost felelősséggel vezetni, vagy a döntéseket érdemben befolyásolni tudó ellenzékiként szívesen dolgoznék a városért. Úgy érzem, most nem ezek a napok következnek. Amikor ellenzékben voltunk az Országgyűlésben, soha eszünkbe sem jutott, hogy az akkori MSZP-s országgyűlési képviselő, Házas József irodája elé csődítsük a népet, és azt üvöltsük, hogy „Házas takarodj!”

Egy kormánypárti lapnak azt nyilatkozta, hogy Siófokon nem történt meg az a fejlődés az elmúlt öt évben, mint ami Balatonbogláron, Földváron, Zamárdiban vagy Balatonfüreden? Ezek a városok mind fideszes irányításúak. Nem lehet, hogy van összefüggés a két dolog között?

A nyolc egyéni képviselő-testületi tagból hét fideszes volt Siófokon, a polgármester pedig eközben minden kormányellenes tüntetésen részt vett. Így nem lehet együttműködni, nem lehet mindig harcolni, így szembemenni mindenkivel. Lengyel Róbert egyébként tudtommal nem is tett sokat azért, hogy a város pénzhez jusson.

Fotó: Bielik István / 24.hu

A vereség után Witzmann Mihály országgyűlési képviselő kezdeményezte a siófoki Fidesz-alapszervezet feloszlatását. Indoklásában széthúzásról és arról is beszélt, hogy a tagok olykor az ellenfél jelöltjét segítették. Ön is tapasztalt ilyet?

Inkább azt mondanám, hogy volt ez „a fogjuk meg, és vigyétek” attitűd. És akadt olyan is, akin látszott, addig fontos neki ez az egész, amíg be nem kerül a képviselői székbe. Igen, itt az ideje, hogy számot vessünk magunkkal.

A választás előtt azt írta lapunknak, hogy a választási csatazaj elmúltával áll a rendelkezésünkre. Ezt be is tartotta, viszont a Magyar Nemzetnek és a Pesti Srácoknak október 13. előtt is adott interjút. Nem gondolja, hogy ha nemcsak a kormánysajtóval áll szóba, akár nyerhetett is volna?

Ez stratégai döntés volt, de a mai napig nem tudom, hogy mi lett volna a helyes. Tény, hogy beengedtem a pályára a kormánypárti sajtót, de abban sem vagyok biztos, hogy ez a leszűkítés hasznos volt-e. Igaza van, az előítéleteket le kell gyűrni.

Ezt a döntést egyedül hozta meg?

Volt egy kampánycsapat, erre ez a válaszom.

Amikor leültünk beszélgetni, elöljáróban azt mondta: „Én nem vagyok egy tipikus fideszes.” Mire gondolt?

Horn Gyula varsói nagykövete, Hárs Gábor volt az első, aki gratulált nekem a választás után, még a vereség ellenére is. Pedig önéletrajzi könyvében maliciózusan emlékezik vissza a kettőnk között zajlott parlamenti bizottsági vitára. Lamperth Mónika sajátos stílusában gratulált nekem, nem tagadta, örült, hogy nem nyertem, de azért a magánéletemben sok sikert kívánt. Korábbi LMP-s vezető is írt nekem, hogy „te vagy a két fideszes polgármester-jelölt közül az egyik, akinek szurkoltam”. A nagyköveti meghallgatásomon, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága egyhangúlag szavazott bizalmat nekem. Úgy tudom, ez azóta is egyedülálló. Mesterházy Attila azt mondta nekem, hogy az MSZP nem szokott kormánypárti nagykövetjelölteket támogatni, de velem kivételt tesznek. Nagyon kemény szakmai vitáink voltak, de tényleg szakmaiak. Nemcsak Mesterházy Attila, hanem Vona Gábor, a Jobbik akkori elnöke is megszavazott.

Siófokon is meg tudta mutatni, hogy „nem az a tipikus fideszes”?

Nem, úgy érzem nem sikerült. Kampányfogásnak vélték például, amikor kopott közterületi padokat festettünk át, pedig néhány éve még a vasútállomáson kiállított gőzmozdony festésében is részt vettem.

Megismerték egyáltalán a siófokiak?

Nem eléggé, kevés volt az idő, és mérhetően kicserélődtek az állandó lakosok azóta, hogy az Országgyűlésben képviseltem a siófokiakat.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

A Magyar Nemzetnek adott interjúban elhangzik, hogy ellenfelét alkalmatlannak tartja. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere kritikát fogalmazott meg a Fidesz központi kampányával kapcsolatban a választás után. Arról is beszélt, nem volt jó irány, hogy az ellenzéki jelölteket alkalmatlannak nevezték. A választási eredmény ismeretében egyetért ezzel a kijelentéssel?

Utólag mindenki nagyon okos. Most már én is azt mondom, lehet, hogy el kellett volna fogadnom a 24.hu interjúfelkérését is. Nekem Lengyel Róberttel nincsen emberileg semmi bajom, de ettől én még tényleg alkalmatlannak tartom őt. Vele

az a bajom, hogy egy rendőr szemléletével vezette, vezeti a várost. Az előző öt évének kezdetén hosszú ideig csak feljelentések írásával töltötte az idejét, de egy feljelentése sem jutott el bírósági szakaszig. Szakmailag ez azért jelent valamit, nem? Semmilyen önálló kezdeményezése nem volt Siófokon. Nem kapott rá parancsot.

Tehát nem azért mondta róla, hogy alkalmatlan, mert ezt kellett mondania?

Nem, nekem meggyőződésem, hogy ő alkalmatlan. Az más kérdés, hogy lehet, nem kellett volna ezt mondanom.

