Szeptemberben még semmit nem éreztünk, majd a hónap vége felé már látszott, hogy a szülők kezdenek szerveződni különböző fórumokon, hiszen mindenkit az érdekel, mi lesz most a gyerekekkel
– mondta a 24.hu-nak Molnár Anikó gyógypedagógus, aki nemrég nyílt levelet írt a kötelező iskolaérettségi szabályozás miatt.
A köznevelési törvény nyári módosítása ugyanis elvette az óvodáktól az iskolaérettség megállapításának felelősségét, így ha egy szülő azt szeretné, hogy a gyermeke további egy évet az óvodában maradjon, azt mostantól az Oktatási Hivataltól kell kérvényeznie.
A döntéssel az ombudsman sem ért egyet, az alapvető jogok biztosa pénteken az iskolaérettség, a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó új eljárásrend bevezetésének az elhalasztását kérte a szaktárcától. Kozma Ákos szerint kérdéses, hogy minden érintett szervnél megteremtették-e a bevezetéshez szükséges feltételeket, a jelenlegi helyzet pedig a gyermek jogaival összefüggő visszásság, jogsérelem bekövetkezését valószínűsítheti.
Az ombudsman figyelmeztetése nem hatotta meg túlzottan a humántárcát, amelynek álláspontja szerint ugyanis túl későn érkezett, így
a törvény módosítása az őszi ülésszak vége miatt technikailag már nem lehetséges.
Az új rendszer azonban meghagyott egy kiskaput: azoknak a szülőknek, akik egy pedagógiai szakszolgálattól megkapják a szakértői véleményt arról, hogy még egy év óvodai nevelést javasolnak a gyermeküknek, nem kell beadniuk kérelmet az Oktatási Hivatalnak.
Molnár Anikó az egyik fővárosi pedagógiai szakszolgálatnál dolgozik, ahol, mint mondta, háromszor annyi gyereket kénytelenek most megvizsgálni, mint általában. Azokban a városokban, ahol volt lehetőség ilyen vizsgálatokra, a szülők kiváltságos helyzetben érezhetik magukat, hiszen – ellentétben számos más vidéki várossal – nekik megadatott a lehetőség, hogy ne az Oktatási Hivatal döntésétől függjön a gyermekük sorsa.
Az új szabályozás okozta kaotikus állapotok viszont rendkívül nehéz helyzetbe sodorták az iskolaérettségi vizsgálatokat végző szakszolgálatokat, amelyeknek csupán az egyik feladata a sok közül az iskolás korba érkezett óvodások képességvizsgálata. E mellett nevelési tanácsadást és különböző szakértői vizsgálatokat is végeznek, a hatalmas gyereklétszám miatt azonban ezek most háttérbe szorultak.
Ha a vizsgált gyerekek fejlesztést kapnának, nagyon sokan közülük akár be is érhetnének, de a fennálló helyzetben így tudunk igazán segíteni a szülőknek
– fogalmazott a gyógypedagógus.
Mivel gyakorlatilag tíz hónap telik el a vizsgálat és a következő évi tanévkezdés között, igencsak nehéz megjósolni, miként változik majd egy-egy gyerek fejlődése egy ilyen hosszú periódus alatt. Bármilyen negatív környezeti hatás például hátrányosan befolyásolhatja a gyermek fejlődését, így az iskolára való készültségének állapotát is. A szakszolgálatok munkájában főként az emberség dominál, megpróbálják a gyerekek szempontjából leginkább ideális döntést meghozni.
Az elmúlt hetek iskolaérettségi vizsgálatain javarészt olyan gyerekek vettek részt, akik nyári születésűek, azaz jövő nyáron ünneplik majd hatodik születésnapjukat.
110 centiméter magas gyerekeket kell elképzelni, akik vékonyak, törékenyek, szociálisan éretlenek. Közülük vizsgáltunk naponta 16–18-at, mindössze egy-kettő bizonyult iskolaérettnek
– mondta Molnár Anikó.
A gyógypedagógus elmondása szerint a szülők szinte kivétel nélkül kétségbeesettek amiatt, mi lesz most a gyermekeikkel, és nem értik, egyáltalán miért kötelezik őket egy ilyen procedúrára. Kötelezésről ugyan nincs szó, jegyezte meg Molnár Anikó, csak a kormány beiktatott a rendszerbe egy teljesen felesleges eljárást, amire az érintettek szerint semmi szükség nem volt, hiszen korábban jól működött a rugalmas beiskolázás.
Adódik a kérdés, miként alakulhatott ki az a méltatlan helyzet, hogy egyes településeken – így például a főváros egészében – elvégezik az iskolaérettségi vizsgálatokat a pedagógiai szakszolgálatok, míg több helyen az országban csak és kizárólag az Oktatási Hivatal döntésétől függ az érintett gyerekek sorsa.
Erről a területileg illetékes szakszolgálati vezetők hozhatták meg a döntést, vagyis többen is annak ellenére mondtak nemet a lehetőség biztosítására, hogy a törvény megteremtette annak hátterét.
