“Nehézkesen indult a tegnapom. Nem volt suli: programot kellett szervezni a hétévesnek, miközben képviselői csoportülés, Parlament, első felszólalás – szűzbeszéd.
Hosszú nap egy új rendben. Furcsa és disszonáns. Még mentek a félrenézések, mindenki kérdezgetett, hová ültök, hogyan viselitek. Politizáltak, esélyt latolgattak. Erről beszélgetett velem mindenki a Fehérházban, a boltban a konyhaasztalomnál.
Hosszúnak tűnt a nap. Hosszú is volt. Este kilenc körül véget ért. Ám a „móka” csak ezután jött. Hullafáradtan, éhesen kivánszorogtam az ülésteremből, amikor ráébredtem, hogy se autóm, se pénzem. Képviselőtársaim a folyosón üldögéltek, így feltettem a klasszikus kérdést: „nem tud valaki hazavinni?”
Utólag már tudom, klasszikusan rossz kérdés.
Érkeztek a válaszok, „hazaviszlek, de magamhoz”, én meg mosolyogtam, gondolván, egyszer úgyis abbahagyják. Tévedtem. Belelendültek. Sőt. Jobbikos képviselőtársam például így szólt: „attól, hogy cigány vagy, még ledöfnélek!”
Fotó: Neményi Márton
Ilyen mondattól lefagy az ember lánya. Vagy üt. Fiatal lányként, a kollégiumban már ütöttem ilyen helyzetben. Arcon, lendületből, első felindulásból. Parlamenti képviselőként azonban, 38 évesen lefagytam a Tisztelt Ház folyosóján. Suta, vicces válasszal próbálkoztam. Olyasmit feleltem, talán, hogy „álmodik a nyomor”.
Aztán elmeséltem a barátaimnak, mi történt. Kiakadtak. Felháborodtak. Az arcukat nézve furcsa dilemma költözött a fejembe. Azért bánnak így velünk a férfiak, még a XXI. században is, mert úgy gondolkodnak rólunk, mint a középkorban. Vagy van a másik magyarázat, amit felnőtt nőként, túl egy házasságon és egy gyermekszülésen, egy hozzám nagyon őszinte és közelálló embertől „tanultam”: a férfiak úgy gondolnak a nőkre, mint szexuális vágyaik megtestesítőjére, és amikor egy egészséges fiatal férfi találkozik egy szép, fiatal, attraktív nővel, akkor csakis egy dologra tud gondolni.
A válasz, mindegy is, hol van az igazság, azt hiszem, nem lehet más, minthogy egy kulturált, magára valamint adó férfi nem mond ilyet egy nő arcába; főleg nem úgy, ahogyan ezt a képviselőtársam tette. Hosszú fejtegetésbe lehetne itt bonyolódni, és hosszú konzekvenciákat vonhatnék le, de talán egyetlen mondat mindent elmond: „Egy buta, sötét suttyó vagy, Gyula!”
“Mert majd én pont ezekre szoktam ráizgulni”
Jobbik egyetlen Gyula nevű parlamenti képviselője Zagyva György Gyula, aki az Indexnek el is ismerte, hogy róla szól Osztolykán Ágnes története, de felháborodott, hogy megint ő van megemlítve rossz fiúként, holott több képviselő is beszólt a képviselőnőnek. Zagyva szerint a beszélgetés kezdetén még nem volt jelen, amikor odaért, akkor arról volt szó, hogy Osztolykánra valaki egy megjegyzést tett.
Fotó: Kummer János
Ennek kapcsán beszélgettek arról, hogy “valaki akart vele kapcsolatba lépni, és hogy ezt lehet-e vagy nem.” Zagyva ekkor tette “a félhangos megjegyzést”, amit úgy értett, hogy “attól, hogy ő cigány, attól még szóba állhatnak vele fehér férfiak is.” Azt azonban határozottan kikérte magának, hogy ezt magáról jelentette volna ki. “Mert majd én pont ezekre szoktam ráizgulni” – mondta még a beszélgetés legelején, amikor meghallotta a kérdést.
