A cikk felidézi, hogy egy sajtóhír nyomán már világossá vált, hogy az osztrák OMV egy részvénycsere ügylet keretében szerette volna megszerezni a Mol tulajdonában álló szlovák Slovnaft társaságot.
Sejtették mit akar az OMV
A kérdésre, hogy a Mol vezetése mióta tudott erről a szándékról, Hernádi Zsolt azt válaszolta, hogy a kezdetektől fogva sejtették, hogy van valami a háttérben, hiszen az OMV is élénken érdeklődött a cég után.
Azt, hogy végül a Mol tudta megvásárolni a szlovák olajipari céget a terveik közti különbséggel indokolja. “Mi a szlovákokkal közösen dolgozva akartunk egy jól működő csoportot létrehozni. Az OMV vezetése elhibázott lépésnek tartotta, hogy nem nekik sikerült megvásárolni a Solvnaftot, ezért tárgyalásokat kezdeményeztek annak érdekében, hogy a 2000 óta tulajdonukban lévő 10 százalék Mol-részesedést valahogy összekombinálják a Solvnafttal. Nem volt ilyen megoldás, de az OMV későbbi lépései azt mutatják, hogy nem tettek le tervükről” – mondja Hernádi.
Szerinte ennek része lehetett az is, amikor 2007 nyarán bejelentették, hogy további 9 százaléknyi részesedést vásárolnak a Molban. “Döbbenten álltunk a helyzet előtt, nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy ha az OMV bekebelezi a Molt és egyben a Solvnaftot is, akkora vállalatcsoporttá válik, amelynek egyben tartásához az unió versenyhivatala biztosan nem járulhat hozzá” – magyarázza az elnök, aki úgy véli az OMV tárgyalt arról, mi lesz, ha fel kell darabolni esetleg a csoportot és hogy a százhalombattai finomítójuk iránt érdeklődhetett a Szurgutnyeftyegaz, amely végül megvette az OMV Mol-pakettjét.
“Nem változott volna semmi” a többségi tulajdonnal az INA-nál
Hernádi arról is szót ejtett, hogy szerinte semmi sem változott volna, ha többségi tulajdonossá válnak az INA-ban, mivel a vállalatirányítás felelősségét a részvényesi megoldás eleve biztosítja, függetlenül attól, hogy technikailag 50 százalék felett vagy alatt van a tulajdoni hányaduk. Beszámol arról is, hogy 2009 végén az INA csődbe ment volna, ezért a társaságot “rendbe kellett tenni”. “Ekkor ajánlottuk fel, hogy a Mol biztosítja a szükséges pénzügyi fedezetet, amennyiben felruházzák az ehhez szükséges felelősséggel” – teszi hozzá.
Meddig mehetnek fel az árak?
Az interjúban beszélt arról is,miért drágább a magyar gázolaj az uniós átlagnál. “Vélhetőleg valaki valamit elszámolt, vagy hibásan értelmezett. Ha a nettó árak tekintetében mi lennénk a legdrágábbak a térségben, azonnal elárasztaná a magyar benzinkutakat az import üzemanyag. Amennyiben például az OMV-nek jobban megérné Magyarországra szállítani, mint osztrák piacra, azonnal váltana”. Hernádi felhívja a figyelmet arra, hogy egy adott nap árai nem a valós helyzetet mutatják, mert az átmeneti különbségek kiegyenlítődnek.
Bár a Mol mindig szerdánként változtatja az árait, árképzését vizsgálja a Gazdasági Versenyhivatal. Erről az elnök annyit mondott, hogy ez korábban is előfordult és mindig megfeleltek a szabályoknak. Azt is megjegyzi, hogy a hivatal sokkal érzékenyebb, ha az indokoltnál alacsonyabb árakat tapasztal, hiszen a például 10 forinttal csökkentenének, kiszorítanák a versenytársakat.
Arra a kérdésre, hogy meddig emelkedhetnek még az árak Hernádi nem tudott választ adni, azonban azt közölte: bizonyos folyamatok jól látszanak. Az emelkedéshez hozzájárul, hogy növekszik a kereslet és hogy nehezebb kitermelni a kőolajat. “Az is a drágulás felé hat, hogy – nagyon helyesen- a finomítók és a kitermelők egyre több környezetvédelmi előírást kénytelenek betartani” – magyarázza.
A kiszivárgott hangfelvételről
A Mol elnök-vezérigazgatója azt is kifejezte, hogy nem aggódik kiszivárgott hangfelvétel miatt, amelyen Tóth Jánossal, a Mollal és az OTP-vel is szerződésben álló UD Zrt. vezetőjével beszélget. Ezen Tóth arról számol be Hernádinak, hogy az MSZP-s Szanyi Tibor, aki a lex Molra is nemmel szavazott, az OMV törekvései mellett érvelt. “Nem tudom, hogy vannak-e még felvételek, de nyugodt vagyok. (…) Az UD Zrt. a Mol számára biztonsági tevékenységet végzett és végez jelenleg is.”