Milyen tanulságokat kell levonnia a Fidesznek a választások után?

Mi azt hittük, hogy focizni fogunk, de kiderült, hogy röplabdameccs van.

Ez mit jelent?

A centrális erőtér politikai koncepciója megbukott. Nem azért, mert rosszul csináltuk, egyszerűen változott a világ. Az ellenzék rájött arra, hogy ha együtt indulnak, akkor mindenkinek lesz egy játékosa a pályán.

Ön szerint mi lehet a válasz az ellenzék taktikájára?

Ha eddig rúgtuk a labdát, akkor most ütni kell. Más játék megy, más szabályokkal.

Vagyis keményebbnek kell lenni? Elkényelmesedett a Fidesz?

Nem, mindenki dolgozott ezerrel. Siófokon azt láttam, hogy odatettük magunkat, nagyon sok rendezvényt szerveztünk, sokakat meggyőztünk, de sajnos mindez kevés volt a győzelemhez. Több mint négyezer szavazatot kaptam, eddig háromezerrel kényelmesen lehetett nyerni.

Lázba jöttek az ellenzékiek?

Igen, átjött az ellenzék üzenete, hogy ez a szavazás alapvetően a Fideszről szóljon, az önkormányzati érdekek háttérbe kerültek. Ennek a következményeiről érdemes lesz beszélgetnünk öt év múlva.

Ön szerint Borkai Zsolt botránya közrejátszott a siófoki és az országos eredmény alakulásában?

Nem gondolom. Túl későn volt, másrészről  az eredményt nézve akár még arra is következtethetünk, hogy volt néhány szavazó, aki szívesen lett volna azon a jachton. Hiszen Borkai megnyerte Győrt. Ha valakinek, akkor neki kellett volna nulla szavazatot kapnia, ha az ügyét fontosnak tartották volna.

Az eredmény egyfajta Fidesz-kritika is volt, és ezt fontos lesz elemezni. De ha már itt tartunk, megelőzném a többi hasonló kérdést, mint Borkai, NER-lovagok és a többi… A kedvenc időtöltésem a vitorlázórepülés. A szakkönyvek szerint soha nem egy probléma okoz légi katasztrófát, hanem több apró hiba együttes bekövetkezte. Úgy látom, hogy a Fidesznél is most ez a helyzet. És ennyiből javítanám is magam: egy kis szerepe talán mégis volt a Borkai-faktornak. De inkább abból az aspektusból, hogy

az emberek azt mondták, „azt a fideszes mindenit, hát miből volt ennek erre pénze”?

Egyre gyakrabban hangzik el a Fidesszel kapcsolatban, hogy a fiatalokat már nem tudják megszólítani. Ön is így látja?

Igen, ezt is meg kell nézni. A fiatalok kommunikációs csatornáiban mi lépéshátrányban vagyunk.

Pedig a Fidesz költötte a legtöbbet Facebook-kampányra.

Mégis azt gondolom, hogy talán egy fiatal mometumos jobban használja a közösségi oldalakat. Azt is tudjuk, hogy a Facebook már csak a negyvenes korosztály kommunikációs csatornája. Lassan már csak képüzeneteket néznek a fiatal generációk. Kicsit hasonló ez a kérdés nekem ahhoz, mint amikor mindenki azon sopánkodik, hogy kiürülnek a katolikus templomok, miközben egyre több lesz a Krisna-hívő. Persze, hiszen a katolikus templomok zárva vannak, a krisnások pedig az utcán szólítanak meg, hogy „szia, barátom, mi segítünk a magányoddal megbirkózni”.

Fotó: Bielik István / 24.hu

A siófoki polgármester és alpolgármester oldalán olyan bejegyzéseket lehet olvasni, amelyek azt sugallják, hogy az alpolgármesternek és még egy ápolónak politikai nézetei miatt kellett távoznia a siófoki kórházból. Tud erről? Tisztogatás zajlik a siófoki kórházban?

Friss információm nincsen erről. Egy intézményi vezetőnek azonban mindig át kell gondolnia, hogy milyen mélységben vállal politikai szerepet. Ebben nincs semmi aljas dolog, hiszen minden intézményvezetőnek bizalmi kapcsolatban kell lennie a testülettel. Az ápoló internetes bejegyzése viszont tényleg erkölcsileg vállalhatatlan. De nézzünk akkor körül a polgármesteri hivatalban is! Az sem véletlen, hogy szinte a választás másnapján távoznia kellet néhány régi dolgozónak.

Változatos politikai pályát tudhat maga mögött. Mik a további tervei?

A választások utáni első szomorúságomban felmerült bennem, hogy visszamegyek Ausztráliába, hiszen több ajánlatot is kaptam cégektől. A második gondolatom viszont már az volt, hogy maradok. Van itt számomra feladat. Kopár István, a BAHART korábbi vezérigazgatója kidolgozott egy négy zsilipből álló rendszert a Sió-csatornára, hogy folyamatosan legyen benne víz, hajózható legyen, ebből lehessen öntözni. Szeretném ezt az ötletet megvalósítani, vagy legalábbis elindítani a megvalósítás útján. Azután ott van a két unokám, a gyerekeim, a 89 éves édesapám. És persze Siófok, a Balaton. Nehéz lenne így végleg elköltözni a világ másik felére.

És fideszes marad?

Nincs okom árulóvá lenni. Ha kíváncsiak a véleményemre, akkor elmondom, szívesen segítek a felnövő új politikusi generációnak.

Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu

Ajánlott videó

Olvasói sztorik