A döntéshozók arra hivatkoznak, hogy a döntést az esélyegyenlőség növelése érdekében hozták meg, miközben épp ennek ellenkezője történik
– véli Molnár Anikó, utalva többek közt azokra a hátrányos helyzetű gyerekekre, akiknek szülei jó eséllyel azzal sincsenek tisztában, hogy egyáltalán milyen papírokra lenne szükségük a hivatali kérvény beadásához.
A legtöbb szülőnek most az az egyetlen célja, hogy mentse a gyerekét, ki lehet mondani, hogy gyermekmentés folyik – állítja a gyógypedagógus, aki egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben azon dolgoznak nap mint nap, hogy az éretlen gyerekek még maradhassanak egy évet óvodában, azzal is komoly károkat lehet okozni, ha egy iskolára alkalmas gyermek feleslegesen marad még egy évet az óvodában.
Hogy miért? Hiszen az óvodában azt tanulja meg, hogy ügyes és könnyen boldogul minden téren, majd az iskolában szembesül azzal, hogy esetleg nem egészen ez a valóság – majd ebből adódhatnak magatartási, viselkedésbeli problémák.
A törvénymódosítást korrektebben elő lehetett volna készíteni, megfelelő szakmai egyeztetéssel, nem ilyen meggondolatlanul. Ha, tegyük fel, előbb megszületik az új Nemzeti Alaptanterv, amiben található egy megfelelően kidolgozott óvoda-iskola átmenet, lenne miről beszélni
– jelezte.
A gyógypedagógus úgy véli, hiába a tanárok igyekezete, a mai iskola nem eléggé gyerekbarát, hiszen szignifikáns tárgyi, személyi és tudásbeli hiányosságok is nehezítik a hétköznapokat. Úgy érzi, ahelyett, hogy azt mondogatjuk: a gyerekek váljanak iskolaéretté, inkább
A Molnár Anikó által megfogalmazott petíciót immár több mint 16 ezren írták alá, rengeteg visszajelzés érkezett, amelyek azt jelzik, a szülők változást szeretnének, sokaknak ez volt az utolsó csepp a pohárban.
A gyógypedagógus a téma kapcsán levelet írt Kásler Miklós humánminiszternek és Maruzsa Zoltán, köznevelésért felelős államtitkárnak, amelyre utóbbi azt válaszolta, úgy érzi, a petíció „alapvetően elutasító hangvételű”, így „álságosnak” tart bármiféle szakmai egyeztetést, ugyanakkor az államtitkár mégis javaslatokat fogalmazott meg a petíció átdolgozására, ezzel alapot adva a szakmai egyeztetésre.
A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete egyébként november 26-án egyeztetett az Emberi Erőforrások Minisztériumával, és előrevivő szakmai egyeztetésre kaptak ígéretet az óvoda-iskola átmenet megkönnyítésével kapcsolatban.
Nem fogom elengedni, ezen a ponton már egyszerűen nem engedhetem el
– mondta a gyógypedagógus, aki nem tudja elfogadni, hogy Magyarországon ma egyetlen tollvonással lehet olyan meggondolatlan döntést hozni, amely semmibe veszi a szülők, a gyerekek, a segítő szakma, az óvodapedagógusok és a tanítók érdekeit is.
Mi sem mutatja ezt jobban, hogy ismeretlenektől is naponta több levelet kap azzal kapcsolatban, mitévők legyenek most a szülők, hiszen hiába adta ki az Oktatási Hivatal a végrehajtási rendeletet, az érintetteket még mindig rengeteg megválaszolatlan kérdés és bizonytalanság gyötri.
Nem látjuk értelmét, hogy az éretlen gyerekek tömegesen menjenek iskolába, hiszen ezzel csak elveszik tőlük a boldog gyerekkor esélyét. Borítékolható a kudarc, ha valaki idegrendszerileg éretlenül megy iskolába
– fogalmazott.
Ezeknek a gyerekeknek jó eséllyel nem az lesz a legnagyobb problémájuk, hogy egy év helyett kettő alatt tanulnak meg írni-olvasni, hanem akár súlyos személyiség-fejlődésbeli hátrányt szenvedhetnek majd az iskola falai közt és későbbi életükben egyaránt.
A szakszolgálatok életében ráadásul jelenleg az is óriási kérdőjel, hogy a mostani káosz csak az idén áll fenn, vagy jövőre is hasonlóra számíthatnak. A pedagógiai szakszolgálatoknál rengeteg gyermeket vizsgáltak meg meglehetősen rövid idő alatt, ami a gyakorlatban sokszor azt jelentette, hogy a gyerekek alvásidejében is kénytelenek voltak dolgozni. Sok helyen azonban így sem tudnak mindenkit megvizsgálni a határidő lejártáig, annyi eset torlódott fel az utóbbi hetekben.
A megnövekedett esetszám pedig éppen attól veszi el az időt, ami igazán fontos lenne – a gyermektől, a fejlesztésüktől –, arról nem is beszélve, a szakembereknek csekély esélyük van figyelembe venni, hogy éppen milyen napja van egy adott gyermeknek a vizsgálat idején.
Nagy esély van arra, hogy egy másik napon megtartott vizsgálaton másként teljesítenének és viselkednének a gyermekek, így akkor esetleg más döntés is születhetne. Ezért minden egyes munkanapon óriási szakmai és emberi felelősség hárul az érintett szakemberekre.
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
