A pluralizmus hívei “attól tartanak, hogy a kormány törekvéseinek hatására a többpártrendszer helyébe a „sokszínű egypártrendszer” lép – írja Bozóki András a Figyelőben. A politikatudós emlékeztet rá, régen ezt hívták szocialista pluralizmusnak. “Éppen azok a reformkommunisták nevezték így (Pozsgay, Stumpf), akiket Orbán most az új alkotmány előkészítésével bízott meg.
A volt kulturális miniszter szerint a „nemzeti együttműködés rendszere” komoly hagyományokra támaszkodhat a reformkommunista prezidencializmus 1989-ben megbukott eszméjében.
“Sólyom László ennek a zavaros eszmének nyilvánvalóan útjában áll. Hiszen egész tevékenysége, alkotmánybírói és köztársasági elnöki életműve az 1989-es jogállami forradalom alapjogi elvei megerősítésének és védelmezésének szolgálatában telt.”
“A „nemzeti együttműködés rendszerének” új alkotmányát és az abban definiálandó, „háromharmados” nemzeti egységet már nem civil és demokrata jogászprofesszoroknak, hanem pártállami múltú fejbólintó Jánosoknak kell védeniük” – véli Bozóki.
Így nem lesz semmi vita, ellentmondás, előzetes normakontroll, a törvényjavaslatok parlamentnek való visszaküldése, és egyéb zavaró tényező. A forradalmi kormány árnyékában felsejlik a lopakodó kádárizmus. A „nemzeti együttműködés rendszerét” a nézetek ütközése helyett a teljes nézetazonosság fogja jellemezni.
Ajánlott link:
Bozóki András: Önkorlátozó forradalom? (Figyelő)