Az orvosok azt mondták, hogy nem lehet kisbabám, a próbálkozások ellenére nem is estem teherbe egyik komoly kapcsolatomban sem. Aztán kialakult egy futó viszonyom, és mégis terhes lettem. Három héttel később megismertem egy másik férfit, akivel viszont együtt képzeltük el az életünket, azt mondta, nem számít, hogy nem ő a vér szerinti apa, együtt fogjuk felnevelni a kisfiamat, és lesz majd közös gyerekünk is. Néhány héttel a szülés előtt mégis elment. A most kilenc hónapos kisfiam biológia apja sem hajlandó tudomást venni rólunk, amikor megkerestem, még az ismerősei közül is törölt, és letiltott mindenhonnan.
– meséli Éva.
16 évesen, életem első nagy szerelmétől teherbe esetem, nyilván nem így terveztük. Eleinte mindenben támogatott, de már a terhesség alatt szakított velem. Bár akkor még kibékültünk, amikor a lányom egy hónapos volt, végleg elhagyott. Egyetlen egyszer jött el meglátogatni, a lányom jövőre érettségizik, de azóta sem látta
– osztotta meg a történetét Sára.
A házasságomban nem sikerült teherbe esnem, utána egy másik férfival viszont elég hamar összejött a baba. Ő kezdetben azt mondta, nagy családot szeretne, de a terhességem negyedik hónapjában teljesen eltűnt, még a telefont se vette fel többé. A szülésre, ami egy SOS-császár volt a nyolcadik hónapban, bejött a kórházba, az elmúlt tíz hónapban azonban nem kereste velünk a kapcsolatot. Az a szerencsém, hogy az édesanyám eltart minket, a gyed ugyanis egy az egyben elmegy a rezsire és a lakáshitelre
– mondja Kata (a keresztneveket mindhárom esetben megváltoztattuk).
Anna, Sára és Kata egyaránt egyedüli neveli gyermekét, amivel egy korántsem elhanyagolható társadalmi csoporthoz tartoznak. Ma Magyarországon mintegy 300 ezer egyszülős család él, és körülbelül félmillió gyereket egy szülő nevel, mondja az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány kuratóriumi elnöke, Nagy Anna. (A KSH legutóbbi témába vágó kutatása alapján 503 ezer egyszülős családot tartanak számon az országban, ebbe azonban a szüleikkel együtt élő, de már nagykorú emberek is beletartoznak.) Az egyedülálló szülők fele szegénységben vagy mélyszegénységben él, tudtuk meg Nagy Annától, az egyszülős családok magasan felülreprezentáltak a szegények körében, az anyagi ellehetetlenülés és a társadalmi kirekesztettség egyaránt fokozottan fenyegeti őket.
Fogalmazhatunk úgy is, hogy
Annak célja ugyanis elsősorban a hagyományos modell szerinti nagycsaládok támogatása és a gyermekvállalási kedv ösztönzése.
„Értem a kormány logikáját, hogy demográfiai robbanást akar elérni, egy gyerekét egyedül nevelő, negyven közeli nő pedig ehhez már nem nagyon fog hozzájárulni, ezzel együtt bosszantó, ahogy az egyedülálló szülőket semmibe veszik. Nem is magam miatt, mert mögöttem az anyukám révén van egy szerencsés háttér, de több olyan szülőt ismerek, aki lehet, hogy csak egy gyereket nevel, de mivel csak magára számíthat, komoly megélhetési gondokkal kell megküzdenie” – mondja Kata, aki szerint elképesztő, hogy a családi pótlékhoz 11 éve nem nyúltak hozzá, az egyedülálló szülőknek járó 1500 forintos kiegészítést pedig egyenesen bicskanyitogatónak tartja. „Legalább annyit megtehetnének, hogy az egyedülállóknak megemelik a pótlékát, ha már ennyi pénz el van különítve a családok támogatására.”
„Abszolút nonszensz, hogy egy egész fizetés kiesését 1500 forinttal gondolja kompenzálni az állam, és ez az összeg több mint tíz éve nem emelkedik” – méltatlankodik Éva. „Ha már az alapján növekszik a jelentősen a támogatás, hogy hány gyerekkel van több a családban, úgy lenne igazságos, ha az is számítana, hány szülővel van kevesebb, ez egyszerű matek.”
De nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy a kormány megsegítené azokat, akik tényleg megszorulnak. Hajléktalanok, mélyszegénységben élők, egyedülálló szülők – ezek nem illenek bele a képbe, így nem is szabad megmutatni őket. Ha viszont valóban érdemi lépéseket tennének értük, azzal elismernék a létezésüket.
Az Orbán Viktor által bejelentett családvédelmi csomag Sárát is inkább csak felmérgesítette. „Ingerült lettem, mert szembesített vele, hogy mi semmilyen lehetőséget nem kapunk. Egyedülálló szülőként mit csináljak, hogy legyen végre lakásom, vagy bármilyen támogatást igénybe tudjak venni? Egy sima hitelt nem kaphatok, mert rizikófaktor vagyok a banknak mint a gyerekét egyedül nevelő anya. Az állami támogatások mind a családoknak kedveznek, de minket nem tekintenek annak.”
Nagy Anna szerint ugyanakkor ennél jóval árnyaltabb a kép, hiszen a családvédelmi program pontjai között szereplő nagyszülői gyed lehetősége és bölcsődei férőhelyek megígért bővítése is segítséget jelent az egyedülálló szülőknek (akinek gyermekei eddig is előnyt élveztek a bölcsődei felvételnél), ezen kívül sok olyan szülő van, aki egyedül is három-négy gyereket nevel, így több kedvezmény rájuk is vonatkozik, még ha a többséget nem is ők alkotják.
„A bejelentés után tartottak egy sajtótájékoztatót arról, hogy az akcióterve részletei miképp vonatkozik az elvált és özvegy szülőkre. Vagyis a kormány foglalkozik az egyszülős családokkal, ezt pedig értékelni kell, hiszen korábban szinte fel sem merültek ennek a rétegnek a problémái” – mondja Nagy Anna.
Ugyancsak a kormány javára írandó, hogy Az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány tavaly májusban félmilliárd forintos állami támogatásból megnyithatta a budapesti Egyszülős Központot, ahol a szülők egyebek mellett ingyenes jogi, pszichológiai és mediációs tanácsokat kaphatnak, valamint számos képzésben és szabadidős programon vehetnek részt, miközben a gyermekük felügyeletét is biztosítják a központ játszóházában, de ingyenes korrepetálást is nyújtanak számukra.
„Mindenképpen figyelembe kell venni, az egyedülálló szülőkre sokáig senki sem gondolt, az alapítvány 2005-ös megalakulásunk óta most kaptunk először számottevő segítséget” – mondja Nagy Anna az Üllői úti létesítmény egyelőre 2020 végéig szóló állami támogatásáról.
Az Európában is páratlan kezdeményezés valóban nagy segítséget nyújthat, legalábbis azoknak, akik a fővárosban élnek, és egyáltalán eljutott hozzájuk a központ híre, ezt ugyanis még az illetékes intézmények sem mindig segítik elő.
Miután a kisfiam apja elhagyott, és elég rossz passzba kerültem emiatt, a családsegítő azt ajánlotta fel, hogy elmehetek baba-mama klubba, ahol teljes családokkal lehetek együtt, az majd biztos jó hatással lesz rám
– meséli Éva. „Mondtam, hogy ez nem biztos, hogy olyan jó érzéseket keltene bennem, és megkérdeztem, nem tudnak-e valami olyan csoportot, ahol hasonlóan egyedülálló szülőkkel lehetne találkozni, de fogalmuk sem volt az Egyszülős Központról, amire végül egy barátnőmön keresztül találtam rá. Sőt, amikor a gyámügyi hivatal egyik munkatársának beszéltem róla, ő is teljesen ledöbbent, hogy létezik ilyen hely.”
Nagy Anna szerint sok egyszülős család esetében elsősorban nem a családi pótlék emelésével, hanem a gyermektartási díjfizetés hatékonyabb szabályozásával lehetne érdemi javulást az egyedülálló szülők anyagi helyzetében, ma ugyanis a gyakorlatban
„A külön élő szülők sajnos nem mindig érzik úgy, hogy nekik be kellene szállniuk a gyereknevelés költségeibe, rengeteg olyan család van, ahol problémát okoz ennek az összegnek a hiánya” – mondja.
Az általunk megkérdezett anyák közül például senki sem számolhat ezzel a pénzzel.
„A gyermekem apja saját bizniszben utazik, nincs bejelentett állása, sem a nevén lévő ingatlan, úgyhogy nem is igazán lehetne behajtani rajta, legfeljebb leültetni tudnám” – mondja Kata. „Sokat vívódtam rajta, hogy elmenjek-e a bíróságra, mert nem ezt ígérte, és az a 15 ezer forint is jól jönne, amennyire kötelezhetnék. De arra jutottam, hogy az egész valószínűleg több idegeskedéssel járna, mint amennyi hasznot jelentene, és ezek után abban sem vagyok biztos, hogy szeretném, ha egyáltalán köze lenne a gyerekhez.”
Sokáig Sára is hasonló állásponton volt, ám nyolc évvel a lánya születése után mégis belevágott a procedúrába, mert az akkoriban járó nyolcezer forint is nagy segítséget jelentett volna. „Kértem, hogy fizessen, de nem fizetett, mire a bíróság azt javasolta, keressek egy végrehajtó céget, nekik aztán egy részletes listát kellett írnom, hogy mi mindenben károsította meg az apja a gyerekét. Behajtani persze semmit nem tudtak, mert sem bejelentett állása, sem vagyona nem volt, az erről szóló határozattal aztán el kellett mennem a gyámhivatalhoz, amely három éven át megelőlegezte számomra a havi nyolcezer forintot. Aztán újra kellett kezdeni a bíróság-végrehajtó-gyámhivatal kört, de ekkor már nem újították meg a támogatást, mert a környezettanulmány során arra jutottak, hogy nem vagyok rászorulva. Hiába bizonygattam, hogy a 150 ezres fizetésem kétharmadát elviszi az albérlet és rezsi.”
Nagy Anna elmondta, a kormány meghallgatja őket, és úgy érzi, az illetékesek nyitottak arra, hogy újragondolják a tartásdíjjal kapcsolatos szabályozást. Éppen a múlt héten tartottak erről egy pódiumbeszélgetést az Egyszülős Központban, ahol a kormány képviselője is jelen volt. Mivel Nagy Anna nem jogász, az eddig felmerült javaslatok részleteibe nem szívesen ment bele, de példaként megemlítette, hogy Nagy-Britanniában egy időben nem kaphatott útlevelet, akinek gyermektartás-tartozása volt, hasonló szankciókat itthon is meg lehetne fontolni, akárcsak a területre szakosodott végrehajtók alkalmazását.
Lehet, hogy ez csak egy civil szervezet naivitása, de tapasztalatom szerint nagyon sok család életében igazi változást hozhatna, hogy rendszeresen számíthatna erre az összegre
– mondja.
Az általunk megkérdezett édesanyák szerint ugyanakkor, mivel nálunk a „fél ország minimálbérre van bejelentve” (valójában ennyien), ez sem jelentene igazi áttörést: sokan eleve csak tartásdíj a 15 ezer forintos minimumösszegére kötelezhetőek, akik viszont tényleg ennyi pénzből élnek, azoknak meg túl nagy érvágás lenne, ha jelentősen megemelnék ezt az összeget. Kata szerint ezzel szemben nagy segítség lenne, ha a gyedet a gyermek három éves koráig folyósítaná az állam, Sára szerint pedig a lakhatás és a továbbtanulás támogatása lenne a legfontosabb, mert egyedülálló szülőként esélye sincs saját lakáshoz jutni, és a felsőoktatási tandíjat sem fogja tudni kifizetni, ha a lánya nem jut be államilag finanszírozott képzésre.
Éva szerint ugyanakkor
Az egyszülős alapítvány korábban készített felmérést arról, mi az egyedülálló szülők legnagyobb problémája, és ebben nem is az anyagiak, hanem az elmagányosodás és elszigetelődés került az első helyre.
„Egyedülálló szülőnek lenni ma Magyarországon még mindig stigma” – mondta még 2017-ben az InfoRádiónak Nagy Anna, a témába vágó cikkekben pedig temérdek olyan személyes történettel találkozhatunk, ami alátámasztja ezt az állítást: nem mindig egyértelmű, hogy az egyszülős gyereket is ugyanúgy meghívják egy zsúrra, vagy akár iskolai programokra, mint a társait, ha bármi baj van vele, könnyen rásütik, hogy nyilvánvalóan a „diszfunkcionális család” az oka.
Volt olyan szülő, aki szemembe mondta, hogy igyekeznek az egyedülálló szülők gyerekeitől megvédeni a sajátjaikat, mert azok általában lecsúsznak –
mesélte például az Egyszülős Központ egyik látogatója a Kossuth Rádiónak, de beszélgetőpartnereink is beszámoltak hasonló élményekről.
„Amikor a lányom kicsi volt, észrevettem, hogy a családban élő szülők nem szívesen hívtak át minket magukhoz. Talán a párjukat féltették, vagy valami tudatalatti dolog volt ez, máig nem tudom” – idézi fel Sára. „Az eleinte mézes-mázos gyerekorvos és a védőnő is kifejezetten ellenséges lett, amikor megtudták, hogy a gyerek apja elhagyott, mintha valami szörnyeteg lennék” – mondja Éva. „Sokkal több a pozitív tapasztalat, a barátaim, ismerőseim rengeteget segítenek és nagyon rendesek, de idegenektől én is megkaptam már, hogy minek gyerek annak, aki egyedül van” – jegyzi meg Kata.
De ha éppen nem is érzékelteti senki, hogy bármilyen problémája lenne, önmagában már az sem egy túl kellemes helyzet, amikor egy társaságban minden gyereknek ott van az apukája, csak nekik nincs párjuk. Mint ahogy ahhoz sem kell kiemelkedő empátia, hogy átérezzük, miért eshet rosszul egy egyedülálló szülőnek, amikor Orbán Viktor kijelenti:
Minden gyereknek joga van egy apához és egy anyához.
„Várom, hogy mikor leszek a nép ellensége, mert egyedül nevelem a gyerekem” – mondja Éva. „Néha már magam is bűntudatot érzek emiatt, annyira belém táplálták ezt, sőt a szülés után, amikor amúgy is eléggé magam alatt voltam, még azon is gondolkodtam, hogy nem kellene-e örökbe adnom a fiamat, rossz és önző ember vagyok, ha egyedül nevelem fel. Igenis óriási a kormány felelőssége, amikor azt sulykolják az emberekbe, hogy csak az számít családnak, ahol apa és anya is van. Ha ez szól a hírekből, akkor ne csodálkozzunk, ha a társadalom is negatívan fog megítélni, és előbb-utóbb az érintettek is úgy fogják érezni, hogy valami nincs rendben velük. Pedig én nagyon szívesen szülnék öt gyereket, nem a támogatás miatt, hanem mert mindig is nagy családot szerettem volna, de nem így alakult.”
Anna külön kiemelte Novák Katalin tavaly novemberi nyilatkozatát, amikor családügyért felelős államtitkár egy tévéműsorban elítélte azokat, akik már eleve egyedülállóként vállalnak gyereket.
Én nem biztos, hogy megtartottam volna a gyereket, ha előre tudom, hogy egyedül fogok maradni. Óriási tisztelet jár azoknak, akik egyedül is úgy döntenek, hogy felnevelnek egy gyereket, őket kellene a leginkább megbecsülni és támogatni, ahelyett, hogy megbélyegzik őket
– mondja.
A tudatosan egyedül gyereket vállaló szülőkről ebben a cikkben írtunk